A Bundeswehr újabb kétszázezer tüzérségi lőszert rendelt a Rheinmetall hadiipari és technológiai vállalattól, ezúttal 880 millió euróért. Már korábban is vásároltak a nagyvállalattól (legutóbb 1,2 milliárdért több százezer lövedéket, gyutacsot és robbanótöltet), ezt egészíti ki most ez a kétszázezer. A raktárakat tervezik feltölteni, hiszen egyfolytában mennek a német szállítmányok Ukrajnába. (Nem véletlen, hogy a háború kitörése óta a Rheinmetall piaci értéke a négyszeresére nőtt.)
Változnak az idők…
1970. december 7-én Willy Brandt nyugatnémet kancellár megkoszorúzta a varsói gettó emlékművét. Azt az alkotást, mely annak a több ezer zsidónak állít emléket, akik 1944-ben a német megszállókkal vívott felkelés során vesztették életüket. A gránitra helyezett koszorú mellett térdeplő kancellár fotója bejárta a világot. „A német történelem szakadékával és a meggyilkolt milliók terhével szembesülve azt tettem, amit mi, emberek, amikor elbuknak a szavak” – fogalmazott emlékirataiban a néhai politikus. „Willy Brandt úgy ereszkedett térdre, mint egy bűnös – írta a jelenetről beszámoló tudósító. – Imádkozott, hogy a világ megbocsásson a németeknek.”

Máig előttem egy átélt pillanat. A nyolcvanas évek végén egy frankfurti vívóverseny záró bankettjén a harsányan nevetgélő, kissé már kapatos legények egyike arra kérte német sporttársait, énekeljék el a legendás Erika című katonadalt. Azt, amivel annak idején hadba indult a Wehrmacht. Pillanat alatt megfagyott a levegő. A német srácok elnémultak, letették a poharukat. Csak a fejüket rázták. Ők az Erikát…? Nem, soha többé! (Manfred Webert nem láttam közöttük.)

Borítókép: A Rheinmetall AG németországi düsseldorfi központja 2024. április 9-én (Fotó: NurPhoto via AFP/Ying Tang)