Beindult a vörös pöröly

A magyar állam „bűne” a szocialisták szerint az, hogy megvette az E.ON gázüzletágát.

Nem támogatják az Országgyűlésben az önmagukat szocialistának nevezők azt a kormánypárti indítványt sem, hogy az előzetes letartóztatásnak a legsúlyosabb bűnökkel, kegyetlen gyilkossággal gyanúsítottak esetében ne legyen határideje. Bárándy Gergely hiába mismásolt arról, hogy alkotmányellenesnek tartják, s csak abba mennének bele, hogy négyről öt évre emeljék fel az ideiglenes fogva tartás idejét, hamisan csengtek szavai. Mert ugyan mi lenne alaptörvény-ellenes józan jogérzékű bárki fia számára abban, ha egy emberöléssel alappal gyanúsítható aljadék nem jöhetne ki a zárkából még akkor sem, ha a szakértők öt év alatt sem bírnak kiszenvedni egy szakvéleményt? Ha az álbaloldal nem szigorúan szocialista köröket szondáztatna a káderdűlők tájékán, nem reszkírozná meg azt az öngólt, hogy nem szavazzák meg a módosítást, csupán nagy nehezen és kegyesen a házszabálytól való eltérést. Még szerencse, hogy nemmel való szavazásuk ellenére is meg tudta oldani a Ház, hogy lakat alatt maradjon az ároktői banda egyik elvetemült tagja. Hiszen a szervezett bűnözők köztudomásúan még a börtönből is akadályozzák az eljárást, újabb akciókat indítanak, hát még félszabadlábon, amikor összebeszélhetnek, tanúkat fenyegethetnek meg, bizonyítékokat rekkenthetnek el. Kérdezzék bátran az utca emberét, miként látja ezt a kérdést. Megmondják nekik a házszabálytól való legapróbb eltérés nélkül, mit tartanak az olyan pártokról, amelyek ilyen szélsőségesen cinikus lelketlenségre ragadtatják magukat. Nincs más általános nézet azokról sem, akik külföldre rohangálnak feljelenteni a hazájukat. Intő jel lehetne az itthoni nem is internacionalista, hanem egyenesen interszervilis köröknek, hogy a hazájukat áruba bocsátókat még azok sem becsülik semmire, akiknek eredetileg a kedvében akartak járni.

Látszólag más tájékról érkezett a harmadik meghökkentő mesés eset, ám kiválóan beleillik ebbe a balliberális népszerűtlenségi önfelszámolási sorba, katasztrófahajhászásba. Történt ugyanis, hogy Bajnai Gordon önfelkent miniszterelnök-jelölt sameszai és testőrei szoros gyűrűjében trappolt saját rendezvényükön, mígnem az a méltánytalanság esett meg vele, hogy a Hír TV nem igazán díjbirkózó fizikumú riporternője odáig merészkedett, hogy kérdést intézzen hozzá. A megközelíthetetlen férfiú a füle cimpáját sem mozgatta a színlelten meg sem hallott kérdésre. Nem így a smasszerek alkotta rohambrigád. Megelégelvén, hogy aziránt kíváncsiskodnak a védett személytől, vajh miért tanúskodik a magyar állam ellen Washingtonban az ottani Sukoró-perben Gyurcsány Ferenccel együtt, odébb lökték a fogdmegek az egyik mellettük haladó operatőrt. Nem volt más bűne, mint hogy filmezni akarta a Nagy Embert. Meglakolt azonban érte, mivel a szó legszorosabb értelmében vett útonálló nem pusztán ellökte, a kolléga testi épségét súlyosan veszélyeztetve, de pár lépés után még vissza is tért, hogy tovább taszigálja. Folytatta is volna a kiadós tettlegességet, ha nem veszi észre, hogy a Hír TV kamerája veszi a cselekményt. Így arra koncentrált, hogy eltakarja a leleplező kamera lencséjét. Ennyire penetráns sajtófóbiás fellépést eddig csak maffiafilmeken vagy dél-amerikai drogbárókat bemutató felvételeken láthattunk. Meg a balkáni háborúkban. Ilyen személy akar kormányfő lenni?

A jelzett jelenségek közös indítékra vezethetők vissza. Érzik a balliberálisok, hogy valamit sürgősen tenniük kellene a választások közeledtével, csak azt nem tudják, pontosan mit. Idegesek, mert tudják, hogy hatalmas lépéshátrányba kerültek, múlik az idő, és csak nem akar megfoghatóbb közelségbe kerülni a kormányrúd. Emiatt rá akarnak ijeszteni az emberekre, aminek az az üzenete: az erő velünk van. Vabankot játszanak, mindent egy lapra tesznek föl, ám kártyáik korai kiterítésével pórul járhatnak. Annak a középtávfutónak, aki a cél előtt több száz méterrel hajrázni kezd, nem szokott babér teremni. Intő lehetne számukra Hitler katasztrófába fulladt 1944. nyári normandiai offenzívája, amikor a német csapatok csak támadásra voltak felkészítve. Az MSZP-nek csupán a választás előtt lett volna szabad színt vallania. Most mégis durrantottak egy nagyot a vakvilágba idő előtt, leleplezve legalantasabb, fájdalmas megszorító terveiket. Hiába: így jár az, aki nem tudja eldönteni, a szponzoroknak szeretne megfelelni, vagy a választóknak. A ballib oldal lerakta a garast, sőt dollárt a támogatók kiszolgálása mellett. A választást viszont pechükre idehaza rendezik.

(Megyeri Dávid)