Lengyelországban a 2005 ősze óta kormányzó nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) programpontjai között szerepel, hogy leszámol a kommunista múlt örökségével. E program egyik látványos és sikeres eleme volt a katonai információs szolgálat (WSI) megszüntetése 2006-ban. A szolgálat tevékenységéről szóló, több mint 300 oldalas jelentést idén februárban hozta nyilvánosságra Lech Kaczynski köztársasági elnök. A dokumentumból kiderült, hogy a WSI vezetőinek döntő többségét a Szovjetunióban képezték ki.
Míg a WSI felszámolásának szükségességét a közéleti szereplők nagy többsége támogatta, addig az átvilágítás, annak módja és az átvilágítandók köre a kezdetektől fogva megosztotta a társadalmat és a politikai elitet. Még hatályba sem lépett az új ügynöktörvény – mely a közszereplőknek az addiginál jóval szélesebb körére, így minden 1972 előtt született újságíróra is kiterjedt –, az ellenzéki, liberális Gazeta Wyborcza című napilap zsurnalisztái közül többen is kijelentették, hogy nem világíttatják át magukat. A válaszra nem kellett sokáig várni. „A hitelesség és a tárgyilagosság szakmánk alapvető követelménye. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy a közéletet értékeljük és a közszereplőkről ítéletet mondjunk. (…) Arról nyilatkozni, hogy sohasem működtünk együtt belbiztonsági szolgálatokkal nem megalázó, hanem természetes” – kezdte a törvény hatálybalépése előtt két nappal közzétett nyílt levelét az átvilágítást támogató újságírók csoportja.
Az újságírók vitájának az alkotmánybíróság május 11-i határozata vetett véget. Eszerint alkotmányellenes többek között a törvény azon passzusa, amely az újságírót, a magánegyetemek oktatóit és az üzletembereket lusztrációra kötelezi. A taláros testület kifejti, hogy az átvilágítás nem lehet a bosszú eszköze. Egyetlen célja az, hogy a demokrácia veszélyeztetőit kiszűrje. Az alkotmánybírák többsége szerint az újságíró akkor sem jelenthet veszélyt a demokráciára, ha történetesen együttműködött a kommunista titkosszolgálattal.
A Dziennik című napilap vezető publicistája szerint a legfőbb hiba, hogy több százezer személy átvilágítása kezelhetetlen konfliktusokat rejt magában. Ugyanez volt a véleménye az állampolgári jogok biztosának is, aki szerint az átvilágítási eljárások ebben a formában évekig is elhúzódhatnak, márpedig ezt a demokrácia sínyli meg. Ugyanakkor tény, hogy az átvilágítási törvény törekvéseit valóban azok támadták a leghevesebben, akik nagy valószínűséggel érintettek, és ha ez kiderül, akkor azért tekintélyükkel vagy akár állásukkal is fizethettek volna.
Lech Kaczynski köztársasági elnök az alkotmánybírósági határozat meghozatalát követően azt nyilatkozta, hogy végső esetben elképzelhetőnek tartja a nemzeti emlékezet hivatala összes aktáinak nyilvánosságra hozatalát. Az államfő úgy fogalmazott, hogy ez embertelen megoldás és elkerülendő, mivel így a magánéletre vonatkozó adatok is hozzáférhetővé válnak. A köztársasági elnökhöz hasonlóan a legnagyobb ellenzéki párt, a nemzeti-liberális Polgári Platform elnöke, Dunald Tusk (aki közismerten a Kaczynski fivérek egyik legfőbb bírálója) is elfogadhatónak tartja ezt a megoldást. A baloldal viszont az alkotmánybíróság határozatával lezártnak tekinti a kérdést. Egyes politikusok arra hívják fel a figyelmet, hogy a dokumentumok sok valótlanságot tartalmazhatnak, manipulálhatták őket, így azok teljes nyilvánosságra hozatala az áldozatok méltóságát is sértené.
Ugyanakkor olyan vélemények is elhangzanak, hogy a dokumentumok adatai a múlt és a történelem részét képezik. Arra a következő hónapok adnak választ, hogy az átvilágítási törvény módosítása milyen irányba mozdítja el a vitát.
A szerző jogász
origo.hu
Nyárias meleg várható a hét első felében
