A gólerős szeszsor és a vodkázó gólkirály

Agyas szerint érdemes beledögleni egy cselbe, de még egy tuti kiállítást hozó, barom szabálytalanságba is.

Ch. Gáll András
2014. 04. 24. 12:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Úgy döntöttem, Agyast e ponton kirángatom a passzív romantikából, de felvetésemre, arra céloz-e, hogy a hajdani, nyilván gyengébb színvonalú és esendőbb magyar hoki mai, rossz szakzsargonnal élve „szerethetőbb” volt, máris letorkollt.

– Na, ez az újságírók és edzők egyik legnagyobb marhasága: a szerethető csapat. Mert mindegyik csapat szerethető, ha van hozzá elég hülye, aki szeresse, a kanadai vagy a svéd hokiválogatott vagy a Chelsea és a Mourinho viszont magasról sz*rik rá, hogy szerethető-e, úgyis bőven eladják az eredményei. A magyar hokit se azért szerettük meg, mert végigverte a világot, hanem azért, mert azt láttuk, hogy nagyon jó fazonok képesek beledögleni egy meccsbe, egy cselbe, még egy tuti kiállítást hozó, barom szabálytalanságba is. Ezek után a mostani, koreai vb-n, főleg az ukránok, de még a szlovénok ellen is lett egy félprofi, korcsolyázni, ütközni, tolódni tudó, de egyetlen ötlet és csel nélkül „dolgozó”, higgadt és töketlen csapatunk. Ezért jött nagyon jókor ez az osztrák meccs. Igaz, hogy elvesztettük 5-4-re, úgy, hogy 2-0-ról négy percen belül kaptunk három gólt, a hosszabbításban elszerencsétlenkedtük az emberelőnyt, de brusztoltunk, hokiztunk, még amikor megszívattak minket, akkor is szimpatikusan szívtunk. Ebbe’ a meccsbe’ minden benne volt, amiért megszerettük a magyar hokit, és amiért vannak olyan „hülyék” is, akik Koreába is elmennek drukkolni. Ja, még annyit, hogy láttad a harmadik gólunkat? A második harmad utolsó másodpercében ütöttük, a bírók nem tudták eldönteni, még időben-e, ezért körülbelül hatszázszor megnézték a visszajátszást, a csapatokat meg úgy küldték be az öltözőbe, hogy majd ha visszajönnek, megmondják nekik, mennyi az eredmény. Meg addigra a nézőknek is. Ennyit a videobíró bevezetéséről a fociban. Képzeld el, hogy mondjuk a Fradi–Újpesten úgy kezdődik a szünet, hogy senki nem tudja, mi az állás, 1-0 vagy 1-1. A második félidőt nincs is hol lejátszani, mert addigra lebontják a stadiont. Na, helló!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.