Nincs változás a Simon-ügyben, illetve csak annyi, hogy a lassan három éve slamasztikába keveredett, majd perbe fogott egykori szocialista alvezér egyre magabiztosabban hangoztatja, hogy ártatlan, meg hogy kikéri magának a vádakat. Emlékezetes, mi írtuk meg elsőnek, hogy a legendás éhségmenet-szervező Simon Gábor sok száz millió forintot tart egy bécsi bankban úgy, hogy „elfelejtette” azt feltüntetni a képviselői vagyonnyilatkozataiban, s persze adót sem fizetett utána. Az akkor még erősen megszeppent gyanúsított azzal „érvelt”, nem az övé a pénz, ő annak csupán a „vagyonkezelője”. (Nem sokkal később Simon két budapesti ingatlanját hirtelen ötlettel elajándékozta a feleségének, sőt – őrizetbe vétele után egy nappal – a balatonszemesi nyaralóját is.)
Időközben felbukkant a háttérben egy azóta megboldogult férfi, bizonyos Welsz Tamás neve is, aki – a vád szerint – egy hamis bissau-guineai útlevéllel segítette hősünk zavaros tranzakcióit. Az elnyúló ügy minapi tárgyalásán a bíróság Welsz tevékenységéről és Simonnal való kapcsolatáról kérdezte a tanúkat. Egyikük elmondta, Simon kereste fel a néhai útlevelest. Sőt, az üzletről szóló bizonyítékokat neki adta át egy reklámszatyorban. A feldúlt vádlott erre lesújtón csak annyit mondott, hogy fel van háborodva, és nagyon dühös: „Próbálja meg beleképzelni magát az én helyzetembe!”
Nem tudom, miért, de van egy olyan érzésem, hogy Simon ügye előbb-utóbb ugyanúgy „elhagyósodik” majd, mint a legendás parizerfogyasztóé. Nekünk pedig azért kell majd szorítanunk, nehogy a végén ő is kártérítési pereket indítson a magyar állam ellen, amiért az hosszú hónapokon keresztül rossz hírét keltette, sőt tömlöcbe vetette, ahol áldatlan állapotok között volt kénytelen múlatni az időt. Elnézve a fölpaprikázott Simont, még a végén mi húzzuk a rövidebbet.
