A liberalizáció óta, 2003 augusztusában és 2004 januárjában végrehajtott áremeléseknek nincs elfogadható költségalapú magyarázatuk, s a kormányzat már láthatóan nem is törődik ezzel. A szokásos hivatkozások nem használhatók: a világpiaci szénhidrogénárak nem emelkedtek, az inflációt a hibás gazdaságpolitika, ezen belül éppen az energiaár-emelések gerjesztik. Mára egyre nyilvánvalóbb, hogy az áremelések igazi oka a közösségi érdekű energiapolitika teljes hiánya, a hibás privatizáció és liberalizáció.
Deformált költség- és jövedelemviszonyok
A privatizációt követően a villanyárak elszabadultak, és azóta állandóan emelkednek. A lakossági nappali áramár 2003 augusztusára az 1995. évi 9,52 Ft/kWh-ról 28,78 Ft/kWh-ra, kereken a háromszorosára növekedett. Az áremelések döntő mértékben a privatizált társaságok profitját növelték. A privát erőművek és áramszolgáltatók saját tőke (befektetés) utáni nyeresége szinte minden évben messze meghaladta a privatizációs szerződésekben garantált nyolc százalékot. 2002-ben az erőművek már 22 százalékos, az áramszolgáltatók 12 százalékos nyereséget értek el. Ezzel szemben az állami tulajdonú MVM Rt. és erőművei (Paks, Vértes) e mutatója sohasem közelítette meg a nyolc százalékot, s 2002-re –7 százalék lett.
A privatizáció óta, 1996 és 2002 között Magyarországon a villamosenergia-rendszer szereplőinek halmozott adózott nyeresége a következőképpen alakult: az erőműi szektorban levő privatizált külföldi tulajdonosok 110 milliárd forint adózott nyereséget könyvelhettek el, a privatizált külföldi tulajdonú áramszolgáltatók 130 milliárd forintot. Ez összesen 240 milliárd forint. Ezzel szemben az állami tulajdonú MVM és a hozzá tartozó erőművek (Paks és Vértes) ebben az időszakban azért működtek veszteségesen, mert a hatósági áremelések hasznából csak a külföldi befektetők részesültek.
A befektetők a privatizáció óta végrehajtott áremelésekből származó nagy nyereséget azonban nem fejlesztésekre fordították, amint ígérték, hanem a profitjukat növelték. Pedig ebből a pénzből meg lehetett volna újítani a rendszer jelentős részét. Ezért nincs a magyar villamosenergia-rendszerben megfelelő nagyságú üzembiztonsági tartalék. A rendszerfejlesztésre, például a gyorsan indítható csúcserőművekre csak a veszteséges MVM Rt. áldozott. Mára már nem takargatható, hogy az ellátásbiztonság felelős szakértők szerint is csökkent.
Az árak a kimutatott nyereségen felül is nagy és indokolatlan befektetői jövedelmeket tartalmaznak. A magántársaságok saját leányvállalataiknak adott megbízások révén jelentősen tudják növelni költségeiket, amik aztán – elismertetésük után – szintén árnövelő tényezők. A villamosenergia-iparban foglalkoztatottak számát a privatizáció óta a felére, 46 400-ról 24 ezerre csökkentették. Nagyrészt ebből származik a szolgáltatás színvonalának csökkenése: a kirendeltségek megszüntetése, az áramszünetek, az úgynevezett sötét órák számának növekedése. Az ebből származó hatalmas költségmegtakarítás sem érződik azonban az árakon, ez szintén a profitot növeli.
Az indokolatlanul magas fogyasztói árakat tehát nagyrészt a deformált költség- és jövedelemviszonyok hozták létre, amelyek kialakulása során az állam, a mindenkori kormányok – néhány eseti fékező beavatkozástól eltekintve – a külföldi befektetők érdekei szerint jártak el, mind a törvényalkotásban, mind az ármegállapítások során. Mindezek ellenére a rendszerfejlesztés forrásai sem jöttek létre.
