Hamis próféták a barikád bal oldalán

Elszegődtem haditudósítónak. Nem olyan rossz az, ha az ember bírja a mellette becsapódó gránátok robaját, a megpörkölődött emberhús szagát. Ráadásul látszólag veszélytelenebb a vállalkozásom, hiszen a gránát és az emberhússzag most csupán metafora. Az országban dúló „hideg polgárháborúról” fogok ugyanis tudósítani, némi kommentárt is fűzve a képzeletbeli barikád bal oldalán történtekhez. Segítségemre volt két lelkes utcai harcos, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Kéri László politológus. Belevaló forradalmár és „fajsúlyos elemző” mindkettő. Ők ugyan még hatalmon lévő pártnak soha alá nem csúsztak, pártklientúrába nem tartoztak. Az MSZP-SZDSZ-koalíció akkoriban csak szerette volna a pártzászlók rúdjait a kezükben láttatni. (Ha tévednék valamiben, az annak tudható be, hogy a fülsiketítő csatazajban nem érthető minden pontosan.)A két lánglelkű, ám hamis próféta egyébként meglehetősen mulatságosnak tűnik, amint utcakőnek használva dobálja cáfolhatatlannak hitt, meg nem gondolt gondolattöredékeit a fennállóra, Orbánra és a polgári kormányra. Rossz ugyanis a kommunikáció közöttük. Még azt sem tudták szegények egyeztetni, hogyan kerültek egyszerre a barikádra. (Csak egymást el ne találják, odalenne akkor a tudósításom!) Kéri ugyanis azt tartja, hogy Kövér László, a Fidesz elnöke melegítette fel a „hideg polgárháború” fogalmát, ami a Kónya-dolgozattal egy időben keletkezhetett, és akkor élte virágkorát. Akkoriban Kéri szerint nem volt alaptalan a kifejezés használata, mert „volt harag, volt csalódás, tömegméretű becsapottságérzés, voltak táborok és voltak féktelen indulatok”. Most azonban, véli, nincs is háború, csak a kormányzó erőket zavarja az, hogy valaki még kritizálni meri őket, hogy nem tudtak még „lenyúlni” minden vezető helyet a gazdaságban és a közéletben. A polgárokat mindez már nem érdekli. Mindebből persze az is következik, hogy hős Kéri László egyedül áll a vártán, nincs nép, amelyet győzelemre vezethetne a nyomorult zsarnok ellen, ezért meglehetősen frusztrált.Ezzel szemben Tamás Gáspár Miklós szerint nagyon is indokolt váteszi szólamokkal barikádra szólítani mindenkit, akit még nem fertőzött meg a „haiderista reformfasizmus”. „Orbán ideológiai, világnézeti, szellemi polgárháborúba taszítja Magyarországot” – sipította jóval Kéri László előtt. Vagyis szerinte már régóta dúl a harc. A helyzetet „híven visszatükrözi a sajtóban megtekinthető ideológiai csata, amelyet teljes joggal nevez Kövér hideg polgárháborúnak” – tette hozzá később. Vannak tehát táborok is: hithű liberálisok a forradalom nagy olvasztótégelyében összekovácsolódva a szocialistákkal, szemben a jobboldallal.Az elsőben csupa jó ember, a másodikban csupa megátalkodott, a „reformfasizálódás” különböző szintjein. Mindketten a Fideszt vádolják tehát azzal, hogy kettészakítja a társadalmat jóra és rosszra, fehérre és feketére. De míg Kéri kifelé rángatná ebből a konstellációból a közélet kérdései iránt még érdeklődőket, mondván, ne is törődjetek vele, ezt a két évet majd csak kibírjuk valahogy, majd én dobálózok helyettetek itt a barikádon, addig TGM remekül érzi magát a front kellős közepén. Szinte örül, hogy Kövér László végre észrevette, mi a pálya. Izzó tekintetének parazsából már sokat elveszített, Kéri érzékenyebb az ellenfél harcmodo-rára is. Szerinte a kormányerőknek egyetlen fegyvere van: a kommunistázás. Pedig kommunista már nincs is. Csak azokat tartják annak, akik valamilyen okból nem ismerik el a kormány sikereit – emlékezteti a kormányon levőket arra, hogy nem azt csinálják, amit ígértek.