Láthatólag az osztályharc nyáron sem szünetel. Fogadott és fogadatlan exegéták vetik össze Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének egyes passzusait a Biblia szöveghelyeivel, mindezt természetesen l’art pour l’art alapon (talán a legabszurdabb példa erre Bitó László írása a Népszava hasábjain: Nemzetmentő ajánlkozik, augusztus 6.). A nyár mérlege tehát: a baloldali publicisták egy jelentős része amatőr Biblia-magyarázóvá vált. Az amatőrök között azonban akadnak profik is, akik valláspolitikai szakértőként a vallásos fundamentalizmus coming outjaként értelmezik Orbán megszólalását (Buda Péter: Fundamentalista coming out, Népszabadság, július 31.). Buda Péter többek között azt állítja, hogy Orbán Viktor tusnádfürdői beszédével nyíltan és végérvényesen vállalta új politikai identitását: a modernista demokráciák alapvető filozófiai premisszáival való szakítást. Vagyis a két tábor kibékíthetetlennek és megmagyarázhatatlannak tűnő szembenállása mögött egymással antagonisztikus ellentétben álló politikai filozófiák küzdelme zajlik. A fasiszta, nemzetiszocialista, kommunista kísérleteket megidéző antimodernista fundamentalizmus (ez lenne a jelenlegi jobboldal) és a modernista demokráciák filozófiai premisszái mellett erkölcsileg elkötelezett modernista demokrata erők (ez lenne a jelenlegi bal) történelmi küzdelmének lehetünk tehát tanúi – legalábbis Buda Péter szerint.
De persze Buda Péter is csak műkedvelőként ír, hiszen amikor a valláspolitikai szakértő politológus vitapartnere (ez én magam lennék: Ortodoxia és eretnekség, Népszabadság, augusztus 7.) leírja a helyzetet – hogy tulajdonképpen miről is van szó, ha a politika logikája alapján közelítjük meg a kérdést –, az „ortodox harcos” viszonválaszában (Buda Péter: El-beszélés a fundamentalizmusról, Népszabadság, augusztus 14.) olyan értelmezését adja saját írásának, mintha lehetséges lenne politikai szöveget kontextustól függetlenül elemezni. Vagyis Orbán Viktor beszéde csak szabadon lebeg, és semmi köze sincs se Orbán beszédének, se a beszédről szóló elemzésnek az aktuális politikai konstellációhoz (ezt Buda Péter első cikkében azonban maga sem feltételezi). Sőt, Buda azt állítja, hogy G. Fodor egész egyszerűen másról beszél, ő maga pedig azért nem szól egy szót sem a baloldal/kormány tettei és a modern demokráciák filozófiai premisszái között feszülő nehézségekről, amiért G. Fodor sem foglalkozik például a Tour de France doppingbotrányával, tudniillik az antimodernista coming out szempontjából mindkettő irrelevánsnak mutatkozik.
Foglaljuk tézisekbe a mondanivalónkat, hátha ezáltal megkíméljük magunkat attól, hogy a helyzetet még egyszer el kelljen magyarázni.
1. Buda Péter írása esetében a baloldali politikai erők régi stratégiájának új köntösben való megfogalmazásáról van szó. A cél: Orbán és az általa vezetett Fidesz diszkreditálása, szalonképtelenné tétele, a konszenzusra képes demokratikus erők táborából való kizárása, annak sulykolása, hogy Orbán semmilyen értelemben nem lehet alternatíva. Ha valaki esetleg nem látná a fától az erdőt, a párt propagandaközpontjában találhatta ki valaki, hogy a vallásos fundamentalizmus jelszavával kell a frontokat újrafogalmazni, s ezért megy az ortodox, dogmatista párt a vallásháború erdejébe. Ha a valláspolitikai szakértő esetleg naiv lenne, a Párt célja az, hogy Belzebúbbal űzze ki a Sátánt.
