Kormányon az ügynökök ügynökei

Sorra tiltja meg a háborúellenes tüntetéseket a rendőrség. Hatásköre az volna, hogy gondoskodjék a gyülekezési, véleménynyilvánítási jogukkal élő polgárok e szabadságának védelméről, hiszen többek közt erről szól a demokrácia. Még akkor is, ha a maga a Nagy Demokratikus Testvér készül éppen háborúra Irak ellen, s a magyar kormány ehhez segédkezet nyújt neki.
A hatósági túlkapások sorozata már tavaly nyáron elkezdődött. Nagyjából azután, miután az új kormány egy volt kommunista titkos ügynököt talált a legmegfelelőbbnek a rendőrfőkapitányi posztra. Azóta sorozatban oszlatnak föl engedélyezett tüntetéseket, verik az utcán az állampolgárokat, sőt az újságírókat is, röplapokat koboznak el, már „próbapert” is folytattak Loppert Dániel diák ellen, aki nyilvános helyen mondta meg véleményét a D–209-es hatósági személyről. Számos szervezet tiltakozott az állami önkény ellen, ez idáig eredménytelenül. A tiltakozók között most váratlanul megjelent egy új szervezet, egy politikai párt is, amelyet Szabad Demokraták Szövetsége néven jegyzett be annak idején a bíróság. Ez a párt egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult –a sajtóközlemények szerint – többek közt azért, mert visszatért a közéletbe a pártállami diktatúra szelleme.
Nos, nem csupán a szellem tért vissza, hanem maga a pártállam, maguk a diktatúra gyakorlói, a besúgók, az szt-tisztek, a különféle rendű-rangú szocialista jogtiprók. Vajon hogyan s miként fordulhatott ez elő? Őket választotta volna meg a nép? Vagy nem egészen őket? Meglehet, hogy akadt olyan párt a parlamentben, amelyik bizalmat szavazott ennek az önmagában kisebbséget képviselő brancsnak?
Nem tudom, lesz-e ebben az országban olyan bátor ember, aki meg meri súgni az említett újsütetű jogvédőknek, hogy az Országgyűlésben üldögélő pártok közül melyik az, amelyik kormányon tartja a túlkapókat?
Akadna bizonyára százezer is. Ámde a nagyobb bátorság ezután következne. Ahhoz, hogy ennek a bizonyos egyszerre jogvédő és rendszervisszaváltó pártnak a politikusai a homlokukra csapjanak: no de srácok, mi tartjuk őket kormányon! Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! Akkor talán elröstellnék magukat egy picikét, és menten visszavonnák az Alkotmánybírósághoz benyújtott keresetüket, mint porhintést, politikai perverzitást és orcátlan hazugságot. Mert erre is rájönnének. Sőt az ügyvédhez is visszaszaladnának tanácsért, aki meg is mondaná nekik, hogy a túlkapásokat nem hosszadalmas alkotmánybírósági jogászkodással kell megakadályozni, hanem egy menten benyújtandó bizalmatlansági indítvánnyal. Hiszen megígértétek a választóknak, hogy csak akkor vesztek részt a koalícióban, ha az elfogad egy tisztességes ügynöktörvényt. Megszavaztak ilyent a túlkapók, vagy nem szavazták meg?
No persze, most ültök a képviselőházban, némelyikőtök bársonyszékben, mindegyikőtök jól fizető bizottságokban. Éppen most emeltetek a fizetésen száz százalékot. És bizony egy esetleges választáson mindez – esetleg – odaveszhet.
Így viszont a becsület vész el, srácok, s maradtok az ügynökök ügynökei.