A Márciusi levél politikai aktualitása

Schmitt Pál
2007. 07. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amióta az Európai Parlament képviselője vagyok – idestova három éve –, többek között azon is munkálkodom, hogy országunk nemzetközi megítélése javuljon, hírünk a világban pozitív, sőt makulátlan legyen. Már amennyire ez lehetséges a jelenlegi, hazugságokra épülő kormánypolitika negatív európai fogadtatásának tükrében. Nehéz ma Brüsszelben büszke magyarnak lenni, amikor itthon a szakadék szélére jutott Magyarország, a második Gyurcsány-kormány pedig kritikán alul teljesít.
Néhány héttel ezelőtt véletlenül – vagy a sors hozta így –, szinte egy napon került kezembe Csoóri Sándor május 5-én, a Magyar Nemzetben megjelent levele és Kiszely Gábor történész Szellem a célkeresztben című könyve, amely az író évtizedeken át tartó titkosszolgálati megfigyelésének történetét dokumentálja, foglalja össze. A szerző így kezdi írását: „Harmincegy év alatt kilencszázharmincnyolc jelentést készített a kommunista politikai rendőrség Csoóri Sándorról, mintegy hatvanöt ügynök közreműködésére támaszkodva, csaknem kétezer oldalon. Mindez csupán irányszám, mivel ennyi dokumentumot tud jelenleg rendelkezésre bocsátani az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára a költő »aktájaként«, amelynek tartalma azonban arra utal, hogy ennél jóval több jelentés keletkezett – ennek csaknem a duplája.”
Nem tisztem Csoóri Sándor irodalmi vagy közéleti munkásságának jelentőségét taglalni, méltatni vagy elemezni. Egyet azonban leszögeznék: számomra következetes kiállása, hűsége a hazához példamutató, minden megnyilatkozása korszakos esemény. Akár Duray Miklós Kutyaszorítóban című, Amerikában megjelent, betiltott könyvéhez írt előszót (amiért több év szilenciumra ítélte a kádári kultúrpolitika), akár a Duna Televízió létrehozása körül bábáskodott, és így érzem most, a Márciusi levél olvasása közben is. Mert a költő (ez is magyar sors) nemcsak a „lant pengetője”, hanem a haza sorsának alakítója is.
Csoóri Sándor Márciusi levele ma minden felelősen gondolkodó magyarhoz szól, figyelmeztet. Országunk egyre romló állapotának precíz elemzésén túl üzenet.
A magyar értelmiség nem bújhat ki a felelősség alól, ha tétlen marad. Ma Magyarországon aki értelmiségi, és nem vakítja el a félelem, önző érdek vagy valamiféle téveszme, az magában leszámol ezzel a kormánnyal, nem azonosul vele. Azt hiszem, ez a legkevesebb és egyben talán a legtöbb is, amit most tehetünk, ha betartjuk a demokrácia és az alkotmányos rend alapvetéseit. Csoórit – nem bírván elviselni a kendőzetlen igazságot – a diktatúra feljelentőinek „méltó” utódai persze már másnap elkezdték támadni. A Márciusi Charta bírálói nem a levél tartalmával foglalkoztak, hanem az írót próbálták kikezdeni, nevetségessé tenni (még olyan is akadt, aki bohócnak titulálta a költőfejedelmet), bagatellizálni mondanivalóját, felhívását. A személyeskedő, alantas vádakra nem szokás reagálni, ahogy az író sem tette, hiszen ahogy a mondás tartja: a sas nem kapkod legyek után.
Semmilyen kommunikációs trükkel, hazugsággal nem lehet ma már elfedni, letagadni a jelenleg regnáló kormány erkölcsi, társadalmi és gazdasági kudarcát. Ennek részleteibe nem is mennék bele, álljon itt csak annyi: az Országos Választási Bizottság – minden demokráciában példátlan – mesterkedései ellenére is megtartható lesz az ország jövőjét érintő fontos kérdésekről a népszavazás, nos, tehát lehetőség nyílik, hogy a népakarat elsöpörje a jelenlegi, erkölcsi hitelét vesztett, új arisztokráciát (klientúrát) építő hatalmat.
Ha a referendum érvényes és sikeres lesz, akkor akár egy éven belül sikerülhet az ország szekerét a helyes irányba kormányozni, a kizökkent időt helyreállítani. Csak akkor sikerülhet Európában is újra szalonképessé válnunk, ha a második, most már megalkuvás nélküli rendszerváltozást is végrehajtjuk.
Végül Csoóri Sándor levelének utolsó mondatát idézném: „Jelmondatunk szerény, de irányt mutató: Egy nemzet boldogsága inkább függ az emberek jellemétől, mint a kormányzat formájától.” A költők, a nemzet sorsáért magukat felelősnek érző gondolkodók évszázadok óta hasonlóan vélekednek. Legyünk hát jellemesek, és ne halaszszuk mindig holnapra a cselekvést.

A szerző néppárti európai parlamenti képviselő

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.