Elvetélt liberalizáció
A liberalizáció fő propagandaszólama az árcsökkentés ígérete volt. Valóban néhány nagy fogyasztó olcsóbban jutott áramhoz. Energiahivatali becslés szerint hatmilliárd forint megtakarítást értek el, amit lényegében az átállási költség rendszerén keresztül, a közüzemi piac áremeléseivel finanszíroznak. A piacnyitás következtében a zsinórterhelésű nagyfogyasztók váltak ki a közüzemi villanypiacról, miáltal a legolcsóbb alapterhelésű paksi termelést kell visszaszabályozni, ami növeli a közüzemi piac átlagos termelési költségeit. Ugyanebbe az irányba hat az 50 százalékos importliberalizáció és az úgynevezett megújuló energiatermelés, például a szélerőművek állami támogatása, termelésük kötelező magas átvételi ára. A liberalizáció következménye, hogy a közüzemi piacon a lakossági fogyasztói árak a piacnyitás után (2003 augusztusában) kilenc százalékkal emelkedtek, ami éves szinten 21 milliárd forintos többletterhet jelentett a lakosságnak.
Az már szinte cinikus, hogy a privatizálásliberalizálás pusztításai után a kormányzat a hibás gazdaságpolitika következményeit is jelentős részben a villanyárakon keresztül hárítja a lakosságra. Így aztán a villanyfogyasztókat már nemcsak a privát tulajdonosok – állami törvényekkel támogatott – szinte korlátlan profitéhsége, de az állam adóéhsége is egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza. 2004. január 1-jétől a villany áfájának 12 százalékról 25 százalékra növelése egyértelműen csak a költségvetési bevétel növelését célozza, s piaci demagógiával sem indokolható. Az áfaemelés újabb 13 százalékos áremelést, 30 milliárd forintos évi többletterhet (átlagosan évi 6000-7000 forintos többletkiadást) jelent a háztartási villanyfogyasztóknak. Itt is már szinte hagyományosan és hamisan az EU-ra történik a hivatkozás. A Külügyminisztérium hivatalos kiadványában bárki elolvashatja, hogy az EU-val létrejött, átmeneti mentességre vonatkozó megállapodás szerint 2007-ig nem kell emelni a villany áfáját sem. A hamis hivatkozás e tekintetben is az indokoltnál rosszabb színben tünteti fel az EU-csatlakozást.
Még nem köztudomású, hogy újabb veszedelmek fenyegetik a villanyfogyasztókat. Árnövelő hatású lesz az erőművekben felhasznált kiegyenlítő gáz árának emelkedése, az energiaadókból származó költségáthárítás. További árnyomást jelent a közüzemi villanypiacra, hogy a rossz villamosenergia-törvény alapján a termelői árakat 2004. január 1-jétől a közüzemi piacon is liberalizálták. A jelenlegi átlagár alatti termelők legalább az átlagos árat fogják igényelni, az átlag felettiek – mint eddig – ezután sem fogják újratárgyalással csökkenteni szerződéses áraikat. Az állam választhat: vagy emeli a végfogyasztói árat, vagy a nagykereskedő (MVM) megy csődbe, amint ez Kaliforniában is történt. Ez az ellátórendszer működésének összeomlásához vezethet.
Szolidaritás helyett alamizsna
Az elviselhetetlen helyzetbe kerülő fogyasztók terheinek csökkentése csak valamilyen kompenzációval volna lehetséges. Elvileg két lehetőség van. Egyik a rászorultság elvén működő, korábban már többször megbukott tüneti kezelés, a kampányszerűen alkalmazott, szociális támogatási rendszer, amellyel most is igyekeznek megtéveszteni a társadalmat. Eszerint minden felhasználó piaci áron jut az energiaszolgáltatáshoz, az alacsony jövedelműek azonban támogatást kapnának. A januári áremelés előtt a múlt év végén ismét nagy hírveréses vajúdás előzte meg a kompenzációt, majd egeret szültek a hegyek: sajtóhírek szerint a szociális törvény módosításával hárommilliárd forint kompenzációs célú szociálissegély-keretet szavaztak meg az önkormányzatoknak. Ilyen kompenzációs segélyt azok a családok igényelhetnek, amelyek lakhatási kiadásai meghaladják jövedelmük 25-35 százalékát. Szakértői becslések szerint 700 ezer ilyen család van, így az egy családra jutó átlagos éves összeg 4300 forint. Ez az alamizsna a szolidaritási elv felmondásával egyenértékű, ami végleg szétroncsolja az egyre inkább leszakadó társadalmi rétegek életlehetőségeit. 2001-ben a villamos törvény rászorultság esetén szociális villamosenergia-ellátást helyezett kilátásba, de az erre vonatkozó kormányrendelet nem született meg, tehát a végrehajtás azóta késik.
