Sokan eldobták a kanalat tévénézéssel egybekötött ebédelés közben, amikor Mesterházy Attila két hónapos beszédelvonás után felszólalt a T. Házban, s bejelentette: feljelentik Brüsszelben a magyar kormányt, amiért megvette az E.ON gázüzletágát – szerintük túl drágán. Eddig ugyanis az volt az utódpárti szcenárió, hogy csak becsomagolva, farizeus látszatfelháborodások kíséretében próbáltak keresztbe tenni a kormánynak, valójában az országnak. Szó se róla, most is volt szövegelés arról, hogy a gonosz kormány az emberek zsebéből vonja el a pénzt a herdálásra, ám ez nem hangzott túl meggyőzően. A pőre valóság kikandikált az MSZP-elnök kirohanása mögül: valójában a rezsicsökkentés sikere, az elcsigázott, kizsákmányolt emberek lélegzethez jutása fáj az álbaloldali politikai-pénzügyi bozótosban.
Az egyszeri ember már csak olyan, hogy azt mondja: a feljelentés az feljelentés. Lehet ezt magyarázni így, csavargatni úgy – a tények mégis azt mutatják, hogy föl lettünk jelentve. És ebben a tekintetben megint csak csúcsokat döntögetnek az álbaloldalon. A kádári MSZMP-s időkben sem fordult elő, hogy maga a párt jelentgessen föl másokat. Mindig más mögé bújva cselekedték ezt. Még az elvtársaknak is volt gondjuk és eszük arra, hogy felmérjék, milyen rombolást okozna ez a lakosság előtti amúgy is elég gyatra, ingatag presztízsükben. Legfeljebb Biszku Béla vetemedett arra, hogy Moszkvába menjen lobbizni azért: legyen ő a pártvezető. No meg Grósz Károly, aki ugyanott gazdasági szükségállapotért rimánkodott. De talán mégsem oly óvatlan, lüke az MSZP, hogy őket tekintse etalonnak, követendő példának 2013-ban. Vagy mégis? Ami az ügy érdemi részét illeti: a független vagyonértékelés négyszázmilliárd forintra becsülte az E.ON gázüzletágát, a magyar kormány pedig 280-ért vette meg. Hol itt a ráfizetés, előnytelen biznisz? Mesterházy azt kifogásolta, hogy az embereknek nem támogatást adott a költségvetésből a kormány, hanem vásárolt az E.ON-tól. Miért csak különjuttatás, perecosztás képzelhető el szerintük? A piacellenes monopóliumok árcsökkentésre kényszerítése szóba sem jöhet? Regéljék már el, miért jó az, ha a németek és az oroszok szabják meg, mennyiért kapjuk mi a gázt. Vagy Heller Ágnes egy régebbi, elitistán fennhéjázó kijelentését tették magukévá, miszerint az emberek nem tudnak számolni? Tévednek. Az emberek tudnak számolni. Pontosan emlékeznek, milyen sokszor emelték a gáz és az áram árát az MSZP–SZDSZ-érában, míg duplájára, triplájára nem dagadtak a számlák.
Nem támogatják az Országgyűlésben az önmagukat szocialistának nevezők azt a kormánypárti indítványt sem, hogy az előzetes letartóztatásnak a legsúlyosabb bűnökkel, kegyetlen gyilkossággal gyanúsítottak esetében ne legyen határideje. Bárándy Gergely hiába mismásolt arról, hogy alkotmányellenesnek tartják, s csak abba mennének bele, hogy négyről öt évre emeljék fel az ideiglenes fogva tartás idejét, hamisan csengtek szavai. Mert ugyan mi lenne alaptörvény-ellenes józan jogérzékű bárki fia számára abban, ha egy emberöléssel alappal gyanúsítható aljadék nem jöhetne ki a zárkából még akkor sem, ha a szakértők öt év alatt sem bírnak kiszenvedni egy szakvéleményt? Ha az álbaloldal nem szigorúan szocialista köröket szondáztatna a káderdűlők tájékán, nem reszkírozná meg azt az öngólt, hogy nem szavazzák meg a módosítást, csupán nagy nehezen és kegyesen a házszabálytól való eltérést. Még szerencse, hogy nemmel való szavazásuk ellenére is meg tudta oldani a Ház, hogy lakat alatt maradjon az ároktői banda egyik elvetemült tagja. Hiszen a szervezett bűnözők köztudomásúan még a börtönből is akadályozzák az eljárást, újabb akciókat indítanak, hát még félszabadlábon, amikor összebeszélhetnek, tanúkat fenyegethetnek meg, bizonyítékokat rekkenthetnek el. Kérdezzék bátran az utca emberét, miként látja ezt a kérdést. Megmondják nekik a házszabálytól való legapróbb eltérés nélkül, mit tartanak az olyan pártokról, amelyek ilyen szélsőségesen cinikus lelketlenségre ragadtatják magukat. Nincs más általános nézet azokról sem, akik külföldre rohangálnak feljelenteni a hazájukat. Intő jel lehetne az itthoni nem is internacionalista, hanem egyenesen interszervilis köröknek, hogy a hazájukat áruba bocsátókat még azok sem becsülik semmire, akiknek eredetileg a kedvében akartak járni.
