Hetekkel később, amikor újraindult a tanítás, az iskolában egymásra licitáltunk a hasonló történetekkel. Senki sem akart lemaradni, volt, aki lódított is kicsit.

Katonának a karhatalomhoz hívtak be tizennyolc évesen, tehettem is én arról… A belügyhöz tartozott a fegyvernem, kék paroli volt az egyenruhánkon. Előfordult, hogy az utcán szemközt jövő férfiember a lábunk elé köpött. – Ávósok! – sziszegte. 1968-at írtuk, még mindig borzalmas csengése volt a szónak. A Kalasnyikov mellett gumibot tartozott a fegyverzetünkhöz, a kiképzésen a tömegoszlatás fortélyait is belénk verték. A laktanya belső épületeinek falaira mázolt jelszavak közül egyre emlékszem: „Hűség a néphez, hűség a Párthoz!” (Így, nagy P-vel.) Gyűlölnünk kellett az „ellenforradalmárokat” – bár én csak azt az egyet láttam életemben, azt a nemzetiszínű zászlóba csavartat…

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)