A Főszerkesztők Fóruma a fizikai erőszak minden formáját elutasítja. Elítéljük a munkáját végző újságíró bántalmazását – ezek a mondatok akár abban a közleményben is szerepelhettek volna, amelyet a Főszerkesztők Fóruma a Hír TV stábját az internetadó bevezetése elleni tüntetéseken ért támadások után ad ki. Ilyen vagy ehhez hasonló állásfoglalás azonban nem volt a részükről. Egy empatikus pisszenést, egy szolidáris köhintést, annyit sem hallatott a nagy tekintélyű szervezet. Az idézett mondatok két évvel korábban születtek, miután az Index egyik munkatársának eltörték az orrát egy szélsőséges csoport tüntetésén. Nagyon helyes, mi több, példaértékű, hogy akkor a Főszerkesztők Fóruma nem volt rest nyomatékosítani, aki munkáját végző újságírót bántalmaz, nemcsak bűncselekményt követ el, hanem az újságírás közéleti funkciójának teljesülését is gátolja. Dicséretes az is, hogy arra kértek mindenkit, fogadja el: az újságíró azért vesz részt közéleti eseményeken, hogy azokat bemutassa, és ezáltal a közvéleménnyel megismertesse és vitathatóvá tegye.
Érthetetlen, hogy az Origo volt főszerkesztője, Weyer Balázs által vezetett szervezetnek, amely 2012-ben még oly kristálytisztán érezte, mi a fórum szakmai és erkölcsi kötelessége, miért nem érték el az ingerküszöbét azok a képsorok, amelyen a Hír TV riportereit inzultálták szóban és tettben az internetadó elleni tüntetésen. Nehéz lenne nem úgy értelmezni, hogy szerintük ami a baloldali sajtó esetén skandalum, a jobboldali médiumok munkatársainál belefér. Másképp megfogalmazva: a jobboldali újságíró a szemükben szakmailag és emberileg sem ér annyit, mint liberális vagy baloldali társai.
A 2012-ben megalapított szervezet, amelyhez a média széles spektrumának vezetői csatlakoztak, elvileg azért jött létre, mert tagjai „egyetértenek abban, a szakma és a közönség érdeke is, hogy legyenek olyan közös értékek, amelyeket a szerkesztőségek – platformtól, műfajtól, célközönségtől, mérettől, világnézettől, stílustól függetlenül – mindannyian osztanak, ezek az értékek pedig legyenek ismertek és számon kérhetők”. Rendben, akkor kérjük számon a közös értékeket! Tegyük föl a kérdést: mi lehet az Index újságíróját és a Hír TV stábját ért támadások közti különbség? Az, hogy milyen jellegű eseményen fordulhatott elő a bántalmazás, mindegy. A helyszínre tudósításra kiküldött újságíróknak az adott pillanatban kevéssé számít, hogy éppen egy békés tömeg néhány destruktív tagja vagy egy eleve agresszív csoport még gátlástalanabb elemei azonosítják őket azzal, amit gyűlölnek, s lépik át velük szemben a megengedett határt. Az RTL Klub vagy a TV2 munkatársát éppúgy kell védeni, mint az ATV-nél vagy a Hír TV-nél dolgozó kollégát, s nem csupán azért, mert az adott közegben rendkívül kiszolgáltatott emberekről van szó. A hazai állapotokért rendszeresen aggódó Főszerkesztők Fóruma bizonyára azzal is tisztában van: abban a világban, ahol a média univerzális érdeklődésének létjogosultsága megkérdőjeleződik, s csak az adott közegnek szimpatikus újságok, hírügynökségek vagy tévécsatornák tudósíthatnak, valóban sérül a sajtószabadság.
2012-ben az Index munkatársának megverése nyomán tett közleményhez hozzászólt egy fórumozó. Jelezte, egyetért azzal, hogy a munkáját végző, kiszolgáltatott újságíró bántalmazása a legundorítóbb dolog a világon.
Hiányolta ugyanakkor, hogy 2006-ban az MTI-nek a rendőrök által összevert és fogságba vetett fotóriportere mellett egyetlen balliberális lap, de még a Magyar Újságírók Országos Szövetsége sem emelte fel a hangját. Nem kísérte általános felháborodás azt sem, amikor Veres János korábbi pénzügyminiszter szándékosan fellökte a Hír TV riporterének kameráját. Weyer Balázs a kritikát akkor azzal hárította, hogy nem foglalhattak állást az említett ügyekben, hiszen az esetek idején még nem volt Főszerkesztők Fóruma. Érvelése jogos, de szerencsére a szervezet immáron két éve létezik.
Néhány nappal a tüntetések után a Hír TV egyik érintett riportere, Bodacz Balázs egy közösségi portálon kiírta, nem szeretné, ha a tüntetésen részt vevőket azzal a néhány emberrel azonosítanák, akik lökdösték és ócsárolták őket. Mint írta: „Nem őket akartuk mutogatni; önszántukból töltötték ki a képet, ahányszor bekapcsoltuk a kamerát.” Ha Bodacz, akinek az arcától néhány centiméterre üvöltötték, hogy „seggnyaló”, rángatták a ruháját és lökdösték, képes volt szétválasztani a személye elleni támadást a tüntetés üzenetétől, hogyhogy a Főszerkesztők Fóruma erre képtelen volt?
