Több mint jelzésértékű államfői választás Németországban

Két szempontból is jelzésértékű a vasárnapi német köztársaságielnök-választás. Részint azért, mert az első fordulóban sikerült a kétkamarás német parlament elektori testületének Horst Köhlert megválasztania. Vagyis: a konzervatív pártok (CDU/CSU) és a liberális FDP közös jelöltjének ily mértékű – több mint 60 százalékos – támogatottsága jelzi, hogy a jobboldalra felettébb szükség van a vén kontinensen. Másrészt pedig a pénzügyi szakember hírében álló politikusra – Horst Köhler a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezérigazgatója volt – különösen most van igénye Németországnak; Európa legerősebb gazdasága tudniillik nem az elvárható szinten fejlődik, valamint a német büdzsé évek óta deficitet produkál.
Miután hazánknak politikai és gazdasági szempontból egyaránt Németország az első számú stratégiai partnere, mi is két szempontból örülhetünk a fejleményeknek: a német konzervatív pártok diadala talán az itthoni állapotokra is kihat, illetve ha Németország gazdasága a pénzügyi szakember közvetett irányítása nyomán felpörög, akkor annak hazánk is részese lehet. Aki esetleg nem tudná: legnagyobb exportpiacunk Németország, kivitelünknek csaknem a fele oda áramlik.
De mi is vár Horst Köhlerre? Mindenekelőtt egy erős bázisú, egyre nagyobb támogatottságú hinterland, s a CDU/CSU reményei szerint egy választási sikersorozat is. A szociáldemokrata–zöld koalíció leváltása ugyanis a napnál is világosabb – tessék csak az SPD folyamatos tartományi vereségeire gondolni. Persze a nagy megméretés első fejezete június 13-án lesz az EP-választáson, továbbá ugyanaznap Türingiában a tartományi voksoláson is. Bár utóbbi régióban az SPD fundamentumai hagyományosan meghatározók, a 20-22 százalékos keletnémet munkanélküliség s a bizonytalan gazdasági kilátások alighanem a jobboldalra terelik a szavazatokat. S ha nem ér véget a szociáldemokrata–zöld koalíció vereségsorozata, márpedig ez tűnik biztosnak, még az idén ősszel Schröder kancellár lemondására is sor kerülhet. A Medgyessy-kormány számára valószínűleg kellemetlen a jobboldali siker, noha Johannes Rau szövetségi államfővel sem sikerült a baloldali koalíciónak, továbbá az MSZP és az SZDSZ külpolitikai potentátjainak szoros kapcsolatot tető alá hozniuk. Aki pedig visszagondol a hét végi, magát ünneplő kormányzati külpolitikai sikerek propagálására, Kovács László expozéjára, bizony elszomorodik. Hiszen, legalábbis a külügyminiszteri beszéd alapján, a magyar kormány eredményként könyveli el, hogy Medgyessy Péter eljutott Indiába és Kínába, illetve az eltelt két esztendő során – egyfajta külpolitikai koncepcióváltás (?) jegyében – maga a miniszterelnök lekezelt néhány állam- és kormányfővel. A döbbenetes persze az, hogy a magyar–német kapcsolatok alakulását, illetve Németországot mint az első számú stratégiai partnert meg sem említette Kovács. Rossz üzenet ez. Mert akárhogyan nézzük is, hazánk számára az meghatározó, hogy mi történik Németországban. A többi csak fecsegés. És egy kis diplomácia.