„Nem lettem a hatalom rabja, és erre büszke vagyok – tájékoztatta a megkönnyebbült utókort Jakab a Jobbikból való távozásakor. – Megmaradtam annak, aki voltam: egyszerű vidéki gyerek.” Pontosabban a népmesék kemény legényét alakította, aki meg van győződve arról, hogy személyében ölt testet a XXI. század emberideálja, ennek megfelelően az utókor szoboralakban fogja majd megmintázni. Pártelnöki munkásságában látványosan egyesült a gátlástalanság és a kőkorszaki tempó. (Volt, hogy egy zacskó száraztésztát tett a miniszterelnök asztalára, máskor narancsos buktát. Zsák krumplival is megpróbálkozott szegény, de nem járt sikerrel.) Búcsúposztjában felsorolta, hány területen fordult meg eleddig: volt kocsmáros, biztonsági őr, gyógymasszőr, tanár, önkormányzati képviselő, pártelnök. A máig aktív bohócot nem említette.

Borítókép: Jakab Péter (Fotó:MTI/Szigetváry Zsolt)