A tiszások kezdetben ambiciózus célt tűztek ki maguk elé: a fővárosi irányítású szerveződésből országos civil hálózatot építeni, amely a vidék aktív polgárait is bevonja a közéletbe. Ez a törekvés azonban hamar falakba ütközött. Több vidéki helyszínen is kiderült, hogy a helyi közösségek nem azonosulnak az urbanizált budapesti aktivista mentalitással, és nem alakult ki valódi kapcsolat a helyiek és központ között.
Több vidéki fórumon a részvétel is elmaradt a várakozásoktól: míg a szervezők néhány száz fős tömegre számítottak, a gyakorlatban gyakran néhány lelkes érdeklődő jelent csak meg a településeken. A helyzetet a budapesti és a Pest vármegyei aktivisták utaztatásával sikerült csak megmenteni.
A Magyar Nemzet forrásai szerint ez a demoralizáló valóság hamar rányomta a bélyegét a mozgalom lendületére.
Eleinte a vidéki tiszások is komolyan vették a fórumokat, de ezt követően iszonyatos fáradtság lett úrrá rajtuk, és nem lehetett őket pótolni. Ezért egyre kevesebben jelentek meg a vidéki gyűléseken, hiába volt bármilyen reklám
– avatott be a részletekbe informátorunk. Beszámolt róla, hogy ez történt a háborúellenes gyűlések követésekor is. A Tisza Párt elnökségének ugyanis be kellett látnia, hogy a vidéki nagyvárosok jó részében sem képes hatékonyan mozgósítani, és több helyen egyértelműen lebőgés lett a fórumokból.
Forrásaink szerint nemcsak külső tényezők játszanak szerepet a visszahúzódásban. Több tiszás aktivista is arra panaszkodott, hogy a szervezeten belül hiányoznak az egyértelmű döntéshozatali mechanizmusok, a vidéki koordinátorok pedig nem kapnak megfelelő támogatást.
Miközben a Tisza Párt elnöksége mindent a központból igyekszik irányítani, semmilyen érdemi segítséget nem adnak a Tisza-szigeteknek a feladatok elvégzéséhez.
Választás 2026
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!