A világsajtóban Ploërmel mégsem kulturális öröksége, hanem a rennes-i közigazgatási bíróság minapi ítélete miatt került az érdeklődés középpontjába, ami arra kötelezte a kisvárost, hogy fél éven belül bontsa el II. János Pál pápa köztéri szobrát.
A sajtóban megjelent hírek szerint a bíróság azzal indokolta döntését, hogy az alkotás elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő, ezért ellentétes a francia köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel.
A szobrot a város díszpolgára, Zurab Cereteli grúz származású orosz képzőművész ajándékozta a településnek. A világhírű festő és szobrász az ezredforduló óta monumentális alkotásokban gondolkodik: moszkvai Nagy Péter-szobra 94 méter magas, Sevillában található Kolumbusz-szobra mintegy 50 méter. Az egyik fő művének nevezett, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak emléket állító műve az amerikai Bayonne városában 30 méteres, de a moszkvai Győzelem parkban felállított háborús emlékműve már megközelíti a 142 métert.
II. János Pál pápa élete során több ízben is felkereste Franciaországot, emlékműve mindössze 8 méter magas a bretagne-i kisvárosban: a pápa imára kulcsolt kézzel áll egy boltív alatt. A 2006-ban felállított szobor talapzatán pápai jelmondata – Teljesen a tied – olvasható, a boltív tetején kereszt magaslik. Utóbbi, a kereszt zavarta leginkább a bíróság alkotmányos érzékenységét. Korábban ugyanis más kifogása volt: Ploërmel önkormányzatára 2010-ben már jelentős összegű bírságot szabott ki, mert a szobor talapzatának elkészültét közpénzből támogatta. Egyébként két évvel korábban, 2008-ban anarchisták vécépapírral tekerték be a pápa szobrát.
A mostani hír abszurditását fokozza, hogy egy vallásellenes, provokátor társaság közleményében győzelemként ünnepelte a rennes-i bíróság döntését. Ploërmel jobboldali polgármestere, Patrick Le Diffon mindenesetre ígéretet tett arra, mindent elkövet azért, hogy a szobor a helyén maradhasson. Természetesen a józanság, a tolerancia, annak belátása, hogy a vallás nemcsak személyes hitvallás, de a történelmi és kulturális identitás része is, amelynek tagadása vagy korlátozása végzetes tévedés, nem függ politikai nézetektől.
Párizs egykori szocialista polgármestere, a melegségét nyíltan vállaló Bertrand Delanoé is mindent megtett azért 2006-ban, hogy a Notre-Dame-székesegyház előtti teret II. János Pál pápáról nevezzék el – akkor mintegy kétszázan tüntettek a tér átnevezése ellen. Az óvszerekkel teleaggatott feszületekkel tüntetők a pápa bűnéül róttak fel 25 millió AIDS-halottat, figyelmen kívül hagyva – vagy inkább elhallgatva – II. János Pál legfőbb álláspontját, amely szerint az egyház ajánlásokat tesz, de nem kényszerít senkit semmire.
A székesegyház mögötti parkban, a XXIII. János pápa téren egyébként lengyel kezdeményezésre múlt év őszén állították fel II. János Pál szobrát, amely Zurab Cereteli Ploërmelben látható alkotásának kisebb másolata – igaz, boltív és kereszt nélkül –, a szoboravatón részt vett Párizs első női polgármestere, a szocialista Anna Hidalgo is. Ennél messzebb, régebb óta áll Szent Lajos lovasszobra a Sacre Coeur oldalában, a király keresztként tartja magasba a kardját. Csak remélhető, hogy nem sért meg ezzel francia törvényeket.
