Távozik az MSZP-ből Ujhelyi István, a párt EP-képviselője. „Hosszú idő tépelődése, belső vajúdása és gyászmunkája után írom ezeket a sorokat” – olvashatjuk a bánatos harangozó szívszorítóra tervezett levelében. „Valami összeragaszthatatlanul eltört. (...) Hogy ennyi sebet tud ejteni egy darabokra hulló kapcsolat.” A monológból az önmarcangoló emlékezés sem hiányzik: „Próbáltam felrázni a közösségünket az elmúlt években, a legutóbbi sokkoló mértékű választási vereség után.” (Esély néven új felekezetet tervezett, de kiröhögték. „Nem a sezlonokat kell lecserélni, ha deficites az örömtanya.”)

Nem mondanám, hogy az eposzi hangvétel megríkatta volna az olvasókat. Ellenkezőleg. A hozzászólók zöme kondoleálás helyett kritikai megjegyzésekkel illette a szocialista poétát. (Az indulatosabbak a szülőket is szóba hozták.) „A süllyedő hajó esete a patkánnyal” – írja egyikük. „Ráébredt, hogy az utolsó húscafatot is lerágta a pártjáról. Remélem, az EP-mandátumot is leadja majd.” (Utóbbit az MSZP is reméli – sőt követeli.) Más a bejelentés pozitív oldalát emeli ki: „Gerincbántalmai biztosan nincsenek, ahhoz gerinc is kellene. Irány a DK, Pityu! Ott még az árnyékormányba is bekerülhetsz.”