A Fővárosi Közgyűlés ismeretlen ügyei

Gyurcsány Ferenc kettéosztotta a világot. A képlet számára egyszerű: ami a mindennapjainkat, az embereket most és itt, közvetlenül érinti – mivel ebben jó hírt nem tud mondani –, azzal nem foglalkozik, és csak az általa elképzelt, szép, boldog jövőről hajlandó beszélni. Az emberekről is csak így gondolkodik: ők a jók, rajtuk kívül mindenki más rossz (legfőképpen Orbán Viktor).
Nem akar ebben lemaradni legjobb budapesti tanítványa, a jó barát Demszky Gábor sem. Számára is egyszerű a dolog: ha a város lepusztulásáról, az emberek megélhetési gondjairól van szó, akkor valahogy nem tanúsít túl nagy érdeklődést, és rögtön a 4-es metró boldogító hatására tereli a szót, vagy a Budapest szíve 2017-re megvalósuló programjára, esetleg a 2020-as elővárosi vasútrendszerre, a 2020-as olimpiára és az aranyesőként nemsokára idehulló eurókra. Hogy addig mi lesz, az nem túl érdekes neki.
Az embereket is két csoportra osztja a Fővárosi Közgyűlésben: vannak a jók, ezek az MSZP, az SZDSZ és az MDF képviselői, és vannak a rosszak, a Fidesz és a KDNP képviselői (és van a legroszszabb: Tarlós István). Mielőtt valaki elcsodálkozna, hogy hogyan kerül az MDF a másik csoportba, lássuk a tényeket: az MDF a közgyűlésben három képviselői helyre tizenegy bizottsági szakértői helyet kapott, a Fidesz–KDNP 30 főre tízet, a felügyelőbizottságokban (eddig) az MDF három főre 15-öt, a tízszer nagyobb szövetség csak 28-at. Természetesen ebből csak arra lehet következtetni, hogy az MDF-nek vannak a legjobb szakemberei. Ha valaki véletlenül arra gondolna, hogy így vásárolja meg Demszky az MDF szavazatait, akkor ettől a gondolattól az MDF biztosan élesen elhatárolódik, és cáfolni fogja.
Azt viszont nehezen tudnák cáfolni, hogy a napokban a három MDF-es szavazattal sikerült napirendre vetetniük a Főgáz eladásának előkészítéséről szóló előterjesztést. Németh Szilárd képviselőtársam szavait idézem:
„Itt fekszik előttem a Magyar Hírlap ma reggeli száma, aminek első oldalán, a »Fővárosi Közgyűlés, szavazategyenlőség« című írásban a következő áll: »Az MDF lesz a mérleg nyelve: Katona Kálmán állítja, leszavazzák a koalíciót. Katona Kálmán – a fővárosi MDF képviselője – kérdésünkre elmondta, több előterjesztést várhatóan nem fognak támogatni; ilyen, ha napirendre kerül, a Főgáz privatizációját előkészítő cég kiválasztása…«
Ennyit az MDF ellenzékiségéről, gerincéről és szavahihetőségéről. Köszönöm.”
A fővárosi ügyek tárgyalására is jellemző a kettéosztottság. A baloldali koalíció szinte irtózik attól, hogy az életünket közvetlenül érintő ügyekkel foglalkozzon, főleg, ha ellenzéki képviselő veti föl. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül.
Jó ideje már, hogy több útépítő céget elítéltek, mert kartellbe tömörültek a budapesti útfelújítási pályázatok során. Röviden: a közbeszerzési eljárás során összebeszéltek, egymás között leosztották a munkákat, aztán „véletlenül” mindig az a cég került ki győztesen, amelyiket várták. Emiatt milliárdos büntetéseket kaptak a cégek, a Gazdasági Versenyhivatal levelet írt Demszkynek, hogy lehetősége lenne milliárdokat visszaperelni a cégektől. Mivel eddig Demszky nem tett semmit, Wintermantel Zsolt képviselőtársam kezdeményezte, hogy a főváros perelje vissza a pénzt, sőt javasolta, hogy meg kellene fontolni azon cégek kizárását a további pályázatokból, amelyek így megvezették a budapesti polgárokat.
