Nézzük a Financial Times listáját, és ámulunk: épp azok a bankok voltak a legbőkezűbbek saját vezetőikkel, amelyeket nem is olyan rég még rekordbírságra ítéltek a tevékenységükért. Talán csak nem azt ünnepelték, hogy senkinek nem kellett közülük börtönbe mennie, mert „kiegyeztek” a pénzpiaci felügyelettel, az ügyészekkel? Egyébként pedig az ügyfelek dobják össze a több milliárd dolláros büntetést, nehogy már a szegény topmenedzsereket érje veszteség. A költséget amúgy leírják az adóból, vagyis ennyivel több lesz a profit – tehát abszolút jogos a bónusz.
Íme, a legnagyvonalúbb bankok listája: első a pénzpiaci manipulációkért minden idők legnagyobb bírságára (16,6 milliárd dollár!) ítélt Bank of America, a csalásban jeleskedő Merrill Lynchcsel karöltve. Utóbbinak azért csenghet ismerősen a neve, mert 2008-ban az amerikai adófizetők mentették meg a csődtől. Így könnyű! Következik a Goldman Sachs, amely csak azért nem kerülhetett a dobogó legfelső fokára, mert az ügyfelek iránti pofátlanságban megelőzi ugyan a Bank of Americát (vagy méltó kihívója lenne), de tavaly „csak” egymilliárd dollár körüli bírságra ítélték. Ennyivel mellesleg az egész magyar költségvetést percek alatt rendbe lehetne tenni, nem kéne vacakolni útdíjakkal, szappanadóval, áruházlánc-járulékkal. A Goldman bűnlistája hosszú: ők szintén úgy verték át a kedves kuncsaftokat, hogy rájuk sózták az értéktelen jelzálog-fedezetű papírokat, amelyekről persze tudták, hogy a bedőlés szélén állnak. Sőt, eközben még arra is sikeresen fogadtak, hogy hamarosan lemegy majd a papírok ára, amelyeket amúgy remek befektetésként ajánlottak vevőiknek. (Saját ügyfeleik ellen fogadtak, bravó!) Hogy ki ül börtönben emiatt? Senki. Esetleg indult valaki ellen eljárás? Ugyan már! A harmadik helyre került a JP Morgan Chase, amely a jelzálogpiaci papírok mellett az árampiaci árakat is manipulálta. Büntetésül 13 milliárd dollárt kellett leperkálniuk. Bagatell. A Citigroup sajnos leszorult a bankárokat legjobban fizetők dobogójáról, mert „csak” hétmilliárd dolláros büntetést tud felmutatni, ami ebben a mezőnyben sajnos gyenge teljesítmény. Bár a teljesítményük figyelemre méltó, a bankközi kamatokat (Libor) alakítgatták kedvük szerint néhány, hozzájuk hasonlóan etikus bankkal együtt, amin évekig annyit kerestek, amennyit nem szégyelltek (nem voltak szégyenlősek). Az ötösfogat utolsó helyére szorult Morgan Stanley egyebek között hamis elemzéseket adott ki, és sikerült felkerülnie a legtöbbet bírságolt bankok listájára.
Jellemtelenségben még fejlődniük kell.
A fent említett pénzintézetek egyébként tavaly összesen 120 milliárd dollárt fizethettek ki kártérítés és bírság címén (ez hazánk egész éves gazdasági teljesítménye!), amivel tulajdonképpen az amerikai költségvetést gazdagították, így – bizonyos értelemben – a közjót szolgálták. Ennél több indokot vagy teljesítményt azonban nem találhatunk arra, hogy ilyen kiemelt megbecsülésben részesülhettek a bankárok (bűntársak?). A kapzsiság szavatossági ideje nem járt le a válsággal, sőt, a Lehman Brothers bebukása után közpénzzel megmentett bankok már a következő évben szép prémiumokat osztogattak volna. Jöhetett itt arany- vagy áramárfolyam-manipuláció, kamatláb-kartellezés, devizapiaci visszaélések, pénzmosás, ügyfelek üzemszerű átverése, bennfentes kereskedés – a bónuszok maradtak.
Jó tudni, hogy ebben az állandóan változó világban maradt még némi stabilitás.
