A Titanic roncsáról készített szkennelés új képet ad az óceánjáró kazánházáról, megerősítve a túlélő szemtanúk korabeli beszámolóit, miszerint a technikusok és a fűtők a végsőkig dolgoztak, hogy a hajó fényei ne hunyjanak ki. Egy másik számítógépes szimuláció pedig azt sugallja, hogy a Titanic pusztulását azok a mindössze A4-es papírlap méretű kis rések okozták, amiket a hajótesttel súrlódó jéghegy nyomott be a vízvonal alatti szegecselt héjazaton.
Titanic: még mindig mesél a roncs
" A Titanic roncsa a katasztrófa utolsó szemtanúja, amelynek még mindig vannak mesélni valói" - mondja Parks Stephenson, a Titanicról készített 3Ds digitális felvételsorozat elemzője. A szkennelést a National Geographic és az Atlantic Productions új közös "Titanic: The Digital Resurrection" című dokumentumfilmjének elkészítéséhez tanulmányozták át részletesen a szakértők- írja a BBC. A Titanic 3861 méteres mélységben az atlanti fenéksíkságon fekvő roncsát víz alatti távirányítású robotkamerákkal térképezték fel. Több mint 700 ezer, minden szögből készült képet használtak fel a hajszálpontos digitális rekonstrukció létrehozásához.
A páratlan felvételeket a BBC News mutatta be először, 2023-ban.
Mivel a roncs rendkívül nagy, és a fény nélkül abiszzális zóna koromsötét mélységében fekszik, a roncshoz lemerült kutató-tengeralattjárók csak lenyűgöző pillanatképeket tudtak rögzíteni. Ez a maga nemében páratlan szkennelés biztosítja az első teljes képet a Titanicról. A hatalmas orrszekció egyenesen áll a mélytengeri aljzaton, úgy, mintha a hajó folytatná a New York-i kikötő felé tartó útját, amit már soha nem érhet el. A viszonylag épen maradt orrszekciótól 600 méterre távolabb fekszik a koromsötét mélységben egy hatalmas eldeformálódott fémhalmaz, a Titanic alig felismerhető tatrésze.
Amikor a Titanic nagyjából a hajó harmadik kéményének vonalában kettétört, a hajótest felszín alá bukott első harmadát már teljesen elárasztotta a víz, ami a kettétört hajógerincről leszakadva nagy sebességgel indult el a több mint három és fél kilométer mélyen fekvő mélytengeri fenéksíkságnak. A levegővel megtelt tatrész ekkor kilencven fokban felemelkedett, és mint egy óriási dugó, körülbelül még egy percig a felszínen lebegett. Amikor megindult lefelé, a roncsba szorult levegő a növekvő külső nyomás miatt robbanásszerűen távozott, részeben szétvetve és súlyosan megrongálva a süllyedő tatszekciót. A másodlagos sérülések pedig akkor keletkeztek, amikor a roncs nagy sebességgel (mintegy 40 km/órával) a tengeraljzatnak ütközött. Ez a magyarázata annak, hogy a tatrész legnagyobb része szinte felismerhetetlenné deformálódott.
Bebizonyosodott, hogy a technikusok az utolsó pillanatokig biztosították a világítást
Az új térképezési technológia az eddigiektől teljesen eltérő és minden korábbinál alaposabb módszert kínál a Titanic roncsának tanulmányozására. "Olyan ez, mint egy tetthely: meg kell nézni, mik a bizonyítékok annak összefüggésében, hogy hol találhatók"- mondja Parks Stephenson.
"És a roncsterület egészének átfogó áttekintése kulcsfontosságú az itt történtek megértéséhez"-fűzte hozzá a szakértő. A szkennelés új és közeli, eddig nem ismert részleteket mutat be, köztük egy lőrésszerű nyílást, amit nagy valószínűséggel a Titanic-kal súrlódó jéghegy ütött az óceánjáró vízvonal feletti részén.
Ez a felfedezés egybevág a túlélő szemtanúk beszámolóival, miszerint jég került néhány ember kabinjába az ütközés során.