Látszólag más tájékról érkezett a harmadik meghökkentő mesés eset, ám kiválóan beleillik ebbe a balliberális népszerűtlenségi önfelszámolási sorba, katasztrófahajhászásba. Történt ugyanis, hogy Bajnai Gordon önfelkent miniszterelnök-jelölt sameszai és testőrei szoros gyűrűjében trappolt saját rendezvényükön, mígnem az a méltánytalanság esett meg vele, hogy a Hír TV nem igazán díjbirkózó fizikumú riporternője odáig merészkedett, hogy kérdést intézzen hozzá. A megközelíthetetlen férfiú a füle cimpáját sem mozgatta a színlelten meg sem hallott kérdésre. Nem így a smasszerek alkotta rohambrigád. Megelégelvén, hogy aziránt kíváncsiskodnak a védett személytől, vajh miért tanúskodik a magyar állam ellen Washingtonban az ottani Sukoró-perben Gyurcsány Ferenccel együtt, odébb lökték a fogdmegek az egyik mellettük haladó operatőrt. Nem volt más bűne, mint hogy filmezni akarta a Nagy Embert. Meglakolt azonban érte, mivel a szó legszorosabb értelmében vett útonálló nem pusztán ellökte, a kolléga testi épségét súlyosan veszélyeztetve, de pár lépés után még vissza is tért, hogy tovább taszigálja. Folytatta is volna a kiadós tettlegességet, ha nem veszi észre, hogy a Hír TV kamerája veszi a cselekményt. Így arra koncentrált, hogy eltakarja a leleplező kamera lencséjét. Ennyire penetráns sajtófóbiás fellépést eddig csak maffiafilmeken vagy dél-amerikai drogbárókat bemutató felvételeken láthattunk. Meg a balkáni háborúkban. Ilyen személy akar kormányfő lenni?
A jelzett jelenségek közös indítékra vezethetők vissza. Érzik a balliberálisok, hogy valamit sürgősen tenniük kellene a választások közeledtével, csak azt nem tudják, pontosan mit. Idegesek, mert tudják, hogy hatalmas lépéshátrányba kerültek, múlik az idő, és csak nem akar megfoghatóbb közelségbe kerülni a kormányrúd. Emiatt rá akarnak ijeszteni az emberekre, aminek az az üzenete: az erő velünk van. Vabankot játszanak, mindent egy lapra tesznek föl, ám kártyáik korai kiterítésével pórul járhatnak. Annak a középtávfutónak, aki a cél előtt több száz méterrel hajrázni kezd, nem szokott babér teremni. Intő lehetne számukra Hitler katasztrófába fulladt 1944. nyári normandiai offenzívája, amikor a német csapatok csak támadásra voltak felkészítve. Az MSZP-nek csupán a választás előtt lett volna szabad színt vallania. Most mégis durrantottak egy nagyot a vakvilágba idő előtt, leleplezve legalantasabb, fájdalmas megszorító terveiket. Hiába: így jár az, aki nem tudja eldönteni, a szponzoroknak szeretne megfelelni, vagy a választóknak. A ballib oldal lerakta a garast, sőt dollárt a támogatók kiszolgálása mellett. A választást viszont pechükre idehaza rendezik.
(Megyeri Dávid)
