Kedves Ascher Tamás, miért ne legyen színigazgató Balázs Péter? Miért?
Kedves Ascher Tamás, Balázs Péter évjárata több jeles színházvezetőt adott a hazának. E kollégák országosan ismertek, mint Balázs Péter, szakmájukat magas fokon gyakorolják, mint Balázs Péter, ugyanazon a főiskolán végeztek, mint Balázs Péter, ugyanazt a lencsefőzeléket eszik, mint Balázs Péter, e jeles színházvezetők között tán még olyan világítóan kék szemű kolléga is akad, mint amilyen kék szemmel Balázs Péter bír, aki pályafutása során nemcsak mint színész, hanem mint rendező, mint szerző és mint producer is bizonyított.
Kedves Ascher Tamás, Te és barátaid Balázs Péter szolnoki színigazgatói kinevezése előtt a pécsi színházi találkozón zizegtetek kicsikét. Zizegtetek? Kicsikét? Egy fenét. Tanúságot tettetek, demonstráltatok, tán még sikoltottatok is. Úgy rontottatok rá szegény Balázs Péterre, mint Szamuely a burzsujokra. Mint Rákosi a kulákokra. Mint Kádár az ellenforradalmárokra. Mint Aczél a Tiszatájra. Mint Knopp a kaposvári színházcsinálókra. Bocsánat a meredek párhuzamokért. Elragadott az ihlet. Nem kedvelem a kirekesztést. Még a tanult kollégáimtól eredő kirekesztést sem kedvelhetem.
Kedves Ascher Tamás, Pécs városban az alulinformált és felülemocionált színházi nép – vezetői által megvezetve – túlreagálta Szolnok város direktorválasztását, s éktelen sivalkodással egeret szült. Balázs Péter, az új szolnoki színigazgató köszöni, jól van. Miért volt a zizegés, kedves Tamás, kérdeztem Tőled a minap a liftnél. Mert a kuratórium így meg úgy, mondtad lázasan.
Kedves Ascher Tamás, az érv elfogadhatatlan. Tizenhét éve bohóckodunk a kuratóriumokban. Ezalatt megtanultuk, hogy a kuratórium semmi. Hogy miként a diktatúrában, a demokráciában is mindent a politika dönt el. S hogy a kuratórium nem más, mint a döntések köré szervezett, demokratikusnak tűnő hétfátyoltánc.
Kedves Ascher Tamás, a kuratóriumokban egy dolog intézhető el egységes fellépéssel: a szakma védelme. Ezért e kuratóriumokban az elmúlt tizenhét évben menetrendszerűen elénekeltük a szakmaiságról szóló áriákat. Úgy varázsoltuk elő a szakmaiság kártyáját a talonból, mint bugyijából az utcalány a szüzesség liliomát. E drasztikusan professzionális effektus sűrű ismétlésének köszönhetően a magyar színházművészet túlélte a rendszerváltozás és az elmúlt tizenhét év viharait. Most új szelek tépázzák a régi rongyot.
Kedves Ascher Tamás, a szakmaiság fedőnevű magasabb fegyvernem bevetése a műfaj védelmében megengedett. A személyi kérdésekben nem. Mert felvetül a kérdés, kinek a szakmaiságáról van szó. S kiknek a miféle buliját fedezi a bárki által hangoztatott szakmaiság. A színházi nép nem alkalmas arra, hogy önigazgassa magát, mert önérdekét a közérdek mögé helyezni képtelen. Ha erre képes lenne, rossz művész lenne.
Kedves Ascher Tamás, Szolnokon volt már színigazgató Székely Gábor, Schwajda György kétszer is, Kerényi Imre, Lengyel Boldizsár, Spiró György, Vass Lajos, legutóbb Szikora János vitte a stallumot. Voltak a szolnoki színházban fényes és kevésbé fényes korszakok. A fényes korszakok a vezetők mássága miatt váltak fényessé. Szolnokon most Balázs Péter van. Balázs Péter más. Miért ne kapjon ő is esélyt? Miért ne lehetne az ő korszaka is fényes? Balázs Péter színházában nyilván nem csodálhatunk majd agyonrendezett előadásokat, melyek miatt a néző kimenekül a Tiszaligetbe. De miért baj ez? Olyan színház is létezik, mely nem a rendezői önmegvalósítás kíméletlen terepe, hanem valami más. Mondjuk, a közösségi módon megélt öröm és bánat terepe. Balázs Péter Szolnokon valószínűleg sikeres és színészközpontú színházat működtet majd, mely, kedves Tamás, sokatoknak nem lesz rokonszenves, sokunknak viszont igen. Hajrá, Balázs Péter.
Kedves Ascher Tamás, ha csak ízlésháború lett volna a pécsi zizegés, nem szólnék. Hisz mióta a világ világ, a mi drága jó művészeink lökdösik egymást, hát igen, szelaví, ámen. Pécsett azonban a szakmaiság álcájában tömény politizálás történt. Annak is a legrosszabb fajtája. Kísérlet történt a kirekesztésre. A kísérlet megbukott. Balázs Péter nyert.
Kedves Ascher Tamás, a kitűnő színművész Szilágyi Tibor a médiahajón azzal szórakoztatja publikumát, hogy neki vörös a szíve. A kitűnő színházművész Balázs Péter a nemzeti-konzervatív politikai tábor rendezvényein vállal szerepet. Szilágyi Tibor lehet színigazgató, Balázs Péter pedig lehetőleg ne legyen az? Miféle szakmaiság ez? A kirekesztés szakmaisága? Vagy hipokrita szakmaiság?
