„Orbán Viktor azt hiszi magáról, hogy látnok, aki jól ismeri az európai politikát, míg mindenki más téved. Megpróbálja magát Európa jövőbeli vezetőjének beállítani, de a legtöbb várakozása tévesnek bizonyul” – állítja a The New York Timesban megjelent cikkében Krekó Péter. (Krekó annak a Political Capitalnak a vezetője, amely Gyurcsány Ferenc ámokfutásának éveiben sok száz milliós megbízást kapott a kétségbeejtő habzóborásztól. Legemlékezetesebb mondása: „A tét magas. Ha aláásod az emberek hajlandóságát arra, hogy beoltassák magukat, akkor Orbánnak kell viselnie a politikai következményeket”.) Hősünktől tudjuk azt is, Magyarország Svédország NATO-csatlakozása kapcsán csak zsarolni akarja az Európai Uniót, merthogy ez az utolsó esélye, hogy némi befolyása legyen: „Orbán reményei elhalványulnak, mert európai csodálói gyenge eredményeket értek el a választásokon, és még Giorgia Meloni is elfordult a magyar kormánytól.” (Ehhez képest az olasz kormányfő nemrég azt nyilatkozta, hogy Európának Magyarország példáját kell követnie.) Krekó korábban azt fejtegette, hogy a magyar miniszterelnök a diktatúra tanítójává vált, hiszen az elmúlt években exportálta „posztigazságrendszerének” módszereit, így segítve a populista jobboldalt Olaszországban, az Egyesült Államokban, Brazíliában, Franciaországban és másutt. Érdekes.
Eddig nem az ment, hogy Orbán Viktor egy elszigetelődött, jelentéktelen nulla? Most meg nagyhatású lázító?
Persze, Krekó fekáliamixert is meg lehet érteni. Valami süket dumát mégiscsak ki kell találni a kétharmados zakók miatt dühöngő szponzorainak.