A szakértők a Titanic egyik hatalmas kazánházát is alaposan megvizsgálták – ez jól látható a szkennelésen, mert az orrszekció hátsó részén található azon a ponton, ahol a hajó kettétört. Az utasok elmondása szerint a lámpák még mindig égtek, amikor a Titanic a felszín alá merült. A digitális felvételekből megállapítható, hogy a kazánok egy része homorú, ami arra utal, hogy még mindig működtek, amikor a vízbe süllyedtek. A tatfedélzeten egy nyitott helyzetben lévő szelepet is felfedeztek, ami azt jelzi, hogy gőz még akkor is áramlott az áramtermelő rendszerben, amikor az óceánjáró alámerült.
Ez a hajó főmérnöke, Joseph Bell vezette technikuscsapatnak volt köszönhető, akik hátramaradtak, hogy szenet lapátoljanak a kazánokba, hogy égve maradjanak a lámpák.
Közülük senki sem élet túl a katasztrófát, de hősies tettük sok életet mentett meg – mondja Parks Stephenson.
"Az utolsó pillanatig működtek a lámpák, hogy a legénységnek legyen ideje a mentőcsónakok biztonságos vízre bocsátására, némi fénnyel a teljes sötétség helyett" - nyilatkozta a szakértő a BBC-nek. "A káoszt igyekeztek távol tartani ameddig csak lehetett, és mintegy ezt szimbolizálja ez a nyitott gőzszelep is" - véli Stephenson.
Sok kis apró lék okozta a Titanic végzetét
Egy új szimuláció további betekintést nyújt a süllyedés folyamatába is. A Titanic tervrajzai alapján készített részletes szerkezeti modellre volt szükség a hajóról, valamint a sebességére, irányára és helyzetére vonatkozó információkra, hogy pontosan megjósolhassák a jéghegynek ütközéskor keletkezett károkat. "Speciális numerikus algoritmusokat, számítási modellezést és szuperszámítási képességeket használtunk a Titanic elsüllyedésének rekonstruálásához" - mondja a kutatás vezetője, Jeom-Kee Paik, a University College London munkatársa.
A szimuláció azt mutatja, hogy mivel a hajó csak súrolta jéghegyet, a hajótest egy keskeny szakaszon, nagyjából kilencven méter hosszúságban a kormányfél felőli oldalon, vagyis az óceánjáró jobb oldalán és a vízvonal alatt egy sor kisebb méretű léket kapott.
A Titanicot úgy tervezték, hogy akkor is a felszínen maradjon, ha négy vízzáró rekeszét elönti a víz - ezért is hirdették róla azt a kortársak, hogy elsüllyeszthetetlen.
"De a szimuláció számításai szerint a jéghegy okozta kár hat rekeszt érintett " - mondja Simon Benson, a Newcastle-i Egyetem haditengerészeti építészetének docense. "A probléma az, hogy ezek a kis lyukak túl hosszan érték a hajótestet ezért a víz lassan, de biztosan átszivárgott ezeken az apró lékeken, majd végül átfolyt a rekeszek tetején, és a Titanic elsüllyedt"-fűzte hozzá a szakértő. Sajnos a sérülés nem látható a felvételeken, mivel az orr alsó része az üledék alatt rejtőzik.
A Titanic emberi tragédiájának nyomai még mindig jól látszanak; a hajó utasainak személyes tárgyai szétszórva hevernek a tengerfenéken, a roncs két nagy szekciója közötti úgynevezett törmeléksávban. A vizsgálat a tragikus 1912. áprilisi hideg éjszakáról is szolgáltat új adatokat, de a szakértőknek még évekbe telik, amíg alaposan megvizsgálják a 3D-s replika minden részletét. "Egyszerre csak keveset mutat meg, részletekben adja elő a történeteit" - mondja Parks Stephenson a Titanic roncsáról. "Ez minden alkalommal arra ösztönöz bennünket hogy még többet akarjunk megtudni róla" - foglalja össze a Titanic-kutatók hitvallását a projekt szakértője.
A Titanic roncsáról készített 3D szkennelés feltárta, hogy:
- egészen a hajó kettétöréséig és mélybe merüléséig működött a világítás,
- és a vízbetörést nem egyetlen hosszú lék, hanem sok apró felszakadt nyílás okozta.
