A naplók
A Stern című tekintélyes német magazin 1983. április 25-én tette közzé a nagy hírt, mely szerint megtalálták Adolf Hitler eddig ismeretlen naplóit. A heti hírmagazin még sajtótájékoztatót is szervezett Hamburgba, hogy az egész világsajtónak bemutassák a rendkívüli felfedezést. Azonban nem úgy kerültek a címlapokra, mint azt eredetileg várták.
Három nappal korábban a Stern londoni szerkesztője a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy „tökéletesen meggyőződtek” arról, hogy a kezükben lévő naplók hitelesek. Ugyan hozzátette, hogy kezdetben kétkedtek, grafológus vizsgálta a dokumentumot, de később történészt is felkértek az áttekintésre.
A kézzel írt naplók 1932-től 1945-ig voltak datálva, tehát Hitler uralmának teljes időszakát lefedték.
A naplók tartalma pedig figyelemre méltó volt, ugyanis a Führer kevéssé ismert, mondhatni érzékeny oldalát tárta fel Hitler egészségi problémáitól kezdve a szeretője, Eva Braun által gyakorolt nyomáson át az olimpiai jegyek megszerzéséről, és még Sztálin születésnapi táviratáról is tartalmazott leírásokat a szöveg.
Gyanút legfeljebb a holokauszt leírása keltett, ugyanis azok alapján Hitler nem is tudott arról, hogy mi zajlik az országában és a befolyása alá tartozó területeken.
Gyanús körülmények
A naplókat állítólag a Stern újságírója, Gerd Heidemann találta meg. A riportert már korábban is úgy tartották számon munkatársai, aki a hitleri emléktárgyak megszállottja.
Heidemann kapcsolatba került Göring lányával, Eddával, aki bemutatta őt számos volt nácinak.
Az újságíró elmondása szerint ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően jutott hozzá Hitler naplóihoz. Heidemann azt állította, hogy egy szerencsétlenül járt repülőgépen voltak a naplók, amelyeket a balesetből kimentettek, majd a padláson elrejtettek. Az eltelt évek alatt eljutottak egy keletnémet gyűjtőhöz, aki eladásra kínálta őket.
A magazin számára ellenállhatatlannak bizonyultak a szenzációs naplók, még hiteles dokumentumokkal is összehasonlították őket. Végül a gyűjtőnek 9,3 millió márkát fizettek, és svájci páncélterembe zárták el az iratokat. A naplók mellett voltak rajzok, illetve személyes dokumentumok is, melyek tovább növelték a naplók hitelességét.
A botrány
A brit The Sunday Times munkatársai részéről viszont kétségek merültek fel a naplók hitelességével kapcsolatban, pont azért, mert 1968-ban ők is megjárták, amikor Mussolini állítólagos naplójáért fizettek. A legkellemetlenebb szituációra a sajtótájékoztatón történt: Peter Koch, a Stern főszerkesztője kijelentette, hogy 100 százalékban biztos abban, hogy a naplók valósak, mire a jelenlévő történész, aki a naplókat korábban hitelesítette kijelentette, hogy ő ezt már máshogy gondolja, és nem kezeskedik értük.
A történész azt mondta, hogy nem lehet összefüggést találni a repülőgép-szerencsétlenség és az állítólagos naplók között, és hogy a magazin elsiette az ítéletet. A férfi azt is kijelentette: sajnálja, hogy a történeti ellenőrzés szokásos módszereit feláldozták az újságírói szenzáció érdekében. Ugyanis a történésznek korábban azt mondták, hogy előzetes vizsgálatkor már megállapították, hogy az iratok a II. világháború előtti időkben, illetve a II. világháború idején keletkeztek, és ő ennek biztos tudatában vizsgálta a naplókat.
Ki volt a hamisító?
A kaotikus sajtótájékoztatót követő napon Charles Hamilton amerikai autográfkereskedő szintén megvizsgálta a papírokat, és egyértelműen hamisítványnak könyvelte el őket.
A következő hetekben további, részletes elemzések alá vetették a dokumentumokat, és kétséget kizáróan kijelentették, hogy a naplók hamisítványok.
A kémiai vizsgálat kimutatta, hogy a papírt, a ragasztót és a tintát is a második világháború után gyártották. A naplók tele voltak hibákkal, modern szófordulatokkal és történelmi pontatlanságokkal, néha olyan információkra hivatkoztak, amelyekről Hitler nem is tudhatott. A nyomás hatására Heidemann bevallotta, hogy a naplókat valójában Konrad Kujautól szerezte meg, aki ismert hamisító volt. Kujau képzett művész volt, és más könyveket használt fel a naplók megírásához.
A naplók a felületesebb vizsgálatok során azért tűnhettek hitelesnek, mert Kujau számos náci dokumentumot hamisított korábban, így az a dokumentum, amit a Stern magazin átadott a szakértőknek az összehasonlításhoz, szintén Kujau általa készített hamisítvány volt.
Az ítélet
A rendőrség letartóztatta Kujaut, aki elismerte a csalásban játszott szerepét. Bűnösségét azzal bizonyította, hogy Hitler kézírásának stílusában írta meg beismerő vallomását.
1985-ben bűnösnek találták csalás és hamisítás vádjában, és négy és fél év börtönbüntetésre ítélték.
A további nyomozás során az is kiderült, hogy Heidemann jelentősen felsrófolta a naplók árát, ezáltal komoly mennyiségű pénzt tett zsebre. 1985-ben csalásért négy év nyolc hónapra ítélték. A botrány után a hitelesítést végző Lord Dacre történész hírnevére örök árnyék vetült.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
