De akkor mit szóljunk ahhoz, hogy Ray Kurzweil, a Google 67 éves mérnökzsenije (és ez nem tévésorozat, nem show, hanem a valóság) százötvenféle pirulát szed, hogy kitartson addig, amíg az öregedés megállítható és az emberi élet meghosszabbítható lesz? Ez szerinte 2029-ben fog bekövetkezni: ekkorra a komputerek már mindent tudni fognak, amire az ember képes, sőt még annál is többet. A gépek gondolkodnak, legyőzzük a rákot.
Ray Kurzweil hiteles jövendőmondó hírében áll: 1990-ben megjósolta, hogy a számítógép nyolc éven belül legyőzi a sakkvilágbajnokot (és lőn: 1997-ben az IBM által épített Deep Blue nyert Garri Kaszparovval szemben). Ő beszélt először arról, hogy az internet meg fogja változtatni a világot, és ő vizionált elsőként kiberautóról. A műszaki haladás félelmetesen felgyorsult. Az iPhone még csak hét éve létezik, de már elfelejtettük, milyen volt előtte az életünk. A világ minden tudását lehívhatjuk egy digitális kártyával. Amerikában a részvénykereskedelem hetven százalékát már algoritmusok (ember által nem felügyelt számítógépprogramok) végzik. Megjelentek a tanuló komputerek és az okosrobotok. Óriási tudományos kapacitások munkálkodnak a mesterséges intelligencia megteremtésén. Huszonöt év múlva – állítják élvonalbeli tudósok – már nem lesznek számítógépek és hasonló informatikai eszközök körülöttünk; láthatatlan molekuláris komputerek és bioszenzorok váltják fel a mai nehézkes technológiát.
Korábban a nagy bankok, olajcégek és fegyvergyártók uralták a világgazdaságot, ma már a technológiai vállalatoké a vezető szerep. (Technológiain azt értjük, hogy tevékenységük digitális szolgáltatásokon alapul.) A frankfurti tőzsdén jegyzett harminc legjelentősebb német vállalat (DAX–30) tőzsdei értéke 1046 milliárd dollár. A Szilícium-völgy harminc legnagyobb cégének értéke ezzel szemben 2614 milliárd dollár. Az Uber, a taxivállalatoknak konkurenciát támasztó, magánautókkal taxiztató, alig néhány éves cég 41 milliárd dollárt ér; annyit, mint a Deutsche Bank. A Der Spiegel idei 10. számának címlapja A világkormány felirattal jelent meg (alcím: Hogyan irányítja jövőnket a Szilícium-völgy). Rajta öt elszánt arc, technológiai világcégek vezetői: Sergey Brin (Google – természetesen Google Glassban látható a fotón), Travis Kalanick (Uber), Marissa Mayer (Yahoo), Mark Zuckerberg (Facebook), Tim Cook (Apple). Joe Gebbia, az Airbnb vezetője lemaradt a csoportképről – ő a szállodáknak támaszt az Uber módjára konkurenciát. A világ központja már nem a Wall Street, hanem a Szilícium-völgy. Ezek az emberek veszélyesebbek, mint a profitra hajtó kapitalisták. Nekik küldetéstudatuk van. Meg akarják változtatni a világot. Íme Sebastian Thrunnak, a Google kutatási laboratórium német származású vezetőjének ars poeticája: „Szeretném megmozgatni a társadalmat. Ezért azt kérdem magamtól: hogyan tudnám maximalizálni a világra gyakorolt pozitív hatásomat?” (Az ő irányítása alatt született meg a Google Glass, az a hangvezérlésű, az internethez kapcsolódó szemüveg, amely ellen tömegek tiltakoztak Amerikában; s amelyet ha valaki felvesz, és belép mondjuk egy szórakozóhelyre, vagy csupán az utcán sétál, feltűnés nélkül „lekamerázhatja” a helyszínt, előhívhatja, és szemüvege lencséjén át elolvashatja a jelenlévők arcképe alapján a kibertérből kikeresett, rájuk vonatkozó információt. Micsoda pozitív lehetőség: nem a hatóság figyel meg engem, én magam lépek a hatóság helyébe!) Ugyanakkor ezek az emberek a vagyonuk egy részét oktatásra fordítják, hogy a legtehetségesebb fiatalok körében terjesszék eszméiket.
