Új moralisták, farizeusok

Az union sacrée (szent egység) szabályainak megfelelően egyszerre két lap, a Népszabadság és a Magyar Hírlap közli április 29-én a Neue Zürcher Zeitung írását dr. Andreas Oplatka tollából. A közlés apropója a közelgő Schüssel-látogatás, s mert mindent be kell vetni azért, hogy bebizonyítsák, az osztrákok elítélésében, megbélyegzésében és kirekesztésében oly egységes (és tegyük mindjárt hozzá: oly nagyon farizeus) Nyugat-Európa rossz szemmel nézi az osztrák kancellár magyarországi útját, Oplatka cikkét egyszerűen meghamisítják. Idéznek belőle egy részt, amely megfelel céljaiknak, a lényeget pedig egyszerűen kihagyják belőle. Teszi ezt – ismétlem – egyszerre két nagy tekintélyű, magát baloldalinak, illetve liberálisnak tartó napilap. Mindössze két eset lehetséges: vagy önerőből képesek ekkora aljasságra, vagy egyeztettek. Ha ez utóbbi történt, akkor szívesen végighallgattam volna az ügyeletes szerkesztők aznapi telefonbeszélgetését...- Te, itt van ez az Oplatka-cikk, van benne egy jó rész...- Olvastuk mi is, de sajnos a végén elrontja az egészet, tudod, amikor „erősen belpolitikailag motivált további szemrehányásnak” nevezi a Schüssel elleni tiltakozást...- Mi is olvastuk, de úgy döntöttünk, egyszerűen kihagyjuk. Ki a fene fogja észrevenni?- Ez remek ötlet! Mi is kihagyjuk! Na szervusz!- Szervusz!De most az egyszer elszámolták magukat a fiúk. Oplatka ugyanis kiválóan beszél magyarul, továbbá túl tisztességes ahhoz, hogy részt vegyen a magyar új moralisták mindent eszközt megengedettnek tartott játékaiban. Oplatka nem hajlandó nevét és lapjának tekintélyét adni ahhoz, hogy itthoni senkiháziak lejárassák a magyar kormányt. Oplatka tudja, a demokrácia többet ér néhány, magának mindent megengedő zugfirkász politikai ambíciójánál. Ráadásul Oplatka túl nagy név ahhoz, hogy merészelnék nem megjelentetni tiltakozását. Hát ebben hibázott a Népszabadság és a Magyar Hírlap.A svájci úrAztán Oplatka úr levelében van egy figyelemre méltó bekezdés. Így szól: „Sajnos nem első alkalommal tapasztalok a fentebb leírtakhoz hasonló jelenségeket, de mindeddig hallgattam.”Nocsak! Hát önök nem először hamisítanak, uraim? Szinte hihetetlen... Eddig azt hittem, csak most kaptak rá az ízére, ugyanis Oplatka cikkének átírása után mindjárt beleszaladtak a Haider-interjú megmásításába is. De hogy ezt már régóta űzik, hivatásszerűen – igazán nem gondoltam volna. Bár amikor egy évvel ezelőtt néhány magyar egyetemista összeszövetkezett, hogy havi rendszerességgel megvizsgálják, vajon a Magyarországról szóló külföldi cikkeket hogyan is idézik a hazai lapokban, éppen ezek az orgánumok kaptak nyilvános idegrohamot és szedték le a keresztvizet szegény srácokról. Talán csak nem azért, amit dr. Andreas Oplatka már olyan nagyon régóta tapasztal?Amúgy két felmérés is készült idehaza a Schüssel-látogatás kapcsán. Az egyik azt vizsgálta, hogyan jelent meg a sajtóban az osztrák kancellár budapesti útja. A híradásokat és a kommentárokat tekintve kétharmad részben negatív képet festettek a látogatásról. A másik felmérés azt vizsgálta, vajon hogyan ítélte meg a magyar lakosság Schüssel meghívását és látogatását. Itt is kétharmad-egyharmad az arány, csakhogy a lakosság kétharmada pozitívan értékeli a meghívást és a látogatást. Akkor pedig mit közvetít a magyar sajtó és kiknek? Nem arról van szó, hogy egy tájékoztatás helyett politikacsinálásra fölesküdött csapat, amely önmagát a legokosabbnak, a legfelkészültebbnek tartja, bombázza saját véleményével a társadalmat... Az újságírók kasztja, homlokuk közepén a legelőkelőbbek vörös foltjával kivonta magát minden ellenőrzés, minden morális parancs és tiltás alól, és semmiféle legitimációval nem rendelkezve élet-halál uraként jön-megy a közélet bozótjában... Ha akar, kivakar a szemétkosárból, ha akar, visszadob abba... S ha valaki számon kéri rajtuk tetteiket vagy csak múltjukat akár, mindjárt diktatúrát ordítanak. S tehetik, e kaszt nemzetközi, igazi internacionalista – ha Budapesten netán pofon vágnak közülük egyet hazugságért, Párizsban