A szegények villanyfogyasztásának érdemi támogatása a szolidaritás elvén működő szociális tarifa alkalmazásával lenne lehetséges, amely szerint a villany egy fogyasztási szint alatt kedvezményes, e felett pedig normál díjat kell fizetni. A kedvezményes fogyasztási szint kialakításánál – a nagycsaládosokra tekintettel – figyelembe kell venni az eltartott gyermekek számát is. Ez a támogatási forma az EU-irányelvekkel sem ellentétes. Lényegét tekintve ilyen volt az 1999-ben megszüntetett tömbtarifás lakossági áramtarifa. Az erre vonatkozó kidolgozott javaslatokat a politika sorra lesöpörte az asztalról. Hogy mindez megtehető, abban az is szerepet játszik, hogy nincsenek hatékony fogyasztóvédelmi szervezetek, s úgy tűnik, hogy ezek létrejöttét a politika nem is támogatja.
Az elszabadult fogyasztói energiaárak, az ellátásbiztonság csökkenése, a szolgáltatás minőségének romlása, a liberalizált piac – világszerte tapasztalható – működési zavarai, a hazai rendszerirányítás növekvő nehézségei és a szükségessé váló fejlesztések garanciájának hiánya mára egyértelművé tette, hogy egy közösségi érdekű energiapolitika által meghatározott energiatörvényre és erre alapozva új villamosenergia-törvényre van szükség. Mindenekelőtt a villany-közszolgáltatás tartalmi követelményeit kell meghatározni, amelyek közül a legfontosabbak: ellátási kötelezettség, megfizethető ár, ellátásbiztonság, minőségi szolgáltatás. Legalább ilyen fontos a hatékony fogyasztói érdekvédelem megteremtése és működtetése. A törvény megalkotása során természetesen az uniós jogszabályokat, tapasztalatokat és fejlődési tendenciákat, a megváltozott irányelveket is figyelembe kell venni.
Törvénymódosítás szükséges
E hosszabb törvényalkotási folyamat részeként a legfontosabb problémák sürgős megoldása a jelenlegi törvény gyors módosításával lehetséges. A liberalizált árampiacon csak tőkeerős, kellő piaci részesedéssel rendelkező társaság tud eredményesen működni. Ehhez a lakossági fogyasztók érdekeit szolgáló közösségi tulajdon erősítése szükséges: elengedhetetlen az MVM maradékának megőrzése, illetve a szervezeti-tulajdonosi egység helyreállítása. Kedvező jelként lehet értékelni, hogy ezt – különböző megközelítésből – felelős iparági vezetők is felismerték, ugyanakkor sajnos a további részekre való bontás hívei is hallatják hangjukat. A további részekre bontás hívei – akár tudatlanul is – az MVM felszámolását készítik elő. A szervezeti-tulajdonosi egység helyreállítása az iparág gyorsan erodálódó tudásvagyonának megmentését is szolgálja.
Az MVM maradéka: MVM Rt., Paksi Atomerőmű Rt., Mavir Rt., amit a villamos törvény módosításával, a törvény erejénél fogva egyben kell tartani. A Mavirt vissza kell hozni az MVM-holdingba, hálózatüzemeltető rendszerirányítót létrehozva, az EU irányelvei szerint. Vissza kell utasítani a Paksi Atomerőmű MVM-től való függetlenségét hangoztató törekvéseket, s a Paksi Atomerőművet törvényileg is az MVM-holding részeként kell definiálni.
Sürgetően szükséges a lakossági fogyasztói árak csökkentése, a villanyszolgáltatás minimumának biztosítása a legszegényebbek részére is. A tényleges jövedelemviszonyokat figyelembe véve, a termelő- és szolgáltatótársaságok irreálisan magas nyereségének mérséklésével lehetséges az árcsökkentés. Ennek törvényi feltételeit gyors törvénymódosítással kell megteremteni, abból kiindulva, hogy a legkisebb költség elvének érvényesülésén alapuló szabályozott árat kell fenntartani a közszolgáltatási piacon.
A módosított villamos törvényben kell szabályozni a közüzemi árképzés alapelveit. Az energiahivatal, illetve a gazdasági minisztérium csak a törvény által meghatározott elvek figyelembevételével alakíthassa ki az árakat. Ugyancsak a törvényben kell előírni a társadalmi szolidaritáson alapuló szociális villanytarifa kötelező alkalmazását és kialakításának alapelveit, az ellátásminőség alapkövetelményeit. Ismét hatósági körbe kell vonni a közüzemi piacra termelő erőművek ármegállapítását.
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke
origo.hu
Házasság első látásra – fogorvosi székben ülve lángolt fel a szerelem?
