Közszolgálati reklám, közszolgálati televízióban, ráadásul főműsoridőben. Ötvenedik évforduló, pályázat 1956-ról, várják középiskolás csapatok jelentkezését. A hirdető maga az Oktatási Minisztérium. Kegyelmi pillanat, ebbe nem lehet belekötni, ráadásul – mint Tímár Péter mondta – ez egy olyan ország, ahol a múlt alku tárgya, különösen ’56-ra igaz ez. Talán ez a verseny is hozzájárul a maga módján a forradalom pártatlan megismeréséhez, remek! Ennek ellenére valami bizonytalan elindult a gyomrom felől – hát persze, a Freedom Fighter! Hihetetlen, de ezt a címet adta valaki egy magyar középiskolásoknak meghirdetett, magyar történelemről szóló, magyar nyelven lebonyolítandó pályázatnak… Dühöngök. Próbálom megérteni, miféle logika alapján teszik ezt. Olyan helyen, mint egy minisztérium, ahol ráadásul az oktatás ügyeivel foglalatoskodnak, nyilván magas szinten művelik a magyar nyelvet, s rendelkeznek kellő arányérzékkel, például abban, hogy mikor indokolt és célszerű, esetleg elkerülhetetlen idegen kifejezések használata.
Indokolt és célszerű volt például, hogy néhai ük-ükapám, bizonyos Franz Amon német órásmester, aki a XIX. század elején telepedett le Pesten, lassan és minden bizonnyal nehezen, de egyre több, számára akkor még idegen (magyar) kifejezést tanult meg. Leszármazottai pedig, mint sváb nagyapám, köznapi érintkezéseikben magyarul, otthon többnyire németül beszéltek. Azaz úgy, hogy mindenki értse.
Meglehet, hogy elkerülte a figyelmemet, hogy – nehezítendő a feladatot – kizárólag angolul tanuló, esetleg angol tagozatos diákokra számítanak, de nem, ez a feltétel nem hangzott el. Valamilyen meghatározhatatlan indíttatástól vezérelve lehetne ez valamiféle tisztelgés az angol nyelvterületnek, ahol az ismeretlen ötvenhatost a hírmagazinok az év emberének választották – de ezt is kizárnám: biztosan hallottak valamit a szerencsétlen ötletgazdák a szuezi válságról. Marad tehát – jobb híján – az a feltételezés, hogy a cím kiagyalója, amerikai folyóirat-kultúrából való átültetője ötletesnek, jópofának, vonzónak és minden bizonnyal színvonalasnak találta nyelvi szüleményét. Valóban az a színvonal záloga, ha „cool” vagy „trendi” a cím? De biztos, hogy egy országos magyar történelmi pályázaton ennek a színvonalnak kell megfelelni? Különben félő, hogy nem lesz jelentkező? Tényleg?
A szerző egyetemi hallgató
origo.hu
Kedves pályázók, akik jelentkeztetek a TISZA Párt álláshirdetésére: csúnyán elbántak veletek, úgy tűnik!
