Bécsi akcentus a tőzsdén

Csend övezi vezetőink részéről a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) osztrák kézbe adását. Jóllehet, maga az adásvétel már két hete lezajlott, a bécsi lapok még csak most kezdik feltárni a háttérben rejlő spekulációs lehetőségeket. Pesten viszont, mint azt az előbb írtuk, mindenki hallgat.
A történet röviden ennyi: Miközben az elmúlt hetekben történelmi rekordokat döntögetett a BÉT irányadó indexe, a BUX, addig szép csendben a bécsi tőzsde és a tulajdonosai megszerezték a magyar börze kétharmadát. Méghozzá úgy, hogy sikerült a cél érdekében egy befektetői csoportot gründolni, amely – miután az értékpapírtőzsde a magyar árutőzsdével szeptembertől fuzionál – a Budapesti Árutőzsde (BÁT) 75 százalékát is tulajdonolja.
Látszólag persze csak egy tranzakcióról van szó, pontosabban arról: az osztrákok ügyesen megkerülték a sorsukat, így nem hagyták, hogy a németajkú térség legnagyobbja, a frankfurti felvásárolja a császárváros börzéjét. Aki esetleg nem tudná: a bécsi tőzsde ugyanolyan zsenge Nyugaton, mint a pesti itt Kelet-Közép-Európában. A császárváros parkettjén ugyanis alig több mint száz vállalatot jegyeznek, szemben a német börze négyszázas tételével. Szóval, ha osztrák volnék, elégedetten dörzsölném a tenyerem az üzlet kapcsán, hiszen a bécsi tőzsde végre felébredhet Csipkerózsika-álmából, s a térség vezetője is lehet.
A bökkenő viszont az, hogy ebben az esetben nem pusztán egy szokásos cégfelvásárlásról van szó, mikor is egy osztrák cég megvesz egy magyart, hanem a Budapesti Értéktőzsdéről. A pesti tőzsde pedig nemcsak kapitalista szimbólum, hanem nemzeti is. Tudniillik: alapítása vagy kényszerű megszüntetése, illetve a mostani értékesítése jelez valamit. Azt, hogy milyen állapotok uralkodnak ebben az országban.
Amikor a börzét száznegyven esztendeje megalapították, akkor a működése egy modernizálódó Magyarországot, erősödő gazdaságot fejezett ki. Mikor pedig 1948-ban feloszlatták, akkor azt, hogy a kizsákmányolás fellegvárának tekintett Szabadság téri intézmény nem fér meg a szocializmus keretein belül. Több mint negyven évnek kellett ahhoz eltelni, hogy 1990-ben a hazai börze kapui újból megnyílhassanak. Uniós csatlakozásunk első hónapjában azonban ettől a nemzeti jelképtől megint elbúcsúzhatunk.
A bécsi lapok egyébként arról cikkeznek, hogy lényegében pár magyarországi spekuláns járt jól csak az üzleten. Vagyis: néhányan úgy kerestek milliárdokat, hogy megvásárolták a BÉT-et működtető cég részesedését, majd az alapszabályt variálták át a maguk érdekében, s ezek után a megfelelő vevőknek eladták vagyonrészüket. Summa summarum: az osztrák birtokbavétel kedvező a spekulánsoknak, a magyar államnak viszont nem. Mellesleg az a döbbenetes, hogy Bécsben máris gyanú övezi a felvásárlást, itthon pedig úgy tűnik: senki sem tud semmit. A felettébb gyors tőzsdeprivatizáció nem ügy a parlamentben, a közbeszédben s a kampányban sem. Persze a kormánykoalíció pártjainak előbb-utóbb kellemetlen lesz az egész. Ha ugyanis kiderül, hogy törvénytelen spekuláció áll a háttérben, akkor a hatalom ismét megégetheti magát, mert hagyta elkótyavetyélni nemzeti értékünket, ahelyett, hogy megfelelő jogi konstrukciókat léptetett volna hatályba. Amennyiben viszont a szabályokat betartva zajlott le az adásvétel, úgy a napnál is világosabb: lehet még kereskedni a pesti tőzsdén. De csak bécsi akcentussal.