1928-ban, Gropius távozása után Moholy-Nagy is elhagyta a Bauhaust, majd nem sokkal később elvált Luciától. Önálló stúdiót alapított, díszleteket tervezett, filmet készített Marseille-ről, és az ipari dizájn világában is alkotott.
A „Gesamtkunstwerk”, azaz a totális művészet elvét követte: minden műfajt egységbe kapcsolt.
Kiállításai világszerte – New Yorktól Tokióig – nagy visszhangot váltottak ki. Fotográfiája nem csupán eszköz, hanem világkép volt. Egy új vizuális gondolkodásmód kifejeződése.
A kép nyelve: kísérlet és vízió
Moholy-Nagy László művészete a technológia és az emberi érzékelés találkozásánál született. Nemcsak festett, hanem új látásmódokat alkotott: fotogramjaival a fény önálló médiumként jelent meg, írásaival és tanításaival pedig a vizualitás nevelhető, formálható nyelvként.
A Bauhausban és azon túl is hitt abban, hogy a művészet nem elvonatkoztatás, hanem eszköz a világ jobbá tételére. Képalkotása egyszerre volt mérnöki és lírai, formai kísérletei mögött mindig ott munkált egy humanista vízió: az, hogy a jövő vizuális kultúrája átláthatóbb, demokratikusabb és érzékenyebb lehet.
Amerika: az utolsó felvonás
1934-ben a náci rezsim elől Hollandiába menekült, majd 1935-ben Londonba költözött feleségével, Sibyl Pietzsch-sel és két lányukkal. Később Chicagóban megalapította a New Bauhaust. Amerikában új anyagokkal – plexivel, Formicával – és világító szobrokkal kísérletezett. Művészete a technológia, a mindennapok és az ősi költészet találkozása volt.
Az avantgárd szellemiség az újvilágban új formát öltött. 1946-ban, leukémia következtében hunyt el Chicagóban, 51 évesen. Halála előtt még hallotta a háború végét jelentő „fegyverszünet” szót, és amerikai állampolgár lett. Ez a kettős vigasz – a béke és az elfogadás – zárta le örök száműzött életét.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!