és New Yorkban egyszerre kap arcához és ordít fel a falka...Mindegy. Ne legyünk álnai-vak. És ne jelentsük ki, amit egy Tamás Gáspár Miklós nevű, velejéig liberális szerző kijelentett az én egyik cikkem megjelenése után, nevezetesen, hogy „tisztességes ember ezek után nem veszi kezébe a Magyar Nemzetet”. Nem, mi nem lehetünk ennyire megengedők, befogadók, végtelenül toleránsak, már-már a bolondságig jók és türelmesek... Ez nekik van fenntartva. Az új moralistáknak. Mi csak annyit mondhatunk, hogy a Népszabadságot, a Magyar Hírlapot és a Népszavát lapozgatva soha nem feledjük: előre megfontolt aljasságokkal állunk szemben......Igen, a Népszava.A második union sacrée Körmendy-Ékes Judit meghurcolása, amelyben a 168 Óra és a Népszava viszi a vezető szerepet. Az egészen mélyre süllyedt 168 Óra, Mester Ákosnak, a két éve menesztett bankár kitartottjának lapja kezdte hat hete Körmendy-Ékes „ügyeinek” „feltárását” – a farizeusok elveinek szabályai szerint. Hat héttel ezelőtt jelent meg a lap címoldalán egy szép nőnek az arca, mellette a harsogó cím: Ékes bizonyíték – bévül pedig a cikk, amely kizárólag Körmendy-Ékes férjéről szólt. Azóta pedig folyik a „nyomozás”.Hát akkor először az ügyekről. Amelyeket öt esztendeje ismerek. S amelyekről soha senkinek nem beszélnék, mert egy család tragédiájáról szólnak, de mégis beszélnem kell, mert olvastam a Katharina Blum elvesztett tisztességét...A sztoriÍgérem, rövid leszek. Kör-mendy-Ékes ikertestvérét hét hónapos terhesen annyira megveri élettársa, Szalay Tihamér, hogy Körmendy-Ékes Eszter halott csecsemőt hoz a világra. Ez a Szalay Tihamér az a Szalay Tihamér, akivel Judit férje, Lissák Marcell közös céget vezet. Ez az a Szalay Tihamér, akinek felszólítására Lissák kihozza a bankból a cég pénzét, és átadja neki a cég irodájában. Tanú egy van, a később parlamenti csalóként elhíresült Ottlik, akiről azonban akkor senki nem tudja, ki lesz belőle, például Magyar Bálint sem, mert ha tudná, nyilván nem Ottlik élettársának adná el lakását. Ahogy Lissák sem őt vinné tanúnak. De őt viszi. A pénzt átadja Szalaynak, aki ezután feljelentést tesz a rendőrségen lopásért és sikkasztásért.Történik mindez 1995-ben. Öt éve húzódik a per, egy tökéletesen ártatlan ember pere, akit meghurcol egy terhes nőt megverni képes véglény, aki – mert ennyire bonyolult az élet – soha nem fog földi bíróság előtt elszámolni tettével. Kéretik innen indítani ezt az egész történetet. Kéretik ehhez mérni Szalay Tihamér feljelentését, vallomását – kéretik ehhez mérni magát Szalay Tihamért. Kéretik belegondolni, vajon öt esztendő alatt miért nem volt fontos ennek az ügynek a nyilvánosságra kerülése? Körmen-dy-Ékes Judit az utódom volt a Fidesz sajtófőnöki posztján, évek óta tagja az ORTT-nek, vagy-is évek óta közszereplő. De most a Fidesz van kormányon, és Körmendy-Ékes a médiahatóság elnöke lett. Ezért vártak ennyit türelmesen az új moralisták. Mert ők nemcsak egy embert szeretnek meghurcolni, de egy emberen keresztül lehetőleg az egész kormányt és az egész kormányzó pártot. Úgy az igazi...Ezért vártak szintén öt évet a másik „nagy leleplezéssel” is, az örökbefogadási perrel, amely Czeizel-ügyként vonult be a köztudatba. Igaz ugyan, hogy Körmendy-Ékesnek semmi köze a Czeizel-ügyhöz, igaz, hogy nincs külföldre „eladott” gyerek sehol, van viszont egy Magyarországon örökbe fogadott, egészséges, boldog családban élő kisfiú, akit most majd nyilvános tárgyaláson fognak szembesíteni azzal a ténnyel, hogy ő örökbe fogadott gyerek, hogy vannak „igazi” szülei is, akikkel nagy valószínűséggel kénytelen lesz találkozni is. Körmendy-Ékesék azért kértek eljárási kegyelmet, hogy a gyerek ne legyen kitéve mindennek. Vajon hogyan lehetséges, hogy a szokásjog szerint az ügyészség addig nem továbbítja a bíróságra az ügyet, ameddig a kegyelmi kérvényt el nem bírálták, Körmendy-Ékes ügyét mégis sikerült a távozó legfőbb ügyésznek öt perccel távozása előtt továbbítani? Ezért lesz tárgyalás, s mert összevonták – minden ok nélkül – Czeizel perével Körmendy-Ékes perét, hát nyílt tárgyalás