Azóta is levegőért kapkod az ellenzék, hogy Orbán Viktor nemrég kijelentette: „A pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő.” (Nekem tetszett a kormányfői intelem. Igaz, én még a régi szereposztásban szocializálódtam: férfi a nővel, nő a férfival – ha mond ez még valamit.) Ahogyan várni lehetett, Karácsony Gergely nyomban közölte, márpedig lesz pride, hogyne lenne! Budapestnek ki kell állnia az elvei és az értékei mellett. Mert a szivárványos idea fővárosi elv és érték. (Lehet, hogy az itt lakóknak hamarosan föl is kell esküdniük a meleglobogóra?)
Pár esztendeje Fekete-Győr András akkori Momentum-elnök azt magyarázta, a szerelemnek nincs színe. Pártsemleges. (Ehhez képest a parádékon szivárvány- és rózsaszínű zászlókkal riszálnak a hagyományőrzők, sőt ülepdíszítő pávatollazatuk is ezekben a színekben játszik.) Minap párttársa, Cseh Katalin már átpolitizálta a témát (naná, hiszen nekik a pride az utolsó szalmaszál, már csak a genderhülyítettek voksaiban reménykednek): „Támogatjuk az LMBTQ-közösséget, és bármilyen formában is kerüljön megrendezésre a pride, mi biztosan ott leszünk. Erre buzdítom az EU-s vezetőket is, mutassuk meg az Orbán-rezsimnek, hogy nem engedjük eltiporni a szabadságot és az emberi jogokat!”
Jobban értékelnénk, ha Katalin asszony inkább a saját 4,8 milliárdos mutyijáról értekezne.
