Amikor a Take On Me beütött, még mindig egy olcsó hotelben húzták meg magukat, de lemezkiadójuk, a Warner megkockáztatott egy nagyobb summát a Take On Me Steve Barron-féle ceruzaanimációs videoklipjére – és milyen jól döntött: a dal Amerikában a listák élére kúszott. A bemutatkozó album, az 1985-ben megjelent Hunting High and Low (rajta a szintén slágerré vált The Sun Always Shines on T.V., a Train of Thought vagy a címadó Hunting High and Low) 11 millió példányban fogyott.
A filmben látható interjúk és a kulisszák mögötti jelenetek segítségével kirajzolódó történet megmutatja, hogy bár az A-ha a mai napig népszerű világszerte és példakép számos előadó (köztük a Coldplay és Kanye West) számára, az eltelt évtizedekben is folyamatosan keresi saját hangját, és nem enged elveiből. A 12 éves korától együtt zenélő Waaktar és Furuholmen különböző módon közelít a dalszerzési kredit kérdéséhez, Morten Harket, a frontember pedig időnként a saját (egyébként kivételes) hangjával sincs kibékülve. De – ahogyan a filmben is elhangzik – a zene összeköti őket, ha a barátság már kevésbé is.
Az A-ha még ma is aktív és turnézik (Magyarországon 2010-ben, akkor búcsúturnéjuknak gondolt koncertsorozatuk keretében jártak), tizenegyedik albumuk (az évek során további sláger volt például a Cry Wolf, a Manhattan Skyline, a Stay on These Roads vagy a Touchy) a hírek szerint jövőre talán megjelenik.
A zenekar népszerűsége csúcsán, 1987-ben egy James Bond-film főcímzenéjét is elkészítette (Halálos rémületben).
Az A-ha: A film a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált Magyarországon, és október 14-től érkezik országszerte a mozikba a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