„Bolsevista szekértoló mindenki, aki nem igyekszik a jelenlegi hatalmi szerkezetet véglegessé stilizálni – mert a kétely már önmagában is árulás” – Kéri ezekkel a szavakkal röpítette el legutóbb Molotov-koktélját a barikád túloldalára. Onnan azonban azonnal visszadobták azzal, hogy tévedsz, lánglelkű gyújtogató, kommunista az,aki az emberöltőnyi Kádár-rendszerben összelopott (és-hazudott) politikai, gazdasági hatalmát, befolyását – köszönhetően a kommunista nómenklatúra sűrű kapcsolathálójának – a rendszerváltás érkeztekor átmentette, 1994 és '98 között felduzzasztotta és megerősítette, most pedig azért remeg, mert – legalábbis részben – veszélyben érzi privilégiumait. Ugyanakkor TGM filozofikus fejtegetése arról, hogy a modern kommunizmust a XVIII. századi Párizs szülte, nem pedig Sztálin és Moszkva, a fenti ütésváltáshoz képest erőtlen és lényegtelen.Van valami azonban, ami minden kétséget kizáróan a szellemi úttorlasznak ugyanazt az oldalát jelöli ki mindkét lázadó számára. Egyformán jól fasisztáznak, szélsőjobboznak, s rémálmaikból felriadva azonnal gátlástalan, ordenáré jelzőkkel tudják minősíteni a miniszterelnököt, a kormány tagjait, természetesen a társadalmi megbékélés, a „haladó eszmék”, a közélet nyugodt, kiegyensúlyozott hangvételének visszaállítása jegyében. Szerintük tehát kommunista egész egyszerűen nem létezik, a barikád jobb oldalán viszont mindenki fasiszta. Vagy ha nem az, akkor azzá válik hamarosan. A „narancssárga ingesek” gyűlölködnek, lejáratnak másokat, hisztérikusan őrizgetik alig megkaparintott és máris veszni látszó hatalmukat. Veszélyes bagázs, nyilván azért is mondja rájuk TGM, hogy „alig vannak hitelt érdemlő vezetői”.A „hideg fejű” filozófus szerint Orbán Viktor is felelőtlen, lelkiismeretlen politikus, „okos és energikus fiatalember, de nem államférfi.” A fene tudja, miért bíztuk arrogáns, tapasztalatlan kölyökre bonyolult helyzetben lévő hazánk irányítását. „Félelmetes belegondolni, kikre van bízva a sorsunk” – írja végül, egy percre sem adva fel a „végső harcot”. Hát így tud küzdeni ez a Miklós. És nem marad alul a küzdelemben Kéri sem: „A történelem futószalagjára szerelve imigyen készül az új koalíció: közéletünkben így találkozik végre az eszement, a pojáca és a dúvad. Mindahányan, akik imádják, ha feszültséggel és konfliktussal teli a közélet.” Ez igen! Ezt Orbán, Torgyán és Kövér kapta, miközben Csurka is találva érezhette magát.Valljuk be, balos vitézeink derekasan helytállnak. S miért kell ilyen halált megvető bátorsággal és gyűlölettel rárontaniuk az ellenre? Mert megneveztek néhány törvénysértő ügyet az olajgate-től a Tocsik-sikerdíjig, elzártak néhány csapot, amelyen akadálytalanul ömlöttek a közpénzek balliberális, VIP-hiteles magánzsebekbe (Postabank, tb stb.), hazaárulónak bélyegeztek néhány hazaárulót, és azt mondták a pufajkásra, hogy pufajkás. Így már szerintem mindenki számára világos minden. A jobboldalon egyébként mintha elkezdték volna bontani a barikádot. De amit leszednek estére, azt a baloldalon visszarakják reggelre.Közben TGM harcostársai azt állítják: ők már abbahagynák az egészet, de ezek a szélsőségekkel összekacsintó jobboldaliak mindig újra kezdik. De be is fejezem gyorsan első haditudósításom, mert írás közben nehezen tudok odafigyelni az eseményekre.