Szerda reggel, tél és hó és csend

Szerda van, reggel. Hiányzik valami. A tiszta beszéd, a felelős gondolkodás, a pontosan fogalmazott mondatok ereje.
Bekapcsolom a televíziót. Szerencsém van, éppen egy reggeli riport megy az egyik adón. Aczél Endre kérdéseket tesz föl a német nagykövetnek. De hát csak van valami oka annak, erősködik a riporter, hogy a németek és a franciák annyira szeretik egymást. S hogy rossznyelvek szerint a németek és a franciák közötti kapcsolatok „a szalmakazlakban” (sic!) köttettek.
Aczél Endre mosolyog, a német nagykövet nem mosolyog. Várom a fejleményeket. A gyakás mint olyan fölemlítése nem hozza zavarba Gruber urat, a német nagykövetet. Megvárja a fordítást. Szalmakazal, etc. Szemüvege mögül figyelmesen tekint a végtelenül ízléstelen riporterre.
Ülök a tévé előtt, és szégyellem, hogy magyar vagyok. Ezt kell nekem végighallgatnom, ezt kell végignéznem? Hogy a szalmakazlakban, a háborúban elvadult katonák által meggyakott nők engedékenységén múlik ezek szerint a mai német–francia kapcsolatok ereje? Egyre kíváncsibb vagyok Gruber úr reakciójára.
Szerelem, az persze létezik, mondja kíméletesen, mintha egy elmesérülttel társalogna. De inkább beszéljünk a német és francia fél közt létrejött gazdasági és kulturális kapcsolatokról. Ebben a tónusban folytatja, a balkáni ízléstelenséget egyetlen mondattal átterelve európaibb mederbe. Olyan rosszkedvű leszek, hogy átkapcsolok egy másik csatornára.
Aztán mégis visszakapcsolok. Ismét szerencsém van, most Szemkeő Judit asszony, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör szóvivője nyilatkozik a polgári körökről, és visszautasítja a gyűlöletbeszédet, amellyel a baloldali frakcióvezető illette a minap a polgári körök tevékenységét. Ez a gyűlöletbeszéd, ez jelenti az árokásást, és ez az, amit el kell utasítani, mondja. Mélykúti Ilona riporter pánikba esik. Elfelejti, hogy riporter, mert indulattal telten és kategorikusan kijelenti: az nem volt gyűlöletbeszéd! Nem, az nem volt az! Éppen csak hozzá nem teszi, hogy gyűlöletbeszéd baloldaliak szájából nem lehetséges. Várom Szemkeő asszony érveit, mert szemmel láthatóan nem ért egyet a riporternővel.
És ekkor olyasmi történik, amire utoljára a rendszerváltozás előtt láttam példát. (Talán keveset tévézem.) A meginterjúvolt jobboldali személyiség hangjára egyszerűen bejátszanak egy újságírói jegyzetet. Megyesi Gusztáv jegyzetét ráolvassák Szemkeő Judit kimondott szavaira. Hogy a polgári körök védelmezőjének szavait ne hallja a néző. Látjuk, hogy beszél, érdekes lehet, amit mond, de hogy senki el ne dönthesse, igaza van-e vagy sem, helyette egy baloldali jegyzetíró szavait halljuk. Így fejeződik be a riport. Egy szót sem hallottunk Szemkeő Judit asszony érveiből, s hogy miért utasítja el a baloldal gyűlöletpropagandáját.
Többet én közszolgálatról hallani sem kívánok. Közmanipulációról lehet beszélni. Közmanipulációról, amelynek működtetői elfelejtik, hogy Európában vannak.
Mert még csak nem is ravasz ez a cenzúra. Hanem ostoba és agresszív.
Magyar Bálint szavaira, midőn Orbán Viktort szidalmazta, akinek fő célja szerinte az volt, hogy kikönyökölhessen a Sándor-palota erkélyén, és megnézze „az ő népét”, de persze Budapest nem az ő népe, tette hozzá hamiskásan Magyar Bálint, nos, ezekre a szavakra a közmanipulációs csatornán érdekes módon nem mondták rá mondjuk Szerető Szabolcs vagy Ludwig Emil jegyzetét.
Nem is tudom, miért nem.
Szerda reggel van. Átkapcsolok a közmanipulációs csatornákról. Jó lesz nekem a Hír TV is. Vagy a CNN.
Vagy a csönd.

A szerző irodalmi szerkesztő