A kubai rakétaválság a titkosítás alól feloldott haditengerészeti iratok tükrében

A kubai rakétaválság új kutatási eredményei a titkosítás alól frissen feloldott dokumentumokra és szovjet haditengerészeti jegyzőkönyvekre épülnek. A levéltári anyagok részletesen rekonstruálják, hogyan került egy szovjet tengeralattjáró a Karib-tenger mélyén olyan döntési helyzetbe, ahol a fizikai kimerültség, az információhiány és a félreértett katonai jelzések együtt sodorták a világot a nukleáris eszkaláció szélére.

Festmény a felszínre emelkedett B-59 jelű szovjet tengeralattjáróról Fotó: U.S. Navy

Szovjet T–5 nukleáris torpedó múzeumi példánya. Fotó: Art of War

A döntés nem egyetlen ember kezében összpontosult. 

A parancsnok és a politikai tiszt támogatta az ellentámadást, és ez más helyzetben elegendő lett volna a nukleáris torpedó kilövéséhez, 

de szerencsére fedélzeten tartózkodott Vaszilij Arhipov, a flottilla parancsnokhelyettese is. Így a kapitány (Szavickij) és a politikai tiszt (Maszlennyikov) mellé az ő beleegyezése is szükségessé vált Arhipov azonban nem engedélyezte a válaszcsapást. A többlépcsős döntési mechanizmus ebben a helyzetben fékként működött. A torpedó nem hagyta el az indítócsövet.

Az altengernagyként nyugalomba vonult orosz tengerésztiszt, Vaszilij Alekszandrovics Arhipov, aki megmentette a világot egy nukleáris katasztrófától. Fotó: Ria/Novosti

A válság egyik legkritikusabb napján, 1962. október 27-én a tengeralattjáró elszigetelten működött a blokádgyűrűn belül. A felszínen amerikai hadihajók manővereztek, a mélyben a B–59 parancsnoksága próbálta értékelni a helyzetet. A fedélzeten nem látták a teljes képet. A döntés mégis helyben született meg. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.