Ötvenezer éves Neander-völgyi csecsemő titkát fejtették meg

Az izraeli Amud-barlangban talált Neander-völgyi csecsemővel kapcsolatos legújabb kutatás tisztább képet ad arról, hogy mennyire eltérő lehetett kihalt rokonaink korai fejlődése.

Képünk illusztráció Forrás: Google Gemini Nano Banana

A körülbelül 51 ezer és 56 ezer évvel ezelőttre datált maradványok valami szokatlanra utalnak, amint arról a Current Biology is beszámolt. A Neander-völgyi baba egyáltalán nem olyan kicsi volt, mint a mai emberi csecsemők ugyanabban a korban.

Az Amud-7-nek elnevezett csontvázat vizsgáló tudósok úgy vélik, a lelet

a zord jégkorszaki környezetben való túlélés miatt kialakult biológiai stratégiát tükrözi.

Még korántsem tisztáztak minden részletet, de a bizonyítékok következetesen egy irányba mutatnak: a Neander-völgyi csecsemők sokkal hamarabb fejlődhettek, mint a Homo sapiens csecsemők. Ez megváltoztatja, ahogyan az őskori populációk gyermekkorát eddig értelmezték.

Eddig mintegy 111 csonttöredéket találtak, de a korábbi tanulmányok főként a koponyájára összpontosítottak. Az újabb elemzések kiderítették, hogy fogai arra utalnak, a lelet körülbelül öt és fél hónapos korában halt meg. Már csak ez a részlet is feltűnőbbé teszi a méretbeli megállapításokat: a felső végtagjai megegyeznek egy 13-14 hónapos modern emberi csecsemőével. Az alsó végtagok fejlődése hasonló mintázatot mutat. Testhossza 70,3 és 78,6 centiméter között lehetett, ami szintén egy mai kisgyermek adataira emlékeztet.

A kutatók szerint a Neander-völgyi csecsemők gyors korai növekedési mintát követhettek, testük közvetlenül a születésük után gyorsabban fejlődött. Ez nem jelenti azt, hogy születésükkor nagyobbak voltak; a Neander-völgyi magzati fejlődés nagyjából hasonló volt a modern emberéhez. Tehát valószínűleg közvetlenül a szülés utánra tehető az eltérő fejlődés kezdete.

A növekedés eleinte meredeken felgyorsulhatott, majd később lelassulhatott, így a fejlődés a későbbi gyermekkori szakaszokban ismét a Homo sapiens szintjére süllyedhetett. Meg kell jegyezni, hogy a kutatók még mindig korlátozott mintából következtettek, bár néhány más fosszilis lelet hasonló mintázatot mutat, így a teória megalapozottnak látszik.

Csecsemők növekedése és energiaigénye hideg éghajlaton

Az egyik lehetséges magyarázat az energiaigény: a Neander-völgyiek a hideg eurázsiai éghajlaton éltek. Testük általában robusztusabb volt, nagyobb izomtömeggel és energiafelhasználással. Egy gyorsan növekvő gyermek előnyt jelenthetett ebben a környezetben. A nagyobb, erősebb test életük korábbi szakaszában javíthatta a túlélési esélyeket a zord körülmények között.

A melegebb afrikai környezetben fejlődött modern emberek nem szembesültek ezzel a problémával, és számukra a lassabb növekedés – hosszabb fejlődési időszakokkal – energiahatékonyabb lehetett.

A Neander-völgyi vonások korai megjelenése

A tanulmány egyik izgalmas részlete a felnőttkori Neander-völgyiekre jellemző vonások megjelenése a csecsemők csontvázában. A kulcscsont robusztus, az első borda pedig viszonylag egyenes; mindkét tulajdonság a felnőtt Neander-völgyiekre jellemző. Ez arra utal, hogy fizikai jellemzőik már a fejlődés korai szakaszában megjelentek, nem csak felnőttkorukban. Később egy kiegyensúlyozottabb növekedési fázis következett.

Mindez a modern emberétől egészen különböző képet fest a Neander-völgyi gyermekkorról: a gyerekek kevésbé tartós fizikai függőségben éltek. Úgy tűnik, rokonaink nem csupán az ember lassabban fejlődő és kevésbé fejlett változatai voltak: más volt a fejlődési stratégiájuk.