A Küsmöd patakra gyakorlatilag értelmetlenül megépített huszonnyolc méter magas gát annyira megduzzasztotta a vizet, hogy az egykori falu helyén víztározó jött létre. 1988-ban a lakókat – többüket erőszakkal – kiköltöztették, felszámolva egy több száz éves közösséget. Közülük többen a zsidó hitre tért úgynevezett székely szombatosok utolsó élő tagjai voltak. A tóból kiemelkedő templomtorony döbbenetes látványa Erdély egyik legismertebb szimbóluma, legtöbbet fotózott látványossága volt az elmúlt években. Számtalan magyar és más nyelvű filmben felbukkan az elárasztott falu történetével együtt vagy tőle független kontextusban.
A templom egykori látogatói, a bözödújfalusi hívek szétszóródtak a világban (legtöbben a közeli városkában, Erdőszentgyörgyön élnek közülük), de minden év augusztusában összegyűlnek a tó partján. Az első világháborús emlékművet, amely előtt a hónap első szombatján a falutalálkozót megtartják, 1996-ban emelték ki a vízből. Siratófal is épült az egykori falu emlékére a következő szöveggel: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
A katolikus templomtorony megmaradt faszerkezete 2009-ben dőlt le egy viharban. A három méter mély vízből kiemelkedő épületrom megmentését régóta fontolgatják, tervek is készültek, állítólag három hete még statikus és építész szakemberek jártak benne felmérni az állapotát. De miért kellett erre várni csaknem negyed évszázadod? A templom nem arra épült, hogy vízben álljon, tulajdonképpen az a csoda, hogy eddig kibírta. Nem csak ezzel késtek el – hat esztendeje egy budapesti építészhallgatókból álló csoport ment ki felmérni az egykori település unitárius templomának állapotát.
Ez dombra épült, ezért nem került víz alá, és a tervek szerint a tipikus kis épületet újraépítették volna a szentendrei skanzennek az erdélyi tájegységet bemutató területén, de mire a felmérők odaértek, az épületet a környékbeliek elhordták-szétlopták. Úgy gondolom, a bözödújfalusi templom sorsa több szempontból tanulságos. Nemcsak egy esztelen diktatúra magyarellenességének szimbóluma, hanem a magyar nemzetpolitika tehetetlenségének jelképe is. A Kárpát-medence számtalan helyén az utolsó utáni órában vagyunk, és hiába van meg a jó szándék, sok helyen már elkéstünk – legjobb esetben csak a haláltusát tudjuk dokumentálni.
