Már megint a kormány… Magyarországon 2010 óta folyamatosan csökken a szociális háló fenntartására fordított összeg, ami egyáltalán nem jó, magyarázza a Hírklikknek nyilatkozó Herczog László. A Bajnai-kormány szociális és munkaügyi minisztere szerint még keresztényi alapon is el lehetne magyarázni, hogy az elesettek és a szegények segítése minimális emberi kötelesség. A riporteri kérdésre – Miért csinálja így a magyar kormány? – Herczog szakértő ekképp válaszol: – A kormány nem tartja szükségesnek, hogy ez ügyben nagyobb erőt fejtsen ki.
Arra már nem tér ki a beszélgetés, hogy míg 2010-ben a munkanélküliségi ráta 12 százalék felett volt, mára csupán négyszázalékos; 4,7 millióan dolgoznak, egymillióval többen, mint a segélyalapú (és a segélyezettek voksaira spekuláló) szocialista kormányok alatt.
(Egy akkori felmérés szerint a rendelőintézeteket a leszázalékolási papír reményében felkereső páciensek tíz százalékának kutya baja se volt. Nemritkán egészségtől kicsattanó, tip-top fizikumú emberek ügyeskedték be magukat a segélyezettek közé.) Jó múltkor a szocialista Tóth Bertalantól olvastam Herczogéhoz hasonló jajkiáltást, ő a rabszolgasorsra jutott magyar munkásosztály sorsán kesergett. „A kormányzat még kérkedik is saját embertelenségével, a szociális rendszer szétverését, százezrek árokba rúgását azzal magyarázza: ők segély helyett munkát adnak. A Fidesz munkaalapú társadalma, a teljes foglalkoztatottság nem más, mint a magyar rabszolgasors.” Egy kommentelő Bercinek: „Nemrég még a munkanélküliség miatt jajongtatok, most meg az a problémátok, mennyire borzalmas, hogy mindenkinek van munkája!”
A nyúl esete a sapkával.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)
