Ricsaj három videó miatt

A jogvédők félrevezetnek, a rendőrség nem az áldozatokat okolja a nemi erőszakért.

Mi is történt? A Baranya megyei rendőrség pár napja közreadott több olyan bűnmegelőzési kampányvideót, amelyek arra hívják fel kamasz lányok figyelmét, hogy ne legyenek teljesen óvatlanok a legönfeledtebb bulizás közben sem, mert akkor is leselkedhet rájuk veszély, hogy nemi erőszak áldozataivá válnak. A filmekben leányok bulizni indulnak. Kihívóan vonzóvá csinosítják magukat, egy bárban pedig nagy mennyiségű tömény alkoholt döntenek magukba. Amikor pedig a szórakozás véget ér, van közülük, aki nem a többiekkel, hanem magányosan indul hazafelé. Az önfeledt szórakozás közben többször látomásszerűen, egyszer pedig tényszerűen előtűnik a nemi erőszak áldozatává válásának réme. A videók végén olyan pécsi színészek intik óvatosságra, hívják föl a veszélyre a tizenéves gyerekek és szüleik figyelmét, akik maguk is szülők. Olyan tanácsokat adnak nekik, amely az áldozattá válás körülményeivel tudományosan foglalkozó, viktimológiai tanulmányokból is származhatnának.

Stubendek Katalin színésznő anyaként ezt mondja a gyerekeknek: „Az emberek, ha nem ismernek, az öltözködésed és a viselkedésed alapján ítélnek meg és bánnak veled. Felelős vagy önmagadért. Tehetsz róla, tehetsz ellene!”

Dévényi Ildikó színésznő, a másik édesanya a szülőkhöz is szól: „Szülőként soha nem tudnám feldolgozni, ha baj történne a gyermekemmel. Tehetsz róla, tehetsz ellene!”

„Észrevetted, hogy szórakozni senki sem indul egyedül? De aki áldozattá válik, mindig magára marad. Vigyázzatok egymásra! Tehetsz róla, tehetsz ellene!” – így Lipics Zsolt színész édesapaként, aki hármuk közül az aggódáson túl használható tanácsot is ad.

Mindenesetre éppen úgy beszélnek mindhárman, mint bármelyik szülő, aki megpróbálja az este bulizni induló, felhőtlen boldogságban úszó gyermekét valamilyen általános intéssel ellátni, hogy elkerülje a rettenetet. A filmek tökéletesen alkalmasak arra, hogy a gyerekek, a szülők beszélgessenek a létező veszélyről, adjanak egymásnak gyakorlatias tanácsokat a megelőzésről. A rendőrségnek pedig épp ez a célja, aminek érdekében le fogják/szeretnék vetíteni az alkotásokat Pécs középiskoláiban.

A hatóságot azonban szinte az első pillanattól kezdve akkora támadás éri a hazai liberális jogvédő szervezetek részéről, mintha csak erre a pillanatra vártak volna mindannyian. Már petíció is indult az interneten, amelyben az aláírók többek között azt követelik, hogy a rendőrség inkább olyan oktatóvideókat készítsen, amelyekben a lehetséges elkövetőket szólítja meg. Leszögezik azt is, hogy az erőszakért minden esetben az erőszakot tevő a felelős, nem az áldozat, és hogy alapvető szakértői véleményeknek mond ellent a videókban sugallt álláspont. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) „alapfokú bűnmegelőzési tanfolyamot” tartana a „tájékozatlan rendőrök számára”, merthogy „nem a miniszoknya okozza az erőszakot, hanem az erőszaktevők”.

