Kármán Irén, avagy a tényfeltárás nehézségei

Kármán Irén szabadúszó tényfeltáró újságíró és dokumentumfilmes, aki az olajügyek feltárásán dolgozik. Nagyjából tíz évvel a visszaélések után könyvet írt az olajszőkítésekről Szemben a maffiával – „Papa” nyomoz címmel.
Ennek ellenére K. Irén mindeddig egy volt a sok ismeretlen újságíró közül. Létezéséről és tevékenységéről a szélesebb közvélemény csak azt követően értesült, hogy 2007. június 22-én éjjel, Pesterzsébeten ismeretlenek elrabolták, egy autóba tuszkolták, majd megverték. A sérült nőre a lágymányosi Duna-parton talált rá egy arra járó horgász, aki szerint a „kishölgyön” annyira laza volt a kötés, hogy külső segítség nélkül is bármikor kiszabadulhatott volna. Az sem volt világos, hogyan kerülhetett a kövekre komolyabb külsérelmi nyomok nélkül. A kiérkező rendőrök állítólag annyira valószínűtlennek tartották a történteket, hogy csak nehezen hittek K. Irénnek, aki kórházba szállítását követően sajnálatra méltó áldozattá és médiasztárrá vált. Kihasználva a ráirányuló figyelmet, kórtermét interjúközponttá alakította. A gyorsan szivárgó információk azonban nem segítették a helyzet tisztázását, sőt további kérdések megfogalmazására késztették a tárgyilagos érdeklődőt.
K. Irén június 24-én internetes naplójában, az olajos.nolblog.hu-n minden tárgyszerűséget mellőzve kifejtette, hogy a Pallag László-féle parlamenti olajbizottság munkáját főként az „álszent Fidesz” és az MDF akadályozta. Két mondatot szó szerint idézünk: „A politikusok magánvagyona miből kezdett el gyarapodni? Az MSZP felelőssége az, hogy megállítsa ezt a folyamatot.” A stilisztikai problémák észrevételezése mellett szinte megdöbbentő a politikai elfogultság mértéke, hiszen a rendszerváltozás utáni gazdasági visszaélések haszonélvezői – az esetek döntő többségében – az MSZMP és az utódpárt MSZP érdekeltségi köréhez tartozók közül kerültek ki. Másnapra az újságírónő megvilágosodott: nyelvérzéke ugyan nem javult, de a nyilvánvaló tényeket nem tagadta tovább. „Azt kérdeztétek és kérdezitek folyamatosan tőlem, hogy mi arról a véleményem, hogy szaros-e a másik oldal is. Igen. Kormányokon átívelően folyt a rendszerváltás utáni legnagyobb gazdasági bűncselekmény-sorozat.”
A kórházi ágyon fekve K. Irén alaposan átértékelte az alvilág által Papának nevezett Sándor István egykori rendőrtiszt sokadik magyarázkodását is, ami éppen az általa jegyzett könyvecskében jelent meg. Szakértők szerint a Szemben a maffiával – „Papa” nyomoz című könyv semmiféle új információt nem tartalmazott. Tényfeltárás helyett olcsó közhelyeket kapott a kis számú olvasó. A K. Irén körüli zűrzavart fokozta, amikor a kórházban azt állította: „a »Papa« egy bosszúszomjas rendőr, aki csak azokat az információkat osztotta meg vele, amelyek nyilvánosságra hozatalát az exrendőr fontosnak tartotta.” Kérdés: K. Irén mióta tudja mindezt? Ha már a könyv készítése közben is ezt gondolta, akkor miért asszisztált Sándor István akciójához? Miért csak most állítja róla, hogy nem ő „az erkölcsi non plus ultra”. Az újságírónő minősítése szerint Sándor István hülyeségeket beszél. Ezt mondta róla: „a hozzá hasonló hiteltelen tanúk ártottak a legtöbbet az olajügyek nyomozásának.” Lassan kiderült, hogy a Papa egy rendkívül pénzéhes ember, akivel K. Irénnek „elszámolási vitája” van, ezért már hat hónapja elváltak útjaik. Sándor István viszont arról kezdett beszélni, hogy K. Irén rossz tanácsadókra hallgat, és arra is tett egy célzást, hogy az egyik fő olajosnak, bizonyos P. Tamásnak „sajátosan” alakult a viszonya K. Irénnel.
