Eger városának ostroma

Idén októberben ünnepli Eger dicsőséges várvédelmének 450. évfordulóját. A hevesi megyeszékhely azonban újkori megszállás alatt ünnepel; most a baloldali pártok a törökök. Hiába működnek a történelmi településen polgári pártok, hiába létezik frakciójuk a megyei jogú város közgyűlésében, közvetve és közvetlenül Egerben ugyanis minden és mindenki az MSZP, illetve az SZDSZ kezében van. Hogy ne beszéljek a levegőbe: a baloldalé az önkormányzat, az Egerben székelő Heves Megyei Közgyűlés; a polgármestert és a közgyűlési elnököt is a szocialisták adják, akik egyébként parlamenti képviselők is. A közhivatalok vezetői zömében egykori KISZ- és MSZMP-káderek, továbbá a jelentősebb vállalkozásokat is a pártállami múltú egyének irányítják. Mi sem természetesebb, hogy főként ők a nyertesei a helyi megrendeléseknek. Ilyen felhozatal után szinte kézenfekvő: még az érdekvédő szervezetek első emberei is a múltat idézik. Arról már nem is beszélve, hogy milyen pártokhoz közeli személyek és cégek nyúlták le a híres borvidéket, a borgazdaságokat. Megsúgom: nem az MDF vagy a Fidesz emberei vásárolták fel a térséget. Könnyű kitalálni azt is, hogy a pártállam alap- és megyei szervezeteiből érkező jogászok immár bíróként, ügyészként, esetleg ügyvédként melyik oldalhoz húznak. Persze leginkább a médiahelyzet tükrözi Eger „bevörösödését”. A megye egyetlen napilapja az MSZP kampánykiadványává silányult. Miközben a tolarencia és a másság jegyében a keményvonalas Heves Megyei Hírlap nap nap után címlapon sztárolja a hibát soha nem ejtő helyi és megyei szocialista, illetve szabad demokrata politikusok ténykedéseit, addig a polgári pártok képviselőit agyonhallgatják, esetleg a hátsó oldalakon néha leközlik nyilatkozataikat, amelyekből aztán ízes publicisztikai írások születnek. Aki elolvassa a napilap bármely számát, rádöbben arra, hogy az Orbán-kormány alatt gyakorlatilag semmi jó nem történt, és csak az MSZP–SZDSZ alkotta koalíciónak köszönhető az ország boldogulása.
De maradjunk még egy kicsit a médiumoknál. Az önkormányzat által megjelentetett városi újságot egy SZDSZ-közeli vállalkozás készíti, míg az MSZP–SZDSZ vezette önkormányzat tulajdonában van a városi televíziót működtető társaság is. Jobboldali elfogultsággal nem lehet vádolni a helyi rádiók tulajdonosait sem. A hálózat tehát jól működik; a városi elitet szoros szálak kötik egymáshoz Egerben. És miközben ezrek sorsa függ egzisztenciális értelemben a baloldaltól, a média révén folyik az agymosás.
A felsoroltak ellenére azonban a polgári oldal jól szerepelhet az önkormányzati választásokon; az őszi ostromon, amelyet már csak a politikai pluralizmus érdekében is meg kell nyernie. Meglepően jó ugyanis a muníciója a polgári oldalnak; amikor is konzervatív vezetősége volt Egernek, 1990–98 között, valósággal nagyberuházási korszakot tudhatott magáénak a város. Megkezdődött és befejeződött a várost ellátó vízművek rekonstrukciója, a település déli részén található ipari park kialakítása, a vállalkozói zónát elkerülő tehermentesítő útszakasz kivitelezése, elkezdődött Makovecz Imre tervei alapján a fedett uszoda építése, továbbá befejezték az Egri Gárdonyi Géza Színház átalakítását. És teljes egészében megújult a neobarokk belváros. Ezekre az eredményekre építhet a „másik Egernek”! Mindezzel szemben a szociálliberális városvezetésnek nem futotta nagyívű fejlesztésekre az elmúlt négy évben, továbbá a meghirdetett új, mind ez idáig meg nem valósult projektek zömében vállalkozói pénzekre épülnek, a véghez vitt és zajló beruházások fedezetét (lakásprogramok) pedig főként az Orbán-kormány teremtette elő.
A polgári oldal jó szerepléséhez persze az is kell, hogy megtisztuljanak a pártok; önkormányzati választásokat ugyanis csak hiteles emberekkel lehet nyerni. Erre a folyamatra a jelek szerint van remény, hiszen éppen tegnap, a parlamenti választások eredménye miatt lemondott posztjáról a Fidesz-Magyar Polgári Párt Heves megyei választmányának elnöke, valamint a szervezet elnökségének négy tagja.
Egyébként a történelem már bebizonyította, hogy búslakodásra semmi ok: a török seregek is csak ideiglenesen tudták bevenni Eger várát.