Ahogy az ipari forradalom idején a kétkezi munkát a gépek váltották fel, most is egy hasonlóan nagy átalakulásnak vagyunk a részesei, csak a lefolyása sokkal gyorsabb. És a világ új urai már nemcsak azt akarják megszabni, hogy mit fogyasztunk, hanem hogy miként fogyasztunk, hogyan élünk, hogyan gondolkozunk. Kurzweil jó egy évtizede kidolgozta a „szingularitás” fogalmát: amikor ember és gép oly mértékben közeledik és válik hasonlóvá egymáshoz, hogy a folyamat az emberiséget egy robbanással a következő civilizációs fokozatba katapultálja. Túlzásnak tűnik robbanásról beszélni? Gondoljunk csak a Moore-törvényre, amely szerint másfél-két évenként megduplázódik a mikroprocesszorok kapacitása. A 2014-ben gyártott chipek számítási teljesítménye harminckétmilliószor(!) nagyobb, mint az 1971-es első Intel chipé. Történelmünk folyama az elmúlt sok ezer évben lineárisan csordogált, a helyi történések medrében. Nemrégiben azonban globálissá szélesedett, a globalitás pedig a digitalizálással párosult, és az eseményeket már exponenciális időskálán kell ábrázolnunk.
Az ősrobbanásról a legtöbb embernek csak felszínes fogalmai vannak: úgy 13-14 milliárd évvel ezelőtt egy sűrű kis valami felrobbant, és abból keletkezett az univerzum. Szakszerűbben leírva mindez félelmetesnek és hihetetlennek hangzik. Az elméleti fizikusok szerint kezdetben vala a „szingularitás”, amely kiterjedés nélküli, de végtelen nagy súlyú, végtelen nagy sűrűségű és végtelen magas hőmérsékletű állapotot jelent. A robbanás során egyforma mennyiségben keletkezett egymást megsemmisítő anyag és antianyag. De szerencsénkre valamilyen pontatlanság folytán minden egymilliárd antianyag-részecskére egymilliárd plusz egy anyagrészecske jutott. Így a nagy, sugárzó semmi helyett ezekből a megmaradt egymilliárd-egyedik részecskékből univerzum keletkezett. Sőt, többek szerint megszámlálhatatlanul sok univerzum, azaz multiverzum. E robbanás 13,7 milliárd évvel ezelőtt szétspriccelt termékei – kezdetben elemi részecskék, majd kozmikus por, gázfelhők, naprendszerek és galaxisok – azóta is röpülnek, egyre távolodva egymástól, váltakozó, mostanában másodpercenként több mint 70 kilométeres sebességgel. (Ennél a teremtés mítosza, a Genezis is hihetőbben hangzik.)
Mi vár ránk, ha ez a hasonlat helytálló, és a jóslat is bejön: 2029-ben bekövetkezik a szingularitás, s attól kezdve a mi jól-rosszul bevált, szimpla kis világunk és életünk is felrobban, s a digitalitás szárnyain száguldunk a semmibe? Nem kellene még idejében gátat vetni ronda régi világunk lerombolásának, a Szilícium-völgyben élő világmegváltók elmeszüleményeinek? Kurzweil azt válaszolja, hogy ez olyan, mintha száz évvel ezelőtt, amikor feltalálták az autót, egyesek a lovas kocsik megmentéséért szálltak volna síkra. De míg az autó a lovakat tette feleslegessé, addig a digitális ősrobbanás minket fog. (Hogy mást ne mondjak, századunk második felére minden munka háromnegyedét robotok és számítógépek fogják elvégezni. Kissé leegyszerűsítve a helyzetet, kétféle ember lesz: aki a komputereknek parancsol, és akinek a komputerek parancsolnak.)
Hannoverben zajlott a CeBIT, az információtechnológia világkiállítása. Itt hangzott el, hogy már most el kell kezdenünk gondolkodni azon, milyen státust, milyen jogokat kapjanak az egy-két évtizeden belül megjelenő különféle ember–gép keverékek, hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Ha ugyanis nem vesszük komolyan a problémát, és ragaszkodunk kiváltságos helyzetünkhöz, könnyen lehet, hogy ezek a köztes lények pusztító erejű „rabszolgalázadásokat” fognak indítani ellenünk.
Az új népboldogítók eszmevilága a libertarianizmus, az ellenkultúra, a hippimozgalom és a New Age utópia keveréke. Minden állami szabályozást elleneznek, és ahol az az utukba áll, félresöprik, nem vesznek tudomást róla. Ők a bitek szabad világában érzik otthon magukat. Mindazonáltal piaci ideáljuk kemény realitásokon alapszik: hódíts meg egy területet, és építsd ki ott a saját monopóliumodat! Az Uber erőszakosságát most a szállodaipart és a turizmust forradalmasító (azaz felforgató) Airbnb homályosítja el. Százkilencven országban és 34 ezer városban van jelen. Éjszakánként 400 ezer vendéget helyez el, és percenként 227 foglalás érkezik be hozzá. A Der Spiegel következő számában – az előző címlapsztorira reagálva – az egyik olvasó ezt írta: „Itt száguldanak körülöttünk ennek a technoőrületnek az intelligenciaszörnyetegei, és azzal fenyegetnek, hogy mindent megvalósítanak, ami megvalósítható.”
Dixi et salvavi animam meam.
A szerző közgazdász