lesz, hadd szokja a gyerek a kiképzést!De ez mind nem érdekes.PitiánerségEz az egész, így, ahogy van, Mester Ákossal, Karácsony Ágnessel és minden pitiáner médiafarizeussal együtt maga az erkölcs, a felelősségteljes újságírás és az emberközpontú igazságszolgáltatás. Ha valaki a szennycsatorna mélyére kívánkozik, annak a Népszavát ajánljuk szíves figyelmébe. Nevezett lap hírhedt hetedik oldalán egy Veress Jenő nevű fehérjehalmaz a következő mondatokat merészeli leírni: „(...) egy fideszista szépasszony, aki – már persze csak a szóbeszéd szerint – bizonyos politikusok családi tűzhelye körüli patvarkodások okozója is. (...) De ne kerülgessük a forró katyvaszt. Körmendy-Ékes Juditról, a médiahatóság elnökéről és Lissák Marcell férjuramról van itt szó.”Itt ugye nagyjából meg is áll az ember esze. Mert hát mindez mégsem a Kacsa Magazinban látott napvilágot, hanem egy magát komoly politikai napilapnak hirdető újságban. És nem is Veress Jenővel van itt a legnagyobb probléma. Veress Jenővel tele van a létezés, s ha nem lenne Veress Jenő, akkor mihez képest lenne nagyszerű a langy tavaszban földből előmászó csimasz? De hát vannak ennek az újságnak vezetői is, nem? Van főszerkesztője, H. Bíró László. Van felelős szerkesztője, Horváth István. Továbbá van mindjárt kettő darab főszerkesztő-helyettese is, Gál J. Zoltán, Gál Zoltán volt házelnök nagyra nőtt fiacskája, aki gyakornokból lett mindjárt második ember, akkora tehetség, valamint Kiss Andrej. Aztán van a publicisztikai rovatnak is egy vezetője, Németh Péter. Hát senki nem akadt e sok derék férfiú között, aki megkérte volna Jenőt, legyen kedves összepakolni kicsi holmiját, tegye bele maradék szalonnáját az uzsitasiba, és takarodjon ki a szerkesztőségből, mert a Népszavában nem lehetséges lekurvázni egy nőt, még akkor sem, ha amúgy halálosan gyűlöljük?Hadd kérdezzem meg, Péter, a régi ismeretségre és az egykori közös munkára hivatkozva, te mit szólnál, ha valaki leírná, hogy a feleséged – persze csak a szóbeszéd szerint – bizonyos egyének családi tűzhelye körüli patvarkodások okozója a Teleki téri kocsmák rötyijében? Elmondom, én mit szólnék. Ha én lennék Körmendy-Ékes Judit férje, akkor úgy megverném Veress Jenőt, hogy csak a fogorvosa tudná megmondani, mi is volt ez az izé itten a verés előtt. Amint Juszt Lászlónak nagyjából egész életében egyetlen szimpatikus cselekedete akadt, mégpedig az, hogy vette a fáradságot, és elverte a Kacsa Magazin főszerkesztőjét. Meg Nagy Bandó András is elverte a Kacsa Magazin főszerkesztőjét. És ti, Péter, nem politikai napilap vagytok ettől kezdve, hanem Kacsa Magazin.De – és ez már neked szól, Jenő! – nem vagyok Körmendy-Ékes Judit férje, csak a barátja. Ez a tény viszont mindössze annyi könnyebbséget jelent neked, Jenő, hogy nem foglak külön megkeresni. De imádkozz, hogy soha az életben ne fuss velem össze. A kétezer éves európai civilizáció miatt. Amelyben férfiember soha nem tűrte el, hogy feleségét, leányát, anyját, barátját kurvának nevezzék. S a mi korunk hiába a dionüszoszi vékony fiúé, ki virágot hord a hajában, azért akadnak még régivágású férfiemberek is, Jenő. És majd megtanulod: lehetsz liberális újságíró, szocialista újságíró, kommunista újságíró, lehetsz új moralista és farizeus, minden lehetsz, csak aljas bunkó nem... Sebaj! Majd végiggondolod a földön ülve. S ha majd mindenki elégtételt vesz, akit a hozzád hasonlók ilyen módon megaláztak, akkor eljött a TGM által annyira óhajtott polgári radikalizmus...„Hála az írástudóknak, elmondhatjuk, hogy cselekedni az emberiség kétezer évig a rosszat cselekedte ugyan, de méltányolni a jót méltányolta. Ez az ellentmondás volt az emberi nem becsülete, s egyúttal az a rés, amelyen a civilizáció beszivároghatott. A XIX. század végén azonban főbenjáró változás következik be: az írástudó kezd politikai szenvedélyeknek alájátszani – s aki eddig a népek realizmusának fékje volt, most ösztökéjévé válik.”Ezt is Benda írta, 1927-ben.Azóta ez a kaszt idegtépően megerősödött, és tűrhetetlenül pimasszá változott.Hát ezért...A szerző közíró