A családon belüli erőszak ellen küzdő NaNE három más, a női jogokért küzdő társával még erőteljesebben szaladt neki a rendőrségnek. „A rendőrség küldetése a lakosság szolgálata és védelme, és nem pedig a bűncselekmények áldozatainak hibáztatása, illetve a felelősség előzetes áthárítása a potenciális áldozatokra. A rendőrségnek a fenti szlogent saját maga számára kellene megfogalmazni: megvizsgálva saját szerepét a szexuális erőszak előfordulásának gyakoriságában, valamint felmérve cselekvési lehetőségeit a jelenség visszaszorításában. [ ] Megdöbbenéssel tölt el minket [ ] a filmek által sugárzott nőgyűlölet, illetve nők iránti megvetés. A bemutatott fiatal nők nem tesznek mást, mint öltözködésükkel és viselkedésükkel megfelelnek a tömegkultúra által közvetített elvárásoknak és mintáknak, ám mindeközben semmilyen jogsértést nem követnek el, tehát a stílusválasztásuk megítélése ízlés kérdése, és semmiképpen sem a rendészeti szervek feladata. [ ] A filmek által sugallt, sértő üzenet, amely szerint a férfiak ösztönvezérelt, potenciális erőszaktevők, akiktől jobb óvakodni.” Kifogásolják, hogy a filmek tévképzeteket közvetítenek: „például, hogy megfigyelhető lenne összefüggés az áldozat ruházata és szexuális erőszak valószínűsége között; vagy hogy a nők nagyobb biztonságban lennének, ha bulizás helyett otthon maradnának, miközben a nők elleni erőszakos bűncselekmények – ideértve a szexuális erőszakot is – jelentős részét az áldozat otthonában, illetve magánlakásokban, munkahelyeken, oktatási intézmények területén követik el.” Végül azt követelik, hogy a rendőrség vonja vissza a kampányfilmeket, és álljon el a középiskolai vetítések tervétől.

Mindez belemagyarázás. A jogvédő szervezetek tévednek, hogy a rendőrség az áldozatokat és nem az elkövetőket okolja a nemi erőszakért. Erre a filmekben egyetlen utalás sincs. A leginkább vitatott „Tehetsz róla, tehetsz ellene!” nyelvtani szerkezet az erőszakkal még gondolatban sem igazán szembesült tizenéveseknek semmiképpen sem jelenthet szemrehányást, csak azt, hogy a közösségben való önfeledt szórakozás esetén sem árt némi józanság. Ez az intelem körülbelül annak felel meg, amikor épp a megelőzés érdekében hívják föl a tapasztalatlanok figyelmét arra, hogy a közösségi oldalakra kitett vidám fényképeket és személyes információkat mások saját – akár bűnös – céljaikra fölhasználhatják/fölhasználják.

A dühödt hangzavar megtévesztheti és meg is tévesztette az embereket a rendőrséggel kapcsolatban, pedig a jogvédő szervezetek vádjai – ebben az esetben – igazságtalanok. A videó nő- meg férfiellenessége ostobaság, erről többet ezért nem is érdemes szót ejteni. A filmek tizenéveseknek és a szüleiknek készültek. Olyan ártatlan és jóhiszemű családok tagjainak, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy gyermekeiket nemi erőszak érje. Azok a szülők, akiknek a gyermekei már szereztek ilyen tapasztalatot, nyilván nem olyan tanácsokat adnak, mint ezekben a filmekben. A rendőrségnek tökéletesen hihetők és életszerűek azok az érvei, amelyeket a filmek védelmében hangoztat: „a fiatalok figyelmét hivatott felhívni a megelőzés, valamint a társadalmi felelősség fontosságára. A három spot célja ugyancsak a figyelemfelhívás, az elgondolkodtatás, amely, ha megvalósul, a bűnmegelőzés terén már sikert értünk el.”

A rendőrség és a jogvédő szervezetek álláspontja közötti legnagyobb különbség leginkább abban érhető tetten, hogy míg a hatóság az áldozattá válás elkerülése érdekében a tinédzserekre (és szüleikre) is számít, addig a jogvédők róluk kizárólag mint már áldozatokról gondolkodnak, amivel még az önvédelem gondolatától is megfosztják őket. Míg a rendőrség egy konkrét és kizárólag ezt a korosztályt érintő filmben megpróbálja fölkelteni az érdeklődésüket, amely nyilván beszélgetéseket eredményez majd a tinédzser lányok között, amelyek során konkrét tanácsokat adhatnak majd egymásnak, addig a jogvédők ész nélküli támadásba lendültek. Vajon miért nem tetszik nekik a megelőzés? Vajon miért támadják a rendőrséget? Vajon miben érdekeltek? Van sejtésem, de azt inkább nem írom le.