Az elmúlásról, az életről és a halálról szóló Tisztelet az öregasszonyoknak és az A piacere (Tetszés szerint) című dokumentumfilmje több díjat nyert külföldi fesztiválokon. Második játékfilmje, az 1980-ban készült Csontváry főszerepét Latinovits már nem játszhatta el, és bár többen Huszárikra osztották volna, ő végül a bolgár Ichak Finci mellett döntött. Alkotásában kivételes érzékkel komponálta eggyé a festőgéniusz és az őt alakító színész sorsát, fogalmazta meg véleményét a világról, az emberről, a közösségről. Filmjeihez kortárs zeneszerzőket kért föl komponálásra: a Szindbád zenéjét Jeney Zoltán, a Csontváryét Kocsár Miklós, az Elégia című rövidfilmét Durkó Zsolt szerezte.
Huszárik Zoltán nem sokkal élte túl a Csontváry bemutatóját, 1981. október 14-én váratlanul elhunyt.
A rendkívüli képteremtő tehetségű rendező érdeklődött a képzőművészet iránt, színészként szerepelt Szabó István Budapesti mesék, Gaál István Zöldárban, Sára Sándor Holnap lesz fácán című filmjében. Készített lírai riportot Ladányi Mihállyal és Kormos Istvánnal, Debrecenben megrendezte Örkény Macskajátékát, és novellákat is írt. Bábolnáról szóló filmes terveit már nem tudta megvalósítani. Művészetét rendkívüli érzékenység, a leheletfinom effektusok költőisége és a vizualitás iránti különleges affinitás jellemezte.
Huszárik Zoltánt 1971-ben Balázs Béla-díjjal, 1978-ban érdemes művész címmel tüntették ki, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Nagy Anna színésznőtől született lánya, Huszárik Kata a színészi pályát választotta.
2013-ban emlékére szülőfalujában szobrot állítottak és a helyi művelődési ház is felvette a nevét. 2014-ben Magyar Örökség Díjjal ismerték el művészetét, 2017-ben emléktáblát avattak tiszteletére egykori zuglói lakóháza falán. 1984-ben kismonográfia jelent meg róla, 2018-ban adták ki a Talán mindenütt voltam - Huszárik Zoltán című, fotó- és DVD-melléklettel ellátott kötetet. Az évfordulóra a Magyar Művészeti Akadémia kiadója Átmeneti idők - Mohi Sándor beszélgetései Huszárik Zoltánról címmel jelentet meg kötetet, amelyben barátok, egykori osztály- és munkatársak, tisztelők és filmesztéták emlékeznek a rendezőre.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
(A borítókép forrása: YouTube/képernyőfotó)