Ricsaj három videó miatt

A jogvédők félrevezetnek, a rendőrség nem az áldozatokat okolja a nemi erőszakért.

A hatóságot azonban szinte az első pillanattól kezdve akkora támadás éri a hazai liberális jogvédő szervezetek részéről, mintha csak erre a pillanatra vártak volna mindannyian. Már petíció is indult az interneten, amelyben az aláírók többek között azt követelik, hogy a rendőrség inkább olyan oktatóvideókat készítsen, amelyekben a lehetséges elkövetőket szólítja meg. Leszögezik azt is, hogy az erőszakért minden esetben az erőszakot tevő a felelős, nem az áldozat, és hogy alapvető szakértői véleményeknek mond ellent a videókban sugallt álláspont. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) „alapfokú bűnmegelőzési tanfolyamot” tartana a „tájékozatlan rendőrök számára”, merthogy „nem a miniszoknya okozza az erőszakot, hanem az erőszaktevők”.

A családon belüli erőszak ellen küzdő NaNE három más, a női jogokért küzdő társával még erőteljesebben szaladt neki a rendőrségnek. „A rendőrség küldetése a lakosság szolgálata és védelme, és nem pedig a bűncselekmények áldozatainak hibáztatása, illetve a felelősség előzetes áthárítása a potenciális áldozatokra. A rendőrségnek a fenti szlogent saját maga számára kellene megfogalmazni: megvizsgálva saját szerepét a szexuális erőszak előfordulásának gyakoriságában, valamint felmérve cselekvési lehetőségeit a jelenség visszaszorításában. [ ] Megdöbbenéssel tölt el minket [ ] a filmek által sugárzott nőgyűlölet, illetve nők iránti megvetés. A bemutatott fiatal nők nem tesznek mást, mint öltözködésükkel és viselkedésükkel megfelelnek a tömegkultúra által közvetített elvárásoknak és mintáknak, ám mindeközben semmilyen jogsértést nem követnek el, tehát a stílusválasztásuk megítélése ízlés kérdése, és semmiképpen sem a rendészeti szervek feladata. [ ] A filmek által sugallt, sértő üzenet, amely szerint a férfiak ösztönvezérelt, potenciális erőszaktevők, akiktől jobb óvakodni.” Kifogásolják, hogy a filmek tévképzeteket közvetítenek: „például, hogy megfigyelhető lenne összefüggés az áldozat ruházata és szexuális erőszak valószínűsége között; vagy hogy a nők nagyobb biztonságban lennének, ha bulizás helyett otthon maradnának, miközben a nők elleni erőszakos bűncselekmények – ideértve a szexuális erőszakot is – jelentős részét az áldozat otthonában, illetve magánlakásokban, munkahelyeken, oktatási intézmények területén követik el.” Végül azt követelik, hogy a rendőrség vonja vissza a kampányfilmeket, és álljon el a középiskolai vetítések tervétől.

Mindez belemagyarázás. A jogvédő szervezetek tévednek, hogy a rendőrség az áldozatokat és nem az elkövetőket okolja a nemi erőszakért. Erre a filmekben egyetlen utalás sincs. A leginkább vitatott „Tehetsz róla, tehetsz ellene!” nyelvtani szerkezet az erőszakkal még gondolatban sem igazán szembesült tizenéveseknek semmiképpen sem jelenthet szemrehányást, csak azt, hogy a közösségben való önfeledt szórakozás esetén sem árt némi józanság. Ez az intelem körülbelül annak felel meg, amikor épp a megelőzés érdekében hívják föl a tapasztalatlanok figyelmét arra, hogy a közösségi oldalakra kitett vidám fényképeket és személyes információkat mások saját – akár bűnös – céljaikra fölhasználhatják/fölhasználják.

A dühödt hangzavar megtévesztheti és meg is tévesztette az embereket a rendőrséggel kapcsolatban, pedig a jogvédő szervezetek vádjai – ebben az esetben – igazságtalanok. A videó nő- meg férfiellenessége ostobaság, erről többet ezért nem is érdemes szót ejteni. A filmek tizenéveseknek és a szüleiknek készültek. Olyan ártatlan és jóhiszemű családok tagjainak, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy gyermekeiket nemi erőszak érje. Azok a szülők, akiknek a gyermekei már szereztek ilyen tapasztalatot, nyilván nem olyan tanácsokat adnak, mint ezekben a filmekben. A rendőrségnek tökéletesen hihetők és életszerűek azok az érvei, amelyeket a filmek védelmében hangoztat: „a fiatalok figyelmét hivatott felhívni a megelőzés, valamint a társadalmi felelősség fontosságára. A három spot célja ugyancsak a figyelemfelhívás, az elgondolkodtatás, amely, ha megvalósul, a bűnmegelőzés terén már sikert értünk el.”

A rendőrség és a jogvédő szervezetek álláspontja közötti legnagyobb különbség leginkább abban érhető tetten, hogy míg a hatóság az áldozattá válás elkerülése érdekében a tinédzserekre (és szüleikre) is számít, addig a jogvédők róluk kizárólag mint már áldozatokról gondolkodnak, amivel még az önvédelem gondolatától is megfosztják őket. Míg a rendőrség egy konkrét és kizárólag ezt a korosztályt érintő filmben megpróbálja fölkelteni az érdeklődésüket, amely nyilván beszélgetéseket eredményez majd a tinédzser lányok között, amelyek során konkrét tanácsokat adhatnak majd egymásnak, addig a jogvédők ész nélküli támadásba lendültek. Vajon miért nem tetszik nekik a megelőzés? Vajon miért támadják a rendőrséget? Vajon miben érdekeltek? Van sejtésem, de azt inkább nem írom le.