Ritka lelet az ősi áldozati helyről
A híres Hassle-kincset 1936-ban találták meg Svédországban, egy lecsapolt folyómederben. A Kr. e. 500 körüli időszakból származó tárgyakat egy nagy méretű bronzüstben helyezték el – a bronzkorban Skandináviában jól ismert rituális gyakorlat szerint. A leletegyüttes egyedisége abban rejlik, hogy tárgyai – két Mindelheim-kard, két díszes bronzüst, tizenkét vasszerelékes bronzkorong (phalerae) és két kis kampó – mind rendkívül ritkák Észak-Európában. Stílusjegyeik olasz, alpesi, sőt keletmediterrán hatásokat tükröznek.
A kutatás célja: fémek eredetének feltárása
A vizsgálatokat Anna Sörman, Karin Ojala és Lena Grandin vezette. A kutatók elsődleges célja az volt, hogy azonosítsák a tárgyak fémösszetételét és származási helyét.
Emellett a tárgyak közötti kapcsolatokat is vizsgálták.
Tizenkét mintát elemeztek nyolc tárgyból, modern technológiákkal: tömegspektrometriával (MC-ICP-MS) és roncsolásmentes lézerablációval.
Többféle eredet: nem egyetlen forrásból származik a fém
A vizsgálatok kimutatták: minden tárgy bronzból készült, de a fémek különböző helyekről származtak, és a tárgyak eltérő eljárásokkal készültek. A legtöbb darab 9–11 százalék ónt tartalmaz, ami jellemző a kovácsolással készült ötvözetekre. Egy díszes kocka azonban 13–14 százalék ónt és magas (1,5 százalék) nikkeltartalmat mutatott – ezek más eredetre utalnak. Az egyik kard markolata pedig olyan elemeket (antimon, ezüst, arzén, nikkel) tartalmazott, amelyek az észak-tiroli ércvidékre jellemzőek.
A bronzüst mediterrán kapcsolatai
A leletek központi darabja, a nagy bronzüst, Skandináviában egyedülálló. Formája a közép-franciaországi és dél-németországi kora vaskori fejedelmi sírokban talált üstökre emlékeztet, de izotópos összetétele különbözik az ismert daraboktól.

Az egyik üsttöredék ólomizotópjai radiogén eredetűek, és az Ibériai-félsziget lelőhelyeire, például Jaén vagy León környékére utalnak. Egy javítólemez viszont az itáliai ophiolitos ércekhez – például Elba, Liguria vagy Dél-Toszkána – köthető. Az eredmények összhangban állnak azzal a feltételezéssel, hogy az üst etruszk vagy görög eredetű lehetett. Jelenléte Skandináviában hosszú távú mediterrán kapcsolatokra utal.