Mondanom sem kell, az előterjesztést még csak tárgyalni sem volt hajlandó az MSZP–SZDSZ-koalíció, és azóta is mély hallgatás van, pedig lejár a perelhetőség határideje. Az útfelújításokkal nem csak a kartellezés volt a probléma. Korábban a Műegyetem egyik tanszéke készített egy felmérést arról, hogy a budapesti útfelújítási munkák (kátyúzások) minősége nem éri el az ötven százalékot. Történt valami, lett ennek felelőse? Foglalkozott a város vezetése azzal, hogy milyen munkákért mennyit fizetnek ki a cégeknek?
Az észak-budai kórházak összevonásával kapcsolatban Tarlós Istvánnak és Pesti Imrének volt legutóbb néhány javaslata, kérték Demszkyt, hogy mielőtt végleg szétveri ezeket az intézményeket, legalább vizsgáltasson ki néhány dolgot. Például azt, hogy mi szükség volt megszüntetni a Margit-kórházban a sebészetet és a szülészetet, kinek az érdekét szolgálja ez? Vagy például azt, hogy milyen felhatalmazás alapján tárgyalt a regionális egészségügyi tanács MSZP-s elnöke az egészségügyi miniszterrel, és hogyan írhatott alá olyan megállapodást, amely ellehetetleníti a Margit-kórházat és a Budai Gyermekkórházat? Annak ellenére írt alá megállapodást, hogy az egészségügyi miniszter eredeti javaslatában nem is szerepelt ezeknek az intézményeknek a megcsonkítása! Ezekkel a lépésekkel katasztrófa fenyegeti több százezer ember ellátását. Elég csak arra gondolni, hogy a súlyponti kórháznak kijelölt János-kórház nem képes megfelelően fogadni a betegeket. Az a kórház, amelyről nemrégen az egyik főpolgármester-helyettes azt nyilatkozta, hogy le kellene dózerolni a helyéről.
Azt az előterjesztést is lesöpörték, amelyet Tarlós István és Pokorni Zoltán jegyzett. Ez egy vizsgálat kezdeményezése lett volna az Állami Számvevőszéknél a fővárosi közműcégek 2002–2006 közötti időszakra vonatkozó gazdasági, pénzügyi helyzetének feltárására. Természetesen erről is nehéz beszélni, hiszen kellemetlen dolgok derülhetnének ki. Az ország katasztrofális gazdasági helyzetéről már van tudomásunk, Budapestét még leplezik egy darabig.
A költségvetésbe nem került bele a római-parti gát megépítése. Évekkel ezelőtt, amikor árvízveszély volt, maga Demszky ígérte meg, hogy megépítik, ezzel kampányolt Óbudán, és maga Gyurcsány is ezt tette. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, legutóbb azért került be az uniós projektek közé rövid időre, hogy rögtön kikerüljön belőle néhány nap múlva. Úgy látszik, minden pénz a 4-es metróra kell. Egyébként koalíciós képviselők – már akik őszinték – négyszemközt elismerik, hogy a metróügyből már nem lehet jól kijönni. Rengeteg pénz elmegy rá, és ha nem épül meg, az baj, de ha megépül, abban sem lesz sok örömünk. Erről sem lehet őszintén beszélni. Ami legutóbb, június 28-án történt a Fővárosi Közgyűlésben, mindezeket megerősíti, és azt sugallja, hogy nehezen képzelhető el változás. Továbbra sem kívánnak a város vezetői érdemben válaszolni kellemetlen kérdésekre.
