Digitális ősrobbanás

Az embert ember mivoltában fenyegeti a technológiai utópia.

Az ősrobbanásról a legtöbb embernek csak felszínes fogalmai vannak: úgy 13-14 milliárd évvel ezelőtt egy sűrű kis valami felrobbant, és abból keletkezett az univerzum. Szakszerűbben leírva mindez félelmetesnek és hihetetlennek hangzik. Az elméleti fizikusok szerint kezdetben vala a „szingularitás”, amely kiterjedés nélküli, de végtelen nagy súlyú, végtelen nagy sűrűségű és végtelen magas hőmérsékletű állapotot jelent. A robbanás során egyforma mennyiségben keletkezett egymást megsemmisítő anyag és antianyag. De szerencsénkre valamilyen pontatlanság folytán minden egymilliárd antianyag-részecskére egymilliárd plusz egy anyagrészecske jutott. Így a nagy, sugárzó semmi helyett ezekből a megmaradt egymilliárd-egyedik részecskékből univerzum keletkezett. Sőt, többek szerint megszámlálhatatlanul sok univerzum, azaz multiverzum. E robbanás 13,7 milliárd évvel ezelőtt szétspriccelt termékei – kezdetben elemi részecskék, majd kozmikus por, gázfelhők, naprendszerek és galaxisok – azóta is röpülnek, egyre távolodva egymástól, váltakozó, mostanában másodpercenként több mint 70 kilométeres sebességgel. (Ennél a teremtés mítosza, a Genezis is hihetőbben hangzik.)

Mi vár ránk, ha ez a hasonlat helytálló, és a jóslat is bejön: 2029-ben bekövetkezik a szingularitás, s attól kezdve a mi jól-rosszul bevált, szimpla kis világunk és életünk is felrobban, s a digitalitás szárnyain száguldunk a semmibe? Nem kellene még idejében gátat vetni ronda régi világunk lerombolásának, a Szilícium-völgyben élő világmegváltók elmeszüleményeinek? Kurzweil azt válaszolja, hogy ez olyan, mintha száz évvel ezelőtt, amikor feltalálták az autót, egyesek a lovas kocsik megmentéséért szálltak volna síkra. De míg az autó a lovakat tette feleslegessé, addig a digitális ősrobbanás minket fog. (Hogy mást ne mondjak, századunk második felére minden munka háromnegyedét robotok és számítógépek fogják elvégezni. Kissé leegyszerűsítve a helyzetet, kétféle ember lesz: aki a komputereknek parancsol, és akinek a komputerek parancsolnak.)

Hannoverben zajlott a CeBIT, az információtechnológia világkiállítása. Itt hangzott el, hogy már most el kell kezdenünk gondolkodni azon, milyen státust, milyen jogokat kapjanak az egy-két évtizeden belül megjelenő különféle ember–gép keverékek, hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Ha ugyanis nem vesszük komolyan a problémát, és ragaszkodunk kiváltságos helyzetünkhöz, könnyen lehet, hogy ezek a köztes lények pusztító erejű „rabszolgalázadásokat” fognak indítani ellenünk.

Az új népboldogítók eszmevilága a libertarianizmus, az ellenkultúra, a hippimozgalom és a New Age utópia keveréke. Minden állami szabályozást elleneznek, és ahol az az utukba áll, félresöprik, nem vesznek tudomást róla. Ők a bitek szabad világában érzik otthon magukat. Mindazonáltal piaci ideáljuk kemény realitásokon alapszik: hódíts meg egy területet, és építsd ki ott a saját monopóliumodat! Az Uber erőszakosságát most a szállodaipart és a turizmust forradalmasító (azaz felforgató) Airbnb homályosítja el. Százkilencven országban és 34 ezer városban van jelen. Éjszakánként 400 ezer vendéget helyez el, és percenként 227 foglalás érkezik be hozzá. A Der Spiegel következő számában – az előző címlapsztorira reagálva – az egyik olvasó ezt írta: „Itt száguldanak körülöttünk ennek a technoőrületnek az intelligenciaszörnyetegei, és azzal fenyegetnek, hogy mindent megvalósítanak, ami megvalósítható.”
Dixi et salvavi animam meam.

A szerző közgazdász