Régi kedves olvasóm, dr. Szabó Iván nyugdíjas hozzám írt leveléből idézek: „A Magyar Nemzet első oldalán sorozatosan jelentetnek meg Márki-Zay-fotókat, méghozzá nagy kiterjedésűeket. Ez a gyakorlat mint konzervatív olvasó és szavazópolgár számára érthetetlen. Míg a lap belső oldalain a kisebb méretű fotóközlés olykor mint színesítő anyag elfogadható, de az első oldalon: nem. Ezzel ugyanis akarva vagy akaratlanul a lap ingyenreklámot nyújt annak az embernek, aki úton-útfélen gyalázza kormányunkat, a Fideszt, Orbán Viktort és a magyar állampolgárokat. Javaslom a képszerkesztés teljes újragondolását, felülvizsgálatát.”

Nem új a téma. Időről időre komoly vitát vált ki: helyese-e, hogy ismert hóhányók fotóit közöljük, bornírt akcióikról, hagymázas ökörségeikről tudósítunk, jó-e, ha a gátlástalan hazudozás megtestesítőinek helyt adunk a lapban. Míg dr. Szabó Iván és sokan mások azt javasolják, semmiképp se foglalkozzunk ezekkel a magukból kivetkőzött figurákkal, mások meg azt kérik, az emlékezetkiesést megelőzendő, minden nap velük kezdjük a híradást. Mi utóbbiak „preventív” megközelítését osztjuk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a kétségbeejtő emberek (helyhiány miatt most nem sorolom az anyaszomorítókat) rendszeres szerepeltetése a maga elrettentő hatásával épp a közjót szolgálja. Példa erre az űzött Láriferi rendszeres mutogatása, aki fellépéseivel már a negyedik kétharmadot hozta a nemzeti oldalnak. Ebből kiindulva akár ki is jelenthetjük: ők voltaképpen a Fidesz–KDNP emberei.

Persze, értem én a kedves olvasó Márki-Zay-émelygését. Egészséges reflex.