Csak ezt követően értesülhetett a közvélemény arról, hogy az olajügyek feltárásán dolgozó tényfeltáró újságírónőt „gyengéd szálak” fűzik Portik Tamáshoz, az Energol Rt. egykori igazgató-tulajdonosához, aki feleségével és négy gyermekével nyolc évig bujkált külföldön, és csak ügyének elévülése után, 2003-ban tért haza. K. Irén közölte: szerinte P. Tamás teljesen ártatlan, csak marketinggel foglalkozott, és egyébként sem mondta neki soha, hogy Irén most ezt írd, vagy azt írd… Ez mindenesetre megnyugtató, bár azon az alapvető helyzeten nem változtat, hogy bárki lehet az olajügyekben érintett P. Tamás barátnője, kivéve egy olajügyekre szakosodott tényfeltáró újságírónő. Az sem túl szerencsés, ha valaki ilyen helyzetben elszámolási vitába keveredik egy volt rendőrtiszttel.
De K. Irénről azt is tudni kell, hogy ő Pető Iván SZDSZ-es politikusnak is „régi jó ismerőse”. A kapcsolat jellegéről, intenzitásának mélységéről és milyenségéről kérdező Magyar Nemzetnek senki nem válaszolt. Nyilván véletlen, hogy K. Irén az olajszőkítések lehetséges érintettjeként az SZDSZ-ről soha nem beszélt, annak ellenére sem, hogy ’94 és ’98 között Pető pártja kormányzati pozíciót töltött be. Az SZDSZ feddhetetlenségéért valószínűleg Pető Iván vállalt kezességet. A politikai elfogultság másik jellemző megnyilvánulása, hogy a 168 óra című szélsőbaloldali hetilap Irén visszaüzen címmel olyan interjút közölt, amelyikben szó sincs arról, hogy a riportalanynak az átlagnál messze szorosabb kapcsolata van az olajügyek egyik érintettjével és haszonélvezőjével. Pedig ez a kapcsolat önmagában kétségessé és hiteltelenné teszi K. Irén minden lépését, illetve megnyilatkozását.
További érdekessége az ügynek, hogy K. Irén úgy tesz, mintha nem olyan – tíz évvel ezelőtt – lezárult ügyekkel foglalkozna, amelyeket neves újságírók alaposan körüljártak, feldolgoztak, és sokszor nem kis kockázatot vállalva, még az elévülési idő előtt (!) közzé is tették oknyomozó elemzéseiket, írásaikat. Valószínűleg azért nem esett bántódásuk, mert az alvilág tagjainak akkor elemi érdeke volt, hogy véletlenül se kerüljenek az érdeklődés középpontjába.
K. Irén egyik legutóbbi megnyilvánulása szerint mindazok, akik a magánéletével foglalkoznak, valójában az olajügyekről próbálják meg elterelni a figyelmet. Ő mindenesetre rendíthetetlenül kitart: kissé romantikusan hangzik ugyan, de az újságírónő jelenleg filmforgatókönyvet ír az 1991-ben a védelmi zsarolások megszüntetése céljából létrehozott – és nyolc hónap után felszámolt – Cattani-kommandóról. Segítőtársa Labancz Ferenc egykori rendőrségi nyomozó, aki a Tasnádi Péter ellen folytatott bírósági eljárásban egy súlyos bűncselekmény gyanúsítottjaként szerepel.
Mindettől függetlenül, ha K. Irént valóban elrabolták és megverték, akkor felháborító, köztörvényes és elítélendő bűncselekmény történt. A rendőrség ötmillió forintot ígért a nyomravezetőnek.
Itt tartunk most.
De a történet még nem ért véget.

A szerző politológus