Ha az árulóknak is lesz világnapjuk, augusztus 11-e jó eséllyel pályázhat rá. Krisztus előtt 480-ban ezen a napon ért véget az a thermopülai csata, amely nem csupán Leonidász spártai királynak és háromszáz harcosának hősi haláláról nevezetes;
itt szerzett „hírnevet” az ókor legaljasabb árulója, Ephialtész is,
aki egy titkos ösvényen az övéi hátába vezette Xerxész perzsáit. (A legenda szerint Xerxész annyi aranyat ígért a testi-lelki torzszülöttnek, amennyi a bőrébe fér. Megkapta. A perzsa király elevenen megnyúzatta, s bőrét kitömte arannyal.)
A nagycsütörtök is lehetne áruló-világnap Júdás emlékezetére, aki az álszentek csókjával juttatta ellenségei kezére Jézust.
Vagy az a nap, amikor az ostromlott egri várat török kézre juttatni akaró Hegedűs hadnagyot a bitó alá kísérte a hóhér. Augusztus 23-a is ideális… 1939-ben e napon írták alá Moszkvában a Molotov–Ribbentrop-paktumot, melynek titkos záradékában
Németország és a Szovjetunió a lerohant Lengyelország mellett fél Európát is felosztotta egymás közt.
(Napra öt évvel később a román király bejelentette, országa átáll a szovjet oldalra, katonái ezentúl bennünket lőnek.)
Vagy ott van 1956. november negyedike. Hallgassuk csak Kádár János három nappal korábbi beszédét! „Magyar munkások! Parasztok! Értelmiségiek! (…) Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok! (…) Népünk vérével bizonyította, hogy rendületlenül támogatja a kormánynak a szovjet erők teljes kivonására irányuló követelését.” Három napra rá Kádár ugyanezekkel a szovjet tankokkal érkezik vissza Moszkvából magyarokat akasztani.
Tovább is van, mondjam még?
