A Nemzeti Nyomozó Iroda tényekre és szakértői véleményekre hivatkozva azt állítja, hogy Kármán Irén oknyomozó újságíró kissé elrugaszkodott a valóságtól, amikor elrablásának és megveretésének körülményeiről beszámolt. K. Irént valaki valóban bántalmazta, de nem úgy, nem ott és nem akkor, ahogyan azt ő elmondta. Ebben a helyzetben az elkövető személyéről és indítékáról még találgatni sem érdemes. A bűnüggyel kapcsolatos korábbi kétségeink tehát megalapozottnak bizonyultak (Magyar Nemzet, 2007. július 2.). Ettől függetlenül a balliberális bértollnokok megkezdték az ilyenkor szokásos mentőakciójukat: a kellemetlen tények elhallgatása mellett a hatóságokat és a kétkedőket támadják, ezzel is védelmezve a hős tényfeltárót.
Az olajmaffia állítólagos áldozata ragaszkodik az általa előadott történethez. Az nyilvánvaló, hogy pillanatnyilag egyedül K. Irén tudja, mi is történt valójában.
Internetes naplójában változatlanul rossz magyarsággal, de növekvő intenzitással tovább ostorozta közéletünket: „Én azt tartom kifejezetten méltatlannak, hogy még jelenleg is a nyilvánosságot akarják minden áron magukhoz ragadni bizonyos politikai csoportok, és túl akarják harsogni azt a helyzetet, hogy itt van egy összetört nő, aki egyfolytában azt szorgalmazza, hogy ne mellébeszéljünk, hanem konkrét ügyek feltárását tegyük lehetővé.”
Érdekes, hogy K. Irén 2007 februárjában a TV2 Mokka című műsora egyik adásában a műsorvezető Havas Henrikkel (a továbbiakban H. H.) beszélgetve lényegében feltárt egy konkrét ügyet.
Néhány szó szerinti részlet a televíziós műsorból:
K. I.: …ez egy mellékszála volt, tehát az olajszőkítés mellékszála volt, hogy a bizonyítékokat nem sokkal a móri gyilkosság után már letették a miniszter asszony asztalára, tehát 2002…
H. H.: Mármint Lamperth Mónika asztalára?
K. I.: Én ezt állítom, igen.
(…)
K. I.: A rendőr nagyon jól látható ezen a bejátszáson, amit a blogomra feltett egy Teréz anyu néven blogoló valaki, fogalmam sincs, hogy ki volt. A rendőr fogja a pisztolyokat, amiket lefoglal a móri gyilkosság, ugye, házkutatása során, és a kesztyűjével törölgeti az ujjlenyomatokat.
H. H.: Ezt most nem mondja komolyan.
K. I.: De, játsszák be.
(…)
H. H.: Nem fél attól, hogy Lamperth Mónika ezek után be fogja önt perelni?
K. I.: Nem.
K. Irén állítása szerint Lamperth Mónika akkori belügyminiszter tehát hónapok óta tudja, hogy kik követték el a borzalmas móri vérengzést. Csakhogy az MSZP örökös minisztere sem akkor, sem az interjú elhangzása után nem intézkedett. Feljelentést sem tett. Miért nem? Pető Iván parlamenti felszólalása óta tudjuk, hogy az újságírónő az SZDSZ-es politikus „régi, jó ismerőse”. De ez önmagában nem magyarázhatja Lamperth Mónika hallgatását. K. Irén ugyanis nagy nyilvánosság előtt nagyon súlyos dolgot állított.
Álláspontunk szerint a bűnpártolással megvádolt Lamperth Mónikának sürgősen tisztáznia kell magát ebben az ügyben. E nélkül ugyanis megválaszolhatatlan a kérdés: K. Irén beszél mindenütt összevissza, vagy Lamperth Mónika volt belügyminiszter valóban bűnpártolást követett el?
Itt tartunk most. A történet még nem ért véget.
A szerző politológus
origo.hu
Budapesten egyre nagyobb a veszély