A metróberuházásról szóló beszámolónál nem tudtuk meg, hogy mennyi a pótmunkaigény, egyes hírek szerint már 500 milliárd forint fölött lesz az ára. A városüzemeltetési bizottságban egy nappal korábban Becker László metróbiztos a költségeket firtató kérdésre a következőket mondta: „…az én munkaügyi felügyeletemet a főpolgármester-helyettes látja el, kérek zárt ülést, én anélkül számot nem vagyok hajlandó mondani. Mert ez a megbízásom, engem így küldtek ide, ettől nem térhetek el, akkor el kell mennem, és megkérem a főpolgármester-helyettest, adjon erről felmentést, vagy ő mondja el a számokat…”
Nem tudtuk meg a főpolgármester-helyettestől sem. Azt sem tudtuk meg, hogy mi lesz a Kálvin téri református templommal, ki és mennyiért viseli a költségeket azért, hogy ne süllyedjen meg; azt sem tudjuk, hogy mikorra sikerül a francia céggel a járműszállítással kapcsolatosan rendezni a határidőket, ugyanígy egy másik francia céggel azt, hogy a határidőcsúszás miatt hajlandók-e vasárnap is dolgozni. Érdekes módon a franciáknál olyan erős a szakszervezet, hogy nem hajlandók vasárnap dolgozni, és ezt a munkáltatók is tudomásul veszik. Ebből két dolog következhetne: vagy nem kellene franciákkal dolgoztatni, vagy ezt a tervezésnél figyelembe kellene venni.
Most Demszky – talán önértékelési zavarban szenvedve, hasonlóan jó barátjához – azt mondta: „Nem feltétlenül jók a tapasztalataink ezzel a céggel. Ezért tartottam fontosnak, hogy magamhoz rendeljem Franciaország budapesti nagykövetét, elétártam ezt a helyzetet… Jeleztem, hogy a francia gazdasági miniszterrel kívánok tárgyalni arról, hogy ha ez a helyzet nem rendezhető Budapesten, miképpen teremthetjük meg együtt a rendezés feltételeit.” Elképzelhető, hogy mennyire elcsodálkozhatott a francia nagykövet ezen a lépésen, mert ilyet polgármesterek nem tehetnek diplomatákkal. Másfelől a liberálisok mindig azt mondják, hogy nem jó az, ha a politika beavatkozik a gazdaság ügyeibe.
A válaszok megtagadása, a közérdekű adatok elhallgatása már bevett gyakorlat a városvezetés részéről. Erre mondta Tarlós István frakcióvezető:
„Csak ma kétszer fordult elő – egyszer egy képviselő esetében, az előbb egy bizottság esetében is –, hogy a kérdező nem kap választ, nem kap információt. Ebben az önkormányzatban nem példátlan az, hogy ellenzéki képviselők nem kapnak információt, nem kapnak meg anyagot. Engedje meg, főpolgármester úr, hogy rávilágítsak az önkormányzati törvény két elemére ez ügyben. Az egyik az, hogy a képviselők ezen jogáról és az adatszolgáltatás határidejéről egyértelműen rendelkezik az önkormányzati törvény, és nem tesz különbséget kormánypárti és ellenzéki képviselő, illetve a kabinet és a többi képviselő között. A másik, amire szeretném ráirányítani a figyelmét, hogy hozzám hasonlóan nyilván ön is jól tudja, a polgármesterre milyen veszélyt jelent a sorozatos törvénysértés kategória kimerítése, mert közigazgatási bíróság ugyan nincs Magyarországon, de közigazgatási bíráskodás van. Engedje meg, hogy erre felhívjam a figyelmét.”
A következő városvezetést kiürített kassza, eladott közműcégek, évtizedes, majdnem 200 milliárdos adósság, rendezetlenség, befejezetlen négyesmetró-építkezés, és ki tudja, még mi minden várja. Akkor majd lehet rossz dolgokról beszélni, és ebben az MSZP és az SZDSZ élen fog járni. Csak a felelősségvállalásban nem.

A szerző frakcióigazgató (Fidesz-képviselőcsoport)