Moholy-Nagy László: a kép poétája

Moholy-Nagy László nem csupán művész volt, hanem a modern vizualitás úttörője, aki a Monarchia pereméről indulva a Bauhaus szellemi központján át Chicagóig jutott. Élete a történelem hullámverésében telt, művészete viszont mindig előre tekintett – a kép erejében hitt, és a jövő formáit kutatta.

Moholy-Nagy László 1926-ban készített fotografikus önarcképe (részlet) Fotó: Moholy-Nagy László

A világ, mint műhely

Moholy-Nagy László (1895–1946) élete a XX. század történelmi viharai közepette bontakozott ki. Magyarországról indult, majd a weimari Németország, a Bauhaus, London és végül Chicago felé vezetett útja. Ahogy André Kertész vagy Robert Capa, ő is globális játszótérként tekintett a világra. Képeken és formákon keresztül gondolkodott, mindig új megoldásokat keresve. 

                                                               Moholy-Nagy László 1930-ban Hugo Erfurth fotóján                                                                   (Fotó: Wikimedia Commons/[Bildindex  der Kunst und Architektur)

A Centre Pompidou 1995–96-os, valamint a New York-i Guggenheim Múzeum 2016-os retrospektív kiállításai után most a párizsi Le Minotaure galéria dolgozza fel életművét. A művész egyúttal szerepel a genfi Művészeti és Történeti Múzeum „El Lissitzky és az orosz avantgárd” című tárlatán is. Egyetlen műve is korszakot jelez.

A képek születése

Weisz László 1895. július 20-án született Bácsborsód településen, ugyanabban az évben, amikor a mozi is elindult. Apja korai halála után édesanyja egyedül nevelte három gyermekét. A család később Moholon, a mai Szerbia területén telepedett le, Gusztáv Nápolyi ügyvéd, nagybácsi támogatásával. Művésznevét – Moholy-Nagy – e gyökerekből alkotta.

Moholy-Nagy László önarcképe (Fotó: Kieselbach Galéria/Moholy-Nagy László)

Szegeden kezdett verset írni, majd jogot tanult, amit az első világháború megszakított. A fronton megsebesült, és a lábadozás ideje alatt kezdett rajzolni. Ekkor döntötte el, hogy művész lesz. Ekkor vette fel hivatalosan is a Moholy-Nagy László nevet.

Berlin, Bauhaus, Lucia

1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Berlinbe költözött. Az avantgárd köreiben mozgott, Kassák Lajoshoz hasonlóan. Berlinben találkozott a konstruktivizmus és a De Stijl hatásaival, Jean Pougnyval és Hans Arppal. Első felesége, Lucia Schulz író és fotográfus ösztönzésére dadaista fotogramokat és grafikus kompozíciókat alkotott. 

A Bauhaus konstruktivista művészi irányzat  egyik szép hazai példája, az 1935-ben épült Pasaréti téri templom                                   (Fotó: Fortepan/ Kurutz Márton)

Ezek az alkotások hatására meghívták a weimari Bauhausba. Walter Gropius utódot keresett Paul Klee helyére – Moholy-Nagy ideális jelölt volt. A Bauhausban a technika és a művészet találkozásában bontakoztatta ki tehetségét. Fotográfiája költői volt: fekete-fehér képekben rögzítette a világ szépségeit.

Műfajok határán

1928-ban, Gropius távozása után Moholy-Nagy is elhagyta a Bauhaust, majd nem sokkal később elvált Luciától. Önálló stúdiót alapított, díszleteket tervezett, filmet készített Marseille-ről, és az ipari dizájn világában is alkotott. 

A „Gesamtkunstwerk”, azaz a totális művészet elvét követte: minden műfajt egységbe kapcsolt. 

Kiállításai világszerte – New Yorktól Tokióig – nagy visszhangot váltottak ki. Fotográfiája nem csupán eszköz, hanem világkép volt. Egy új vizuális gondolkodásmód kifejeződése.

A kép nyelve: kísérlet és vízió

Moholy-Nagy László művészete a technológia és az emberi érzékelés találkozásánál született. Nemcsak festett, hanem új látásmódokat alkotott: fotogramjaival a fény önálló médiumként jelent meg, írásaival és tanításaival pedig a vizualitás nevelhető, formálható nyelvként.

Moholy-Nagy egyik fotografikus alkotása (Fotó: Wikimedia Commons/Kiss Tamás, Veszprém, László Galéria)

A Bauhausban és azon túl is hitt abban, hogy a művészet nem elvonatkoztatás, hanem eszköz a világ jobbá tételére. Képalkotása egyszerre volt mérnöki és lírai, formai kísérletei mögött mindig ott munkált egy humanista vízió: az, hogy a jövő vizuális kultúrája átláthatóbb, demokratikusabb és érzékenyebb lehet.

Amerika: az utolsó felvonás

1934-ben a náci rezsim elől Hollandiába menekült, majd 1935-ben Londonba költözött feleségével, Sibyl Pietzsch-sel és két lányukkal. Később Chicagóban megalapította a New Bauhaust. Amerikában új anyagokkal – plexivel, Formicával – és világító szobrokkal kísérletezett. Művészete a technológia, a mindennapok és az ősi költészet találkozása volt.

Moholy-Nagy László síremléke Chicagóban (Fotó: Wikimedia Commons/Kovács Dániel)

 Az avantgárd szellemiség az újvilágban új formát öltött. 1946-ban, leukémia következtében hunyt el Chicagóban, 51 évesen. Halála előtt még hallotta a háború végét jelentő „fegyverszünet” szót, és amerikai állampolgár lett. Ez a kettős vigasz – a béke és az elfogadás – zárta le örök száműzött életét.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.