Miféle szakmaiság az, mely úgy tesz, mintha nem politizálna, miközben tömegével írja alá az egyik szellemi tábor kiáltványait? Ez bizony hipokrita szakmaiság.
Miféle szakmaiság az, mely tudomásul veszi, hogy színészei tömegestül kampányolnak az MSZP és az SZDSZ rendezvényein nagy pénzért, miközben listát készít azon művészekről, akik ugyanezt teszik a másik politikai oldal rendezvényein többnyire ingyen? Ez is hipokrita szakmaiság.
Miféle szakmaiság az, mely tapsol a Heti hetesben fellépő művészeinek, s nem emel szót kirekesztő Farkasházy ellen, mikor az magának s szeretteinek Fábry-mentes Budapestet kíván, de szót emel Balázs Péter kinevezése ellen? Bizony ez is hipokrita szakmaiság.
Miféle szakmaiság az, mely támogatja a zámolyi romákat, s a rút tények kiderülte után nem kér bocsánatot? Salve, hipokrites!
És miféle szakmaiság az, amikor Bálint András, Léner Péter, Meczner János, Jordán Tamás, Marton László és Zsámbéki Gábor színidirektorok a Budapesti Színházigazgatók Egyesülete nevében nyílt levelet fogalmaznak, s ebben elhatárolódnak az egyesület egyik alapítójától, Kerényi Imrétől, mert nevezett politikai pamfleteket publikál a Magyar Nemzetben?
Amikor Bálint András – a motívumot most mellőzzük – bizalmasan tárgyal irodájában Bőhm Andrással, az nem politika?
Amikor Léner Péter irodájában ugyanezt teszi Mandur Lászlóval, az nem politika?
Amikor szegény Balázsovits Lajos a nyilvánosság előtt Kuncze Gábor vastag hangjáért és szép szeméért lelkesedik, az sem politika? Amikor Moór Marianna Gy. Németh Erzsébettel kart karba fűzve megy a felügyelőbizottságba, az nem maga a tömény politika?
Kedves Ascher Tamás! Gyilkossággal és pedofíliával vádolt zámolyi romákat támogatni nemzetközi porondon nemes cselekedet, pamfletet publikálni a Magyar Nemzetben főpolgár Demszky Gáborról és csoda-kultuszminiszter Görgey Gáborról pedig elítélendő cselekedet? Valóban ezt gondolod? Valóban ezt gondoljátok? Isten bizony?
Kedves Ascher Tamás, ki hatalmazott fel Téged és barátaidat, hogy különbséget tegyetek a balliberális és a nemzeti-konzervetív eszmerendszer hívei között? Melyik isten? Vagy tán a balliberális gondolkodás felsőbbrendű entitás, a nemzeti-konzervatív vonzalom pedig az ördögtől való csábítás, csak mi ezt még nem tudjuk, de ti majd jól megmondjátok nekünk a tutit, s akkor átölelhet mindannyiunkat az a gyönyörűséges liberálszivárvány? Micsoda liberalizmus ez? A kirekesztés liberalizmusa? Vagy a tanácsköztársaság és a Szabad Nép dicsőséges doktrínáinak feltámadása?
Kedves Ascher Tamás, mi, művészek pontosan tudjuk, hogy hazánk szellemi életében kettős a hatalom. E kettős hatalom a politikai formációkban is megnyilvánul. A pillanatnyi politikai centrum a ballibé, az önkormányzatokat a nemzeti-konzervatív tábor uralja. A centrum természetesen saját embereinek osztja a stallumokat. Az a kívánatos, s az a helyes, ha a végeken ugyanez történik. Vidéki színházainkban kell egy csomó új színházvezető. Ma e téren a balázspétereknek áll a zászló. S ezt az aschertamásoknak illik bölcsen tudomásul venni. Nem kell zizegni.
Előttünk a veszprémi, a győri, a szekszárdi, a székesfehérvári, a békéscsabai és a többi igazgatóválasztás. Hajrá, kollégák, akik nem a balliberális gondolkodás hívei vagytok, pályázzatok! Ugyanannyi politikai támogatást fogtok kapni, mint amennyit Szilágyi Tibor kapott Sopronban a korábbi szocialista önkormányzattól.
Kedves Ascher Tamás, fogadjátok szeretettel az új igazgatókat, s működjetek együtt! Rengeteg a tennivaló. A rendszerváltozás máig sikeres sarkalatos törvényei mintájára kétharmados törvénnyel kell megvédeni a magyar kultúrát, ezen belül a színházat. Újra felül kell vizsgálni a színházi működést. Fel kell puhítani az ízlésterrort. Legyenek olyan műhelyek is, melyek Tóth Ilonát nem gyilkosként, hanem hősnőként ábrázolják. Meg kell reformálni a színészképzést, újraalkotandó a tananyag is. Szembe kell nézni a színésztúlképzés drámájával, le kell vonni ennek konzekvenciáit és a többi.
Kedves Ascher Tamás, gyermek- ifjú és felnőtt férfikorod azzal telt el, hogy jött egy bunkó, és azt mondta Neked: maga ne politizáljon, a politika a mi dolgunk. Te eközben bátran politizáltál. Ne álljunk eme bunkók helyére! És ne tegyünk úgy, mintha nem politizálnánk, miközben politizálunk. Mert ha így teszünk, szembejöhet velünk egy fiatalember, és azt mondhatja: pajtás, te hipokrita vagy.
Kerényi Imre
origo.hu
Hétszázötven kilométeren védekezik az ország az árvíz ellen