2. Mert valláspolitikai szakértőnk persze lehetne naiv is, hogy ő csak Orbán Viktor beszédéről beszél, és egyébként semminek sincs semmihez sem köze. De egyfelől tudjuk jól, hogy a naivitás idegen a vallásháború logikájától, másfelől ezt az események sem igazolják: Buda valóságos médiakampányt indít nézetei propagálására, mindez, kiegészülve az exegéták hadával, egyértelműen a front megnyitásáról szól. Naivitásról tehát szó sincs, a liberális dogmatizmus vértjébe öltöző harcosunk egyszerűen csak ravasz. Miközben a semlegesség pózában tetszeleg, valójában mindent politikaivá tesz.
3. Első pillantásra jogosnak tűnik szemrehányása, hogy egy szót sem ejtek Orbán beszédéről, hogy akarok így vitatkozni. De vegyük észre, a kesztyű felvételével a baloldali Biblia-magyarázók kérdésfeltevését és gondolkodási szerkezetét fogadnánk el, és így esély se mutatkozna arra, hogy a problémát kiemeljük a frontot nyitók által tematizált értelmezési keretből (még akkor is, ha az ominózus Orbán-beszéddel nekünk is vannak problémáink). Márpedig éppen erre, vagyis diskurzusváltásra lenne szükség.
4. Ha nem tévedek, Orbán esetében is egyszerűen arról van szó, hogy nem fogadja el az uralkodó liberális diskurzus premisszáit. De hogy ez antimodernista fundamentalizmus lenne? Megnyugtatom a harcosunkat, az ő nézőpontjából bizonyosan az. Ugyanakkor – bár kétségtelenül nehéz ezt ortodox harcosnak belátnia – vannak más nézőpontok, és vannak más diskurzusok is.
5. A kulcs valóban abban a feltételezésben keresendő, hogy az egymással szemben álló erők párviadala egymással antagonisztikusan szemben álló politikai filozófiák küzdelmére vezethető vissza – egyetlen nagyon fontos megszorítással: a jelenlegi baloldalnak nincs politikai filozófiája, és nincs politikai filozófiai érzéke sem.
6. Ezzel szemben a jobboldalon sajátos kísérletnek lehetünk tanúi. Ha jól értem a premisszát, arról van szó, hogy a kormányzás mint politikai tevékenység nem függetleníthető egy mögöttes politikai filozófiától. Ha csak a vezérlő eszméket néznék, persze valóban egyszerű lenne kijelenteni, hogy az orbáni retorika keresztény frazeológia keretében nyer értelmet, s így nyitott a pálya egy „hívő–ateista” törésvonal megkonstruálása előtt. Én azonban többről és másról beszélek. Megismétlem: a kormányzás mint politikai tevékenység nem függetleníthető egy mögöttes politikai filozófiától, vagyis nem lehet más, mint közös cselekvés a közös jó elérése érdekében. A kormányzás ily módon intim kapcsolatban áll a politikai filozófia első kérdésével, a jó élet problémájával.
7. Ezt a baloldalon azért nem értik, mert nem érthetik. Az a baloldal, amely agytrösztöknek nevezett fordítóirodák segítségével ismerkedik Giddens nézeteivel – és azt sem érti –, mit is kezdhetne a politikai filozófia ősrégi kérdéseivel?
8. Ugyanakkor maga a jelenlegi baloldal sem érthető meg a nyugati politikai filozófia fogalmai segítségével. Garri Kaszparov a Journal of Democracy áprilisi számában – igaz, Oroszország kapcsán – pontosan erről beszél (Battling KGB, Inc.). Érvelése szerint a Nyugat gondolkodási szerkezete alapján megérthetetlen Putyin kormányzása. Nem lehetséges azt sem a bal-jobb, sem más politikai ideológiák segítségével leírni vagy megmagyarázni. Oroszországban valójában minden a pénzről és a nyers hatalmi érdekről szól. Putyin és barátai képében kleptokratikus rezsim kormányoz, saját zsebébe pakolva az állam pénzes szekrényeit (coffers).
9. Összegezve: a baloldal célja valójában a politikai frontok újraértelmezése, nem pedig egy politikai filozófiai vita lefolytatása. A politikai harchoz képest minden más csak instrumentum.
10. A tanulság: míg a politikai filozófia már régen elhagyta, a valláspolitika (már ha van ilyen egyáltalán) még csak most készül Szürakuzába.
A szerző a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója
origo.hu
Itt vannak a legfrissebb adatok, így áll a Duna tetőzése Budapesten
