CCCP, DDR a módi az EU küszöbén

Megfigyelték-e már, hogy tíz hónappal az uniós csatlakozás és nyugati integrációnk előtt egyfajta politikai nosztalgia lett úrrá az országban? A magyarországi bevásárló- és üzletközpontok által kitermelt plazaifjúság például CCCP és DDR feliratú felsőben pózol, ám divatcikk még a sarlókalapácsos tréning, zokni, alsónemű is. Mondanom sem kell, hogy Bécsben, Münchenben, Párizsban vagy Milánóban nem ez a módi.
Mielőtt azonban eltűnődnénk rajta, hogy Európa ezen részén, ahol is jó pár millió ember élete ráment a fenti szimbólumokra, lehet-e egyszerűen divatból a megbukott kommunista diktatúra jelképeit népszerűsíteni, kapcsoljuk csak be a tévét. A nosztalgiakeltésnek hazánkban ugyanis még része, hogy mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi csatornák a hetvenes-nyolcvanas évekről készítenek manipulatív riportműsorokat. Akik esetleg nem tudnák: azokról az évtizedekről van szó, amikor még embereket üldöztek politikai meggyőződésük miatt, illetve tízezrek választották kényszerből az emigrációt. Az éterből ezzel szemben egy boldog, építkező Magyarország képe bontakozik ki, amely a hiánygazdaság és a pártállami berendezkedés ellenére a keleti tábor valóságos Mekkájának számított. Háromévente például Nyugatra lehetett utazni; volt hozzá ötvendolláros keret, s karácsony idején még banánt is árultak a közértben – derül ki a bejátszásokból.
Elhisszük persze, hogy a Pa-Dö-Dő egyik felét alkotó Falusi Mariann kubai fesztiválgyőztesnek és Vágó Istvánnak jó körülmények között telt el az 1985-ös év, ám azok, akik rács mögött, rendőri felügyelettel, esetleg már szabadabban, vagyis a traiskircheni lágerben szilvezterezték át a szocializmus hátralévő hónapjait, éveit, valószínűleg mást jelent a puha diktatúrának becézett korszak.
S hogy mekkora kereslet mutatkozik még most is a Kádár-rendszer iránt, ugyancsak jelzi: Szentendre és Buda ódon hangulatú utcáin az érából származó kiválódolgozó-jelvényeket árulják a kereskedők a matrjoskababák és egykori szovjet katonatisztek tányérsapkáinak, kitüntetéseinek társaságában. Ha valaki ezek után arra gondol, hogy nem manipulációról van szó, téved. Aljas, alattomos módon ugyanis megkezdődött a hatalmon lévő baloldali garnitúra múltjának teljes rehabilitációja.
A Big Brother és Való Világ után itt van tehát Jáksó László műsora a nyolcvanas évekről a huszonéveseknek, míg az idősebbek Lagzi Lajcsi, Vágó István, Dömsödi Gábor műsorain könynyezhetik vissza a 3,60-as kenyeret. Ezek után nem meglepő, hogy a kormánypárti politikusok immár büszkén tüntetik fel egykori MSZMP-s funkciókat. Míg azonban a CCCP-s és DDR-es tréninget a fiatalok viselik, addig a hatalmon lévők, akik kiszolgálták a diktatúrát, EU- és NATO-jelvényeket hordanak kitűzőjükben.
Magyarország így válik önmaga karikatúrájává.