A magyar gazdaság biztató állapota (lásd például fentebbi vezércikk) sem zavarja Csillag Istvánt, az egykori Medgyessy-kabinet szabad demokrata miniszterét, hogy szokásához híven az Orbán-kormányt kóstolgassa. Minapi írásában (Fordított Széchenyi, Népszava) például ekképp kesereg: „Az önkényesen elbeszélt történeti múltban élő és bennünket is a múltba kényszerítő kormánynak kedvenc hőse gróf Széchenyi István, holott Széchenyi gróf mindannak épp a fordítottja, az ellentéte volt, mint amit Orbánék eddig tettek, ma cselekednek és amit maguk után hátrahagynak”.
Elmondom, nekem sem Széchenyi jut az eszembe, ha Csillag miniszter munkásságára gondolok. Hanem, mondjuk, az a tőle hallott, meghökkentő bölcselet, mely szerint akkor javul az ország versenyképessége, ha „csökken az állam”. Vagy az a sajátos indoklás, amely még a Szeged és Hódmezővásárhely közötti, az első Orbán-kormány idején megkezdett útszélesítés leállításakor hangzott el miniszter úrtól: „Nincs politikai haszon abban, ha Vásárhelynek kétszer két sávot építünk, mert itt hetvenszázaléknyian szavaznak a Fideszre.”
Ismert, az autópálya-trükközéséről elhíresült gazdasági ember 2004-ben összerúgta a port Medgyessy Péter egykori kormányfővel, ezért kellett távoznia a bársonyszékből. Igaz, kárpótlásként hamarosan két pénzintézet – az Eximbank és a Mehib – vezetője lett. (Itt sem kellett nélkülöznie, nagyjából 4,2 millió forintot vihetett haza havonta, Audi A6-ost kapott az ülepe alá, s nélkülözhetetlen munkáját elnöki titkárság segítette.)
Mint látjuk, ma sem tétlen. Észt oszt, igét hirdet. Tenyérbe mászik.
