Ólmot olvasztó hőség a szomszédban

Az amerikai űrügynökség (NASA) évtizedek óta először indít űrszondát a Vénuszhoz. Nem is egyet, mindjárt kettőt. Az eszközök feltárják, hogy volt-e a bolygón víz és hogy valaha adottak voltak-e a feltételek az élet kialakulásához.

A két misszió 2028–30 között kelhet útra Forrás: NASA

A Vénusz legutóbb tavaly ősszel került a hírekbe. A világsajtó akkor arról adott hírt, hogy a bolygó felső légkörében találtak vagy találni véltek foszfingázt, ami egy fontos biomarker. Jane Greavesnek, a Cardiffi Egyetem munkatársának és kollégáinak a foszfin jelenléte mellett érvelő tanulmányának megállapítá­sait sokan kétségbe vonták – főleg, miután kiderült, hogy az adatok feldolgozásába hiba csúszott. A foszfin azért érdekes, mert ismereteink szerint kőzetbolygókon ez a gáz csak rendkívül csekély mennyiségben keletkezik napfény vagy villámlás hatására – erről a Csillagászat.hu szakportál írt –, illetve vulkanikus tevékenység során. Foszfint termelnek továbbá bizonyos mikroorganizmusok oxigénmentes környezetben. Mivel a foszfin a felső légkörben rövid idő alatt lebomlik, így egy kőzetbolygón jó biomarker lehet, hiszen élő szervezetek folyamatos foszfintermelésére utalhat. Ezért rendkívül fontos kérdés, hogy van-e foszfin a Vénusz felső légkörében, és ha van, mennyi. A gáz biológiai eredete nem zárható ki, de nem is bizonyítható. A bejelentett két űrmissziónak azonban nem e kérdés igazolása, illetve cáfolása a feladata.

– A két program célja annak megértése, hogy a Vénusz miként lett olyan pokolszerű világ, hogy a felszínén az ólom megolvad – vetette fel a ­missziók programját ismertető NASA-igazgató, Bill Nelson. A küldetések arról is adatot adhatnak, hogyan alakult a Föld és miért lakható jelenleg is, miközben a Naprendszer többi kőzetbolygója erre alkalmatlan. Egyébként nem volt biztos, hogy a Vénuszra küldenek két szondát. Négy lehetséges koncepció versengett az utolsó pillanatig – a két vénuszos mellett komolyan felvetődött a Jupiter Io holdjának, illetve a Neptunusz legnagyobb holdjának, a Tritonnak a meglátogatása.

A két misszió 2028–30 között kelhet útra
Fotó: NASA

Az egyik újonnan kiválasztott küldetés, a DAVINCI+ évtizedek óta az első szonda, amelynek célja a bolygó vastag, forró légkörének megismerése. Az eszköz körülbelül egy méter átmérőjű golyó lesz, amely körülbelül egy óra alatt halad át a Vénusz légkörén, közben méri, hogyan változik annak összetétele. Ezek a megfigyelések segítik annak megértését, hogyan, miként változott a vulkáni aktivitás, illetve ­lehetett-e élet egykoron a Földhöz leginkább hasonló égitesten.

– A DAVINCI+ légköri mérései alapján választ adhatunk a következő kérdésre: a Vénusz mindig olyan volt, mint amilyennek napjainkban látjuk, vagy valaha lakható volt, majd idővel megszűntek az életfeltételek? – mondja Paul Byrne bolygótudós, a raleigh-i Észak-Karolina Állami Egyetem munkatársa. Az adatok segítik a tudósokat abban is, hogy meg tudják különböztetni a Föld nagyságú exobolygókat az atmoszférájuk alapján. Nem mindegy ugyanis, hogy a távoli bolygó légköri adatai Föld-, illetve Vénusz-szerű égitestre utalnak.

A másik küldetés, a VERITAS, a Vénusz körül keringve a bolygó felszínét tanulmányozza, hogy kiderítse, miért különbözik ennyire a Földtől. A keringő egység radarral térképezi fel a felszínt, ami alapján háromdimenziós térkép készülhet. Illetve méri a Vénuszon még mindig zajló lemeztektonikát és vulkanizmust. Ezek a megfigyelések adatot szolgáltathatnak arra, hogyha rendelkezésre áll a megfelelő technológia, hol szálljon le a távoli jövőben ember alkotta eszköz a bolygón. Byrne szerint a VERITAS-szal egy vadonatúj Vénuszt ismerhetünk meg. Az egyenként félmil­liárd dollárba kerülő ­missziók ­várhatóan 2028 és 2030 között indulnak – áll a NASA közleményében.