Nagy Blanka nagy napjai ezek. A tavaly decemberben az ismeretlenségből reflektorfénybe lépett kiskunhalasi leányzó páratlan karrierjének vagyunk tanúi. Mint egy liberális mesében, Blanka egy Kecskeméten elmondott ordenáré beszéde révén lett a hazai ellenzék dédelgetett kedvence. (A karakteres belépő felkeltette a haladó demokraták figyelmét, még a választékosan trágár Gyurcsány Ferenc is elismerőn szólt a fordulatokban gazdag káromkodásözönről.) Talán az sem véletlen, hogy az uniós választásra készülő szocialisták még a Budapestre látogató Frans Timmermanst is összehozták a karizmatikus menyecskével. Gondolom, ez is hozzájárult a párt hatszázalékos zakójához. (A piros fejű holland is padlót fogott Brüsszelben.) Tóth Bertalan pártelnök még az MSZP jogi segítségét is felajánlotta Blanka nyelvművelőnek, akinek „bátorságához kétség sem férhet a hatalom és bértollnokai ellen vívott harcában”.
A képünkbe hazudott
Ami végig a levegőben lógott, bekövetkezett: 1956. november 4-én a szovjet megszállók elözönlötték Magyarországot. Úgy jöttek be, hogy valójában ki sem mentek.