„Amit építenek estig, azt az állampolgári engedetlenség jeleként, ha kell, lebontom reggelig, még ha börtönbe csuknak is érte, legfeljebb holokauszt-túlélőként 70 év után ismét bezárnak.” Zoltai Gusztáv még a Mazsihisz ügyvezető elnökeként foglalt állást az Orbán-kormány által a német megszállás áldozataira emlékező, a Szabadság téren felállított szoborral kapcsolatban. L. Simon László szerint „Zoltai Gusztáv személye nyilvánvalóan megosztja a mi politikai háttérországunkat is, ismerjük a múltját, és az nem tetszik mindenkinek”. L. Simon téved, mert Zoltai tevékenységét nemcsak a jobboldal egésze tartja elfogadhatatlannak, de a balliberálisok és a zsidók nagy része is elítéli „ezt a korántsem makulátlan életművet”.
Zoltai Gusztáv álláspontja az utóbbi időben nyilván lényegesen változott, mert ő már a szobrot építtető politikai erők tanácsadójaként tevékenykedik. De kicsoda valójában ez az ember? Mennyire megbízható és kiszámítható? Milyen életút áll mögötte?
Zoltai Gusztáv 1956-ban önként csatlakozott a Szovjetunió megszálló hadseregét támogató pufajkásmozgalomhoz. Később munkásőrként szolgált, évtizedekig tagja volt a kommunista MSZMP-nek, majd párttitkárként küzdött a kommunizmus megvalósításáért. Ebben az időszakban soha nem lépett fel a zsidó érdekek képviselőjeként, szó nélkül tudomásul vette pártja Izrael-ellenességét. Közben – 1989–90-ben – fordult egyet a történelem kereke, és Zoltai Gusztáv úgy döntött, az új helyzetben sem akar a vesztesek közé kerülni. Egyik ismerője ezt írta róla: „Zoltai egyébként nagy pártember volt. Fölfelé nyalt, lefelé taposott, és összevissza hazudott mindig. Nagy-nagy meglepetésemre egyszer csak a hitközségnél találtam. Fölfedezte magában a zsidót, amit addig igyekezett eltitkolni.” (Harkányi Endre: A Komlós című könyvéből, 2002.)
A rendszerváltozás után már hirtelen fölfedezett zsidó identitásával futott be szép karriert egészen 2014. április tizenharmadikáig, amikor kénytelen volt lemondani a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségénél (Mazsihisz) betöltött ügyvezető igazgatói állásáról. A 79 éves Zoltai lemondását így indokolta: „Számomra mint holokauszt-túlélő számára a Magyarországon kialakult légkör olyan, amelyben nem kívánok a továbbiakban zsidó közösségi vezetőként részt venni.” Ezzel szemben zsidó közéleti szereplők szerint Zoltai távozásának valódi oka az esetleges gazdasági visszaélések miatti felelősségre vonás elkerülése volt. Aligha véletlen, hogy távozása egybeesik a hitközségnél nemrégiben lezajlott pénzügyi és gazdasági átvilágítás befejezésével.
Zoltai ténykedésének két évtizede alatt újabb és újabb ügyekről, köztük állítólagos bűncselekményekről beszéltek a bennfentesek. Zoltai fénykorában évi ötmilliárd forint sorsáról rendelkezett. Már korábban is utaltunk rá: sokan tudni vélik, hogy Zoltai Gusztáv a Kozma utcai temetői visszaélések, sikkasztások, a nyári zsidó fesztivál gazdálkodása és egy vitatott liftberuházás miatt állítólag igen nehéz helyzetbe került. Heisler András, Feldmájer Péter és Tordai Péter ezt kihasználva futni hagyták ugyan Zoltait, de cserébe le kellett mondania. Egyik utolsó akciójának köszönhetően lett a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezetője Schwezoff Dávid, aki állítólag Zoltai egyik bizalmi embere. Schwezoff Carol Hore Mohn néven transzvesztita bárokban lépett fel, de volt katolikus kántor és evangélikus lelkészhallgató is.
Szinte hihetetlen, hogy a rendkívül agresszív és népszerűtlen Zoltai eltávolítására, illetve megbuktatására két évtizedre volt szükség.
Zoltai Gusztáv egész életében a nemzeti, jobboldali értékek ellen harcolt. Ezt tette kommunistaként, majd zsidó vezetőként. Az MSZP–SZDSZ holdudvarához tartozóként vezette az örökös rettegők kórusát. Saját közegében, a balliberális Magyarországon szakmai és erkölcsi szempontból megbukott. Érzékelve a helyzet abszurditását, Zoltai kétségbeesett magyarázkodásba kezdett: „annak, aki azt képzeli rólam, hogy én a magyarországi zsidóság ellenében és nem annak érdekében fogok dolgozni [ ] nagy bajok vannak az agyával”.
Megmagyarázhatatlan, hogy ilyen múlttal a háta mögött hogyan adhat tanácsokat valaki a jobboldali Magyarország felelős vezetőinek. Kétségkívül sokat tud, de még a machiavellisztikus gondolkodást követve sem szokás a börtönviszonyok megismerésére megrögzött bűnözőket jól fizetett állami, tanácsadói állásokba helyezni. Az abszolút pragmatikus, célorientált és hatékonyságra törekvő gondolkodás ezt diktálná. Köztudott, hogy a politikai szférán belül az erkölcs sokszor más dimenzióban mozog, mint a hétköznapi életben. De nincs olyan stratégiai vagy taktikai cél, amely ezt a döntést igazolhatná.
A jobboldal elemi érdeke a különböző területeken feltorlódott személyi és gazdasági jellegű ellentétek, valamint az etikai problémák mielőbbi megszüntetése, az erkölcsi világrend helyreállítása. A politika világának az erkölcsileg is vállalható kompromisszumkészség az egyik legnélkülözhetetlenebb eleme, a folyamatosság biztosítéka.
A szerző politológus
