Az ágyszámleépítő leépítése

Képzeljük el, amint Kökény Mihály szocialista képviselő, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke, volt egészségügyi miniszter nem tud behatolni egy kórházba. Dagadnak nyakán az erek, vörösödik a feje, de sehogyan sem tud átvergődni az idősebb Kis János rokkantnyugdíjas, másodállású őrportás és a Nagyné Tompa Gizella takarítónô alkotta kordonon. Jani bácsi egyvégtében azt hajtogatja, hogy az elmeosztályon nincs látogatás, Gizike a szemetes kosárban keresi azt a tiltó határozatot, ami alapján szocialistának látszó ember oda a lábát be nem teheti. Kökény Mihály végül feladja, legyint, és a szemközti kocsmába fordul titkosan találkozni négy-öt baloldali boncmesterrel. Ezek riadtan szégyellik magukat, amiért munkaidőben sört isznak unikummal. Rémálom, ugye?
Mégis valami hasonlót igyekszik elhitetni velünk a bezárt kórházi osztályok neves kedvelője, a hírhedt ágyszám-manipulátor. Egyenesen azt állította a minap, hogy ő nemkívánatos személy Debrecenben, mert ellenzéki. Ezért nem tehetett látogatást Debrecen egészségügyi intézményeiben. Lehetnek tapasztalatai a nemkívánatosságról, hiszen kormánytagként több magyarországi kisvárosban élesen tiltakoztak, amikor irányítása alatt a megszüntetés réme kezdett el lebegni az említett települések féltve őrzött kórházai fölött. A Jani bácsikat, Gizikéket pedig nem érdekelték a különféle szorzók és súlyszámok, csak azt kérdezgették, mi lesz velük, ha netán rosszul lesznek, és negyven-ötven kilométert kell kocsikázniuk a legközelebbi ellátóhelyig, feltéve, ha működik a környék egy szem mentőautója. Bizony nem volt könnyű miniszternek lenni a Bokros-csomag idején! De úgy látszik, Kökény úr azt mégis jobban kedvelte, mint az ellenzékiséget, mert így kampány idején apait-anyait belead, hogy olyan fortélyos félelmet keltsen az országban, ami reményei szerint csak az övéi irányítása alatt tud elmúlni. Azért, hogy ne tűnjön rágalmazásnak a fenti mondat, lássuk a tényeket.
Kósa Lajos, Debrecen polgármestere kiadott egy körlevelet decemberben, amelyben felszólította az önkormányzati fenntartású intézményeket arra, nem tarthatnak kampányrendezvényeket falaik között. Senki nem tiltotta ki tehát a parlament egészségügyi bizottságának elnökét, a volt egészségügyi minisztert sehonnan. Egyáltalán nem szól a rendelet arról, hogy szocialista politikus nem tájékozódhat az egészségügy helyi sajátosságairól, a kórháztörvény hatásairól és egyebekről. Bizonyára meg is van ennek a parlamenti képviselők esetében jól bevált gyakorlata. Ám most nem e gyakorlat szerint történtek a dolgok.
Kökény Mihály ugyanis egy szép napon arra ébredt, hogy Debrecenbe kéne menni, s néhány szavazatot kéne venni még azon a lyukas garason, amit a státustörvény és az Orbán–Nastase-megállapodás nemtelen, uszító lejáratásával, a külföldi munkavállalók seregeinek beözönlésétől való félelem felkeltésével nyertek a politikai feketepiacon. Felhívta hát gyorsan ottani haverját, bizonyos Csontos Jánost, szocialista önkormányzati képviselőt, s meghányták-vetették a dolgot. Azt sejtették, hogy túl sok következményét még nem lehet látni az egyetértési megállapodásnak. Gondolom, egyelőre elvetették azt az ötletet is, hogy a debreceni emberpiacon kétszáz forintos órabérért vegyenek néhány románt, akik a kiszemelt rendelőbe előre odaszervezett ellenzéki párti sajtósoknak majd elmondják, hogy ők tulajdonképpen gyógyíttatni jöttek magukat Magyarországra. Ekkor pattanhatott ki a konferenciabeszélgetésbe bekapcsolt kampánymenedzser zseniális agyából a Kósa-körlevél ötlete. Az ördögi terv innen kezdve már szórakoztató könnyedséggel körvonalazódott. Nem is kell bemenni sehová! Meg sem kell próbálni! Elég egy sajtótájékoztató egy kellemes illatú fitotékában, és máris zeng majd a sok kitiltották, meg kizárták, meg persona non grata, meg fortélyos félelem és miegyéb. És akkor lesz is félelem. Még Pécs és Győr lakossága is összehajol riadalmában, mit meg nem engednek maguknak ezek a fideszesek. És kit fog érdekelni a nyilatkozattengerben, hogy az egészből egy szó sem igaz? Jobban mondva egy szó azért valós. Az, amelyiket Benyhe István, az egészségügyi tárca államtitkára mondott az ellenzéki pártok sajátos kommunikációs technikájáról. Szerinte, ha az országban létezik valahol fortélyos félelem, azért éppen ez a – leírt esetből is világosan kirajzolódó – technika okolható.