Szögezzük le (és ez statisztikákkal egyértelműen bizonyítható), hogy a görög adósságért, vagy általában az unió periferiális országainak eladósodásáért elsősorban nem azok felelősek, akik eladósodtak, hanem azok, akik olyan gazdaságpolitikát kényszerítettek rájuk – mindenekelőtt a „tőke szabad áramlását”, a saját gazdaság védelmének tilalmát –, ami az unión belül a gyengébben fejlett periféria eladósodásához vezetett. A szabadjára engedett pénzügyi folyamatok, amióta világ a világ, adósságválságot okoztak, aminek hosszabb távon egyetlen megoldása volt: az adósságok elengedése. Ezért mondja már a Biblia is, hogy: „Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához.” (Lev 25,8-10). De mielőtt a Bibliából egy sort is leírtak volna, a sumer Lagasban már az i. e. XXIV. században történt adósságelengedés, ami végig is kísérte az ókori államok történetét, Hammurapi 42 éves uralkodása alatt például ötször került ilyenre sor. De hogy ne menjünk négyezer évet vissza az időben, a második világháború után Németország is jelentős adósságelengedésben részesült, nem utolsósorban ez tette lehetővé azt a gazdasági csodát, amelynek nyomán Németország mára az unió fő hitelezőjévé vált. Ez nem volt túl rég, úgy látszik, mégis feledésbe merült.
Lehet, hogy e történelmi feledékenységért Európának nagy árat kell majd